Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-212
212. országos ülés 1911 augusztus 1-én, kedden. 219 kőzik, nyornassék ki, osztassák szét és tétessék le a ház asztalára a véderő] avaslatokkal leendő együttes tárgyalás czéljából; az eredeti kérvény pedig további részeire vonatkozólag adassék ki a kérvényi bizottságnak. Lovászy Márton : T. képviselőház ! Az elnök ur javaslatának csak egy kis pótlását kivánom, a mennyiben erre nézve a következő elleninditványt terjesztem be (olvassa) ; »A kérvény azon része, a mely a véderőreformra vonatkozik, kiadatik a véderőbizottságnak, a kérvény többi része pedig kiadatik a kérvényi és a közigazgatási bizottságnak«. (Nagy zaj a jobboldalon. Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Az elnöki javaslattal szemben ellenindítvány tétetvén, miután az elleninditványra nézve névszerinti szavazás és a névszerinti szavazásnak a holnapi ülésre való halasztása kéretik, ennélfogva e kérdés felett a névszerinti szavazás a holnapi ülésben fog megejtetni. Bemutatom a házszabályok 239. §. értelmében azon indítványok és interpelíácziók jegyzékét, a melyekre nézve a ház még nem határozott. Méltóztatnak kivánni azok felolvasását ? (FelMáltások a baloldalon : Igen !) A jegyzék fel fog olvastatni. Mihályi Péter jegyző (olvassa az indítványok és interpelíácziók jegyzékét). Elnök: Benedek János képviselő ur a házszabályokhoz kér szót. (Zaj.) Benedek János: T. képviselőház! A népképviselőknek egyik legkitűnőbb joga az, hogy egyes felmerülő fontos kérdésekben a kormány tagjait megkérdezhetik, a mi tulaj donképen nemcsak megkérdezés, hanem feleletrevonás is. (Igaz ! ügy van! baljelöl.) Epén ezért nem nevezzük ezt a jogot csak egyszerűen kérésnek vagy kérdésnek, hanem interpellácziónak, a melyre válasznak is okvetlenül következnie kell. (Igaz! ügy van ! balfelöl.) Házszabályaink imperative irják elő, hogy a ministerek 30 napon belül válaszolni kötelesek a hozzájuk intézett interpellácziókra. (Igaz! ügy van ! balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Ez a rendelkezés természetes folyománya a ministeri felelősségnek, (Igaz ! ügy van ! balfelöl.) a mely egyik legfőbb alkotmánybiztositékunk. (Igaz! ügy van! balfelöl. Zaj a jobboldalon.) En tehát abban a tényben, hogy már több, mint 65 olyan interpelláczió van, a melyre a kormány tagjai eddig még nem tartották szükségesnek, hogy feleletet adjanak, (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! balfelöl. Elnök csenget.) e fontos alkotmányjogi fegyverünknek elenyésztetését, teljes elhanyagolását, nem akarom mondani, hogy kijátszását (Zaj a jobboldalon.) látom, mert bizonyos, hogy igy illuzóriussá válik a népképviseletnek ez az egyik legfontosabb és legeminensebb joga. (Igaz ! ügy van ! balfelöl.) És nemcsak a kérdés jogi része az, a mely minket érdekel, hanem érdekel az a tény is, hogy az egyes interpelíácziók folyamán igen nagyfontosságú olyan kérdések szoktak felvettetni, a melyekre kívül az országban százezrek, esetleg miliók várják a kormány feleletét. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy egyebet ne említsek — nem akarom csak a szembetűnőbb esetek felsorolásával is a ház idejét pazarolni, (Derültség jobbfelöl.), mert felszólalásom tárgya tényleg kizárólag a megkérdezési jognak megvédelmezése, másfelől pedig annak követelése, hogy a ministerek törvény- és házszabályszerű kötelezettségeiknek feleljenek meg (Igaz ! ügy van ! balfelöl) — mondom, hogy egyebet ne említsek, csak egyetlenegy példára utalok, arra nevezetesen, hogy gróf Batthyány Tivadar képviselőtársam még a múlt év október havában interpellácziót intézett a husdrágaság és az élelmiszerek drágasága dolgában a t. kormányhoz, a mely interpelláczióra adandó válasz nemcsak egykét embert, hanem jóformán egész Magyarország lakosságát, legfőképen pedig a szegény népet érdekelte volna, és íme, mintha nem is intéztek volna kérdést ez irányban, a kormány erre is adós maradt a felelettel. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Tisztviselők, törvényhatóságok, városok és érdekeltek várják szerte az országban, hogy feleletet kapjanak az alkotmányos ministertől az alkotmány keretében hozzájuk intézett kérdésekre (Igaz! ügy van ! balfelöl. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) és ezek a nagyfontosságú megkérdezések elhangzanak, mint a kiáltó szava a pusztában, a nélkül. . . (Folytonos zaj és közbeszólások jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Benedek János : . . . hogy csak egyetlenegy választ is kapnánk, (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Vannak interpelíácziók, a melyek már több, mint egy éve terjesztettek elő és még ezekre sem érkezett meg a ministeri válasz. Én tehát szükségesnek látom, hogy ebben a dologban egy pár szóval felszólaljak, mert az nem mentheti a mai kormánynak eljárását, hogy igy volt ez a múltban is. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) A múltnak hibájával és visszaélésével (Nagy derültség és felkiáltások jobbfelöl: ügy van ! Zaj balfelől.) nem lehet mentegetni a jelen mulasztásait. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. Mozgás és zaj a jobboldalon.) A koalicziós kormánynak is szemére lobbantottuk mi, balpártiak annak idején. (ügy van ! a szélsöbaloldalon.) hogy a megkérdezésnek ezt a jogát, ezt az alkotmányjogot elhanyagolja és ugy tudom, hogy a ház volt elnöke gyakran nyomatékosan sürgette meg a ministereket, hogy az interpellácziókra válaszoljanak, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én végtelen tisztelettel viseltetem a ház mélyen t. elnökének a házszabályok alkalmazása körül mindig tanúsított pártatlansága iránt és épen azért arra kérem őt, (Halljuk! Halljuk!) hogy e pártatlanságát, valamint az ő elnöki méltóságának és állásának, de egyszersmind egyéniségének súlyát és tekintélyét is vesse latba, hogy ezekre a kérdésekre a válaszok illetékes 28*
