Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-212

232 2Í2. országos ülés 1911 ország és a monarchia érdekeinek, nem ajánlottuk volna a később törvényhozásilag elfogadott közös véderőnk rendszerét, hanem igyekeztünk volna a magyar hadsereg létesítését legalább is megkísérlem. De mert az önálló magyar hadsereg eszméjét nemcsak kívánatosnak nem, hanem határozottan veszélyesnek tartottuk, még pedig nemcsak a monarchiára, hanem még inkább Magyarországra nézve : az eszmének létesítését meg nem kisérlettük, sőt azt kezdettől fogva kizártuk a kiegyezés j>rogrammjából«. Ez a két nyilatkozat felment engem annak további indokolásától, hogy az önálló és a független hadseregnek miért nem adnám meg a kivánt emelést. Az 1867 : XII. t.-czikkben lefektetett ezek az eszmék, a melyeket Deák Ferencz és id. Andrássy Gyula beszédeiből most felolvastam, nekem hitvallásom és dogmám. Ezekből az eszmékből mint 67-es nem engedhetek, és meggyőződésem az, hogy nekünk sokkal helyesebb, sokkal jobb, sokkal szerencsésebb a közös hadsereg, mint az uraknak az a kívánsága, hogy önálló és külön hadsereg álljon rendelkezésünkre. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Zaj a baloldalon.) Eitner Zsigmond: Tisza Kálmán is mást mondott! Tallián Béla: De különben is, t. ház, ez felfogás dolga. Az én meggyőződésem ellenkezik a velem szemben ülő tisztelt képviselőtársaim meggyőződésével ; azt az egyet azonban t. képviselőtársaim nem tagadhatják meg, hogy azok a törvények, a melyekre t. barátom Tóth János, a Kossuth-párt vezérszónoka hivatkozott, az 1867. évi XII. törvényczikk által megszüntettettek, azok holt részek ; (Mozgás balról.) bocsánatot kérek, az 1867. évi XII. törvényczikk élő törvény, a mely élő törvény alapján én állok, nem pedig t. barátom, a ki azon törvényekre hivatkozott, a melyek azelőtt hozattak meg. Azután t. képviselőtársaim közül néhányan arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a hadsereg létszámának felemelését illetőleg belemennek a tárgyalásokba a német nyelv eliminálása, illetve nyelvi konczessziók alapján. Erre vonatkozólag természetesen csak azokból az adatokból beszélhetek,) a melyeket újságokból szerezhettem, mert nem lehettem szerencsés ezekbe az adatokba beletekinteni. Azonban az tény, hogy az akkori kormánypárt és a mostani ellenzéknek egy része hajlandó lett volna ilyen konczessziók alapján, habár ideiglenesen és átmenetileg is, a kormányvállalásban és a kormánytámogatásban részt venni. Már most, hogy ezen konczesszió nem a német nyelv teljes eliminálásában, hanem csak bizonyos részletekre vonatkozólag,talán az u. n. századnyelvben, vagy a legénységi érintkezési nyelvben állottak, az tökéletesen mellékes ; mert tény az, hogy ezen kérdés ilyen álakban tárgyaltatott akkor és tény az, hogy a függetlenségi és a 48-as pártnak egy része hajlandó lett volna ezen konczessziókka! augusztus 1-én, kedden. a kormányzásba belemenni, (ügy van/ ügy van ! jobbról.) A mi a századnyelvet és a legénység érintkezési nyelvét illeti, kijelentem, hogy én ebben vívmányt nem láthatok . . . Kun Béla : Tisza István mást mondott! Tallián Béla: . .. sem konczessziót, sem eredményt. Mert hiszen a magyar legénységgel a magyar ezredekben ma is magyarul folyik az érintkezés minden vonalon keresztül. Bocsánatot kérek, t. képviselőtársaim, én magam is szolgáltam, magam is tudom és ismerem a kérdést. Előfordul az, hogy a tisztek egyike vagy másika nem tud magyarul . . . (Zaj a baloldalon.) Eitner Zsigmond: Az összes tábornokok közül legfeljebb négy tud magyarul. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobb/elől.) Egy hang (jobbról) : Hát a tábornokok érintkeznek a legénységgel ? Elnök : Csendet kérek ! Tallián Béla: De t. ház, azt csak be kell vallanunk, hogy ez a kérdés akkor oldódik meg önmagától, hogyha összes tisztjeink tudni fognak magyarul és ha állami intézményeink odáig fejlődnek, hogy minden legény is már a katonaságon kivül megtanulja a magyar nyelvet

% és ugy jön a katonasághoz ; akkor kizárt dolog lesz az, hogy máskép beszélhessenek vele, mint magyarul. Ma, t. ház, avval a magyarul nem tudó oláh, tót vagy szerb legénynyel hogyan beszéljen az a tiszt máskép, mint az illetőnek a saját anyanyelvén ? Hiába mondanók ki a századnyelv kötelezettségét, annak keresztülvitele nem lesz eszközölhető addig, a mig a tisztikar és a legénység nem tud magyarul. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) T. képviselőház ! A kétéves szolgálatra vonatkozólag t. képviselőtársaim egyike-másika azt a tételt állította fel, hogy az egyenlőség hiánya miatt nem tartja a kétéves szolgálatot helyesen megoldottnak a törvényjavaslatban. Én elismerem, hogy a törvényjavaslatban ez egyike a leggyengébb részeknek ; ez kétségtelen tény. Azonban méltóztassanak megengedni, eltekintve attól, hogy a külföldön ez irányban megtett kísérletek nem váltak be, mert hiszen t. képviselőtársaim épen ugy tudják, hogy egy állam, a mely megpróbálta, kénytelen volt felhagyni a kétéves szolgálattal a lovasságnál és a tüzérségnél. Méltóztassanak megengedni nekem, sem a lovasságnál, sem a tüzérségnél, sem a haditengerészetnél a kétéves szolgálatot bevezetni abszolúte nem lehet. Nem azon t. képviselőtársaimhoz szólok, a kik szolgáltak a lovasságnál vagy a tüzérségnél, hanem azokhoz, a kik ezt a kérdést nem ismerik és méltóztassanak megengedni, hogy röviden e kérdéssel ex asse azért foglalkozzam, hogy beigazoljam, hogy a kétéves szolgálat a lovasságnál, a tüzérségnél és a haditengerészetnél teljes lehetetlenség. (Halljuk! Halljuk !) Igen jól tudják t. képviselőtársaim, hogy az ujonezok októberben vonulnak be. Mig csak egy kis katonai formát is kapnak, mig a mondurba be