Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-212

212. országos ülés 1911 augusztus 1-én, kedden. 221 Nagy Sándor: Schönberger Rózát! (Nagy zaj.) Polónyi Géza: Engedelmet, de az ilyen inczidensek engem nem zavarnak. Próbáljon a képviselő ur valami ujat. (Zaj.) Nagy Sándor: Tudom, hogy semmi sem zavarja! Polónyi Géza: Nem bizony. Miután a bank ezen jövedelme által Ausztriának kincstára gyarapodik a mi rovásunkra, kérdést intéztem — s azt hiszem, ez a házat is érdekli — hogy miután a bankakta e tekintetben nem rendelkezett, hogy a pénzügyminister ur milyen intézkedéseket tett az iránt, hogy Magyarország kincstárát e tekintetben kár ne érje. (Helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk !) Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy most az összes elintézetlen interpellácziók jegyzékének bemutatásáról van szó. (Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Benne van ez is !) Ebből az alkalomból tehát a t. képviselő ur interpellácziójának tartalmát nem ismételheti. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Kérem ennélfogva a képviselő urat, méltóztassék a házszabályokhoz szigorúan alkalmazkodni. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás és zaj a balés a szélsőbalőldálon.) Kun Béla: Indokolja felszólalását! (Zaj.) Polónyi Géza : Azt akarom indokolni, hogy az interpellaczionális jog nem is a képviselőháznak, hanem a képviselőnek ad personam közjogilag biztosított legnagyobb garancziális joga, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbáloldalon.) mert ez nem a házat, mint ilyet illeti meg, a házat csak a határozathozatal joga illeti meg. Az interpelláczió az a jog, a melylyel a képviselő minden felelős ministert feleletre kényszeríthet az ő kérdésével és ez a képviselőnek olyan individuális joga, mely becses kincse minden alkotmánynak, többek közt a magyar alkotmánynak is. (Úgy van ! a bal- és a szélsőbalőldálon.) Nem lehet sem elnöki enuncziáczióval, nem lehet semmiféle többségi határozattal és még kevésbbé lehet agyonhallgatással elütni ezt a jogot, (Ugy van ! a szélsőbalőldálon.) különben a ministereknek teljesen elégséges volna egy rájuk kényelmetlen interpellácziónál, amelyből politikai konzekvencziákat vonhat le a ház azáltal, hogy annak érdemleges tárgyalását elrendeli és az érdemleges tárgyalás során esetleg a minister ellen bizalmatlanságnak ad kifejezést, mondom, elégséges volna ezt egyszerűen hallgatással elütni. Tudom, hogy a házszabályok szerint az elnök urnak más módja nincs, mint az, hogy figyelmezteti az illető ministert a válaszadásra. De az ellenzéknek van és bizonyára lesz is módja arra, ha tovább is fentartatik az az állapot, hogy a ministerek egyszerűen nem felelnek az interpellációkra, hogy hatékonyabb eszközöket is érvényesítsen. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) Mikor azzal a párttal állunk szemben, a mely a koaliozió bűneit szokta ostorozni, rendkívül különlegesnek tartom, hogy épen a koaliczió bűnének örököseiül akarnak jelentkezni (Derültség.) és ezt az egy rossz tulajdonságot a maguk számára akarják konfiskálni. (Mozgás és derültség. Elnök csenget.) Most és e pillanatban mást nem tehetek, mint azt, hogy nyomatékot kivánok adni a ház azon óhajának, hogy a ministerek alkotmányos kötelességüket róják le. Nem elégszem meg azzal, hogy egyszerűen kérem a t. elnök urat arra, hogy a házszabályokban előirt kötelezettség teljesítésével a ministereket sürgesse meg a válasz megadására, hanem indítványt adok be, hogy ez a ház határozatából történjék meg, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy végre-valahára lássuk, hogy a magyar parlament komolyan veszi a jogokat és kötelességeket ? (Hosszantartó derültség és taps a jobboldalon. Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek megfelelően egész rövidséggel a következő indítványt nyújtom be az előterjesztett elnöki jelentéshez : »A képviselőház felkéri a ház elnökét, hogy az interpellácziókra válaszszal adós ministereket a válasz sürgős megadására hivja fel. (Elénk helyeslés és taps a bal- és á szélsőbalodalon. Felkiáltások a jobboldalon : Benedek^ és Polónyi !) Elnök : T. ház ! Én a házszabályok rendelkezésének felelek meg, a midőn a hónap első ülésnapján az elintézetlen interpellácziók jegyzékét előterjesztem. (Ugy van ! jobbfelől.) Én ugy fogom fel a dolgot, hogy e jegyzék előterjesztése, a mint azt Barabás Béla t. képviselő ur is jelezte, emlékeztetőül szolgál. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos : Az nem elég ! Elnök : Emlékeztetőül elsősorban a ministereknek, hogy válaszszal tartoznak az interpellácziókra, emlékeztetőül a képviselő uraknak, a kik ilyenképen a maguk és társaik interpelláczióit mindig nyilvántartani képesek. A ház azonban az utóbbi időben követett gyakorlatában ennél is tovább ment, a mennyiben minden najj az ügysorban, a mely kiosztatik, egyúttal a hátralékos interpellácziók és indítványok jegyzékét is megtalálják a t. képviselő urak, minélfogva a jegyzék közkézen forog és így az interpellácziók sorsát mindenki ellenőrizheti. (Ugy van ! jobbfelől.) Ennél továbbmenő intézkedéseket a házszabályok ehhez a rendelkezéshez nem fűznek. Én tehát más intézkedést javaslatba nem hozhatok. (Helyeslés jobbfelől.) Most Polónyi Géza t. képviselő ur indítványozza, hogy ez alkalommal a ház utasítsa határozatilag az elnökséget, hogy a hátralékos ministereknél a válaszokat megsürgesse. Minthogy ez indítványra nézve húsznál több képviselő ur névszerinti szavazást kért (Derültség és zaj jobbfelől. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) és egyúttal húsz képviselő ur a névszerinti szavazásnak holnapra való halasztását kérte, (Zaj.) ezen előterjesztés feletti határozathozatal, mely eddig minden esetben egyszerű tudomásul vételből állott, ezúttal a legközelebbi ülésre marad. (Mozgás jobbfelől.) Az elnökségnek több előterjesztése nincs,