Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-211

216 211. országos ülés 1911 Julius Sl-én, hétfőn. tömeg elvonult a városba és nem adott beavatkozásra alkalmat, (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon : Most sem adott!) a rendőrség rendesen megóvta nemcsak a gyülekezési jogot, (Zaj. Elnök csenget.) hanem még a tüntető sétálási jogot is, ha ugyan egyáltalán van ilyen. Külön intézkedésekre semmi okom nincs. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul vermi. (Hosszantartó, zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan nyilatkozni. Loväszy Márton : T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Legnagyobb sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy a t. minister ur válaszát tudomásul vegyem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Erre a legfőbb okom az, hogy azok az adatok, a melyeket a t. belügyminister ur előadott, nem felelnek meg a valóságnak. (Ellenmondás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, a magam szemének jobban hi szék, mint bármiféle rendőri jelentésnek. (Helyeslés a bal- és o, szélsőbaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) A mikor a gyűlés után villamoson befelé jöttem a városba, saját szememmel láttam, hogy a befelé vonuló nép tisztán a járdákon vonult befelé és az uttestet szabadon hagyta. Mihályi Péter: Miért nem közlekedtek akkor a villamosok '{ Lovászy Márton : Az uttestet addig a tájig, a melyet a t. minister ur is emiitett, vagyis a Lutherudvar tájáig, a középső uttestet, a kocsiknak való uttestet, teljesen szabadon hagyta. Csak akkor kezdte ellepni a nép az uttestet, a mikor a lovasrendőrök kergették. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De különben is, ha a t. ministerelnök ur azt állítja, hogy a czél az volt, hogy a kocsiközlekedést biztosítsák, mi ok volt arra, hogy a lovasrendőrök a gyalogjárdákra fellovagoljanak ? (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mi pedig azt illeti, hogy a néptömegnek egy része nem oszlott el, hanem együttmaradt, hát szeretném látni, hogy egy 30—40.000 emberből álló néptömeg . . . (Nagy zaj és derültség a jobboldalon. Elnök csenget.) Gr. Pongrácz iános : Kenyeret süssenek ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lovászy Márton : Azok jogot követelnek és a t. képviselő urnak nincs joga azt tőlük megtagadni ! Akármennyién voltak, én nem olvastam meg, a t. képviselő ur sem ; e felett hiába vitatkozunk. Bakonyi Samu: De te ott voltál, ő nem! Te hitelesebb vagy. Lovászy Márton: Annyi bizonyos, hogy a legnagyobb rész, ha haza akart menni, nem mehetett másutt, mint a Rákóczi-uton. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondás jobbról: Persze a Belvárosban laknak ! Zaj. Elnök csenget.) Ennélfogva nem felel meg a valóságnak az adatok azon része, hogy a nép egyik része nem oszlott szét. Igenis a józan ész szerint a hazafelé való menés, habár a néptömeg nagyságánál fogva csoportosan történik is, nem más, mint szétoszlás. A mi pedig azt illeti, a mit a t. ministerelnök ur Justh Gyula t. képviselőtársamra vonatkozólag mondott, (Zaj. Elnök csenget.) arról az esetről is van tudomásom és ez az eset nagyon jellemző. Az történt, hogy Justh Gyula t. képviselőtársam, a ki a népgyűlés után a függetlenségi és 48-as pártkörbe ment, ott egy ideig tartózkodott, azután pedig onnan eltávozott, hogy hazamenjen. A mint az utczára kilépett, körülvette egy 70—80 főből álló néptömeg. (Felkiáltások jobbról: Csak ? !) Justh Gyula: Annyian sem voltak! (Elnök csenget.) Lovászy Márton : Éljenezték őt és éltették az általános választói jogot. Én azt kérdem a t. ministerelnök úrtól, ha véletlenül ez az eset a ministerelnök úrral történik meg, hogy az utczára léptekor a néptömeg őt és a véderőjavaslatokat éljenzi, vájjon szétverette volna-e azt a népet a rendőrség ? (Zaj.) Meggyőződésem az, hogy nem tette volna, bár bevallom, hogy ezt bizonyítani nem tudnám, mert az eset annyira a valószinűtlenségek birodalmába tartozik, hogy azt bizonyítani sem lehet. (Derültség balfelöl. Zaj a jobboldalon.) De ha az a rendőrségi főnök azt jelenti ki, hogy a kegyelmes urat átbocsátóm, de a népet nem : hát kérdem, mi a felfog rendőrségnek és a rendőrség legfőbb fejének, a belügyminister urnak ; tán, hogy az az utcza csak a kegyelmes uraké ? (Derültség és zaj a jobboldalon.) HenCZ Károly: Neki mentelmi joga van! (Zaj.) Lovászy Márton". A miért nem vehetem tudomásul a t. ministerehiök ur válaszát, az az, hogy válaszának utolsó részében az igen t. belügyminister ur semmi garancziát nem nyújtott aziránt, hogy a gyülekezési jogot tiszteletben fogja tartani. Már pedig épen a tegnap történtek alapján állithatom, hogy ilyen garancziákra szükség van, (Igaz ! ügy van ! balfdöl.) de kifejezem azt a meggyőződésem is, hogy nem is számítunk arra, hogy mi ezeket a garancziákat ez alatt a kormány alatt meg fogjuk szerezni. (Zaj jobbfelől.) Ezeket a garancziákat meg fogja majd szerezni a népparlament ! (Helyeslés és taps a baloldalon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. kéjjviselőház ! Csak minden félreértés kikerülése szempontjából nagyon röviden kívánom konstatálni, hogy én Justh Gyula t. képviselő urnak abból a tegnap történt inczidensből kifolyólag semmiféle szemrehányást a világon nem tettem. Justh Gyula : Nem is lehetett volna jogosan ! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Merem állítani, hogy vagyok olyan barátja az általános választói jognak, mint Justh Gyula képviselő ur. (Taps jobbfelől és a középen.) Justh Gyula : Éljen ! Éljen ! (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!)