Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-199

14 199. országos ülés 1911 Julius 17-én, hétfőn. elzárt határok lesznek és a munkaterület megteremtésére és biztosítására más eszköz, mint a katonaság nem áll rendelkezésre. (TJgy van! jobbfeléi.) Sümegi Vilmos: Lásd Amerikát! (Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) Hazai Samu honvédelmi minister: En, t. képviselőház, azt is kijelenthetem, hogy az általános védkötelezettség elvénél fogva ebben a nemes hivatást teljesítő katonaságban természetesen a munkásoknak is helyük van, és az ott eltöltött idő sem elveszett rajok nézve, mert hiszen nagyobb munkaértékkel kerülnek ki a katonaságtól, mint a minővel kerültek oda be. (TJgy van! a jobboldalon. Ellenmondások halj elől.) Az antimilitarisztikus táborok nagy tömegét azok képezik, a kik teljes életüket a maguk és az övéik fenntartására irányuló törekvésekkel töltötték el, a kik létük tulaj donképeni varázsát a szellemi és anyagi szükségletek megszerzésében látták és látják. Ezek ezért idegenkednek a katonaságtól, mert nézetük szerint a katonaság, a hadsereg őket cselekvési szabadságukban korlátozza és a katonaságban azt az intézményt látják, mely a romboló tendencziát szolgálja, a nyerseségnek és az erőszaknak kifejezője, a mely tehát hátráltatja őket a vagyon és a műveltség megszerzésében s a mely szerintük igen sokakra olyan nagy fizikai és anyagi terheket ró, a minőkre talán nem is lenne szükség akkor, ha valami módon a katonaságot más alapra lehetne fektetni. Tény dolog, hogy sok ezer esztendőn át sok háborút puszta kedvtelés, uralomvágy és visszaélés szült és tény dolog az, is, hogy a rég elmúlt századokban a kasztrendszeren alapuló hadseregek, a minőket p. o. Assyria, Babilon, Egyptom, India és Kina produkált, majd későbben a hűbérrendszeren alapuló hadseregek, a melyeket a védjog alapján a nemesség, a főnemesség és az oligarchák állítottak fel és a melyek tisztán csak háború esetén akti váltattak, majd ismét későbben az országból számüzöttekből, problematikus exisztencziákból és kalandorokból összetoborzott zsoldoshadseregek, végre pedig a XIX. szárad elejétől a század közepéig felállított u. n. összeíró, konskripczionális rendszer alapján alkotott hadseregek a nép zömét a katonai szolgálat alól tényleg felmentették és a kulturális és gazdasági életet csaknem egészen tehermentesítették. De más oldalról tény az is, hogy épen a kedvtelés, az uralomvágy és a visszaélés szülte sok-sok háborút csakis ezek a kiegészítő rendszerek tették lehetővé és hogy a népeknek a katonai szolgálattól való tehermentesítéséi nagyon keserűen, nagyon drágán, jogaikkal, szabadságukkal, vagyonukkal és életükkel épen maguk a népek fizették meg. (Elénk helyeslés és tzps a jobboldalon.) Soha, de soha nem volt annyi háború, mint a mennyi kasztrendszer alkotta hadseregek korában volt, és sohasem respektálták annyira kevéssé az emberi jogokat, az emberi szabadságot és magát az embert is, mint épen az akkori időkben. (Igaz ! ügy van! jobbfelől.) De áldatlanok voltak a népekre a hűbéres és a zsoldosrendszeren alapuló hadseregek is. (Halljuk ! Halljuk !) A hübéresrendszer az országokat kifelé teljesen védképtelenné tette, befelé pedig tehetetlenné. Kifelé védképtelenné tette azért, mert a csak a háború esetén aktivált hadakban szolgált emberek nem voltak kellőképen fegyelmezve, nem voltak kellőképen kiképezve és felszerelve, békében pedig tehetetlenné tette az országokat azért, mert a katonaság nélkül való állapot egyfelől a felfegyverzett jobbágyokkal biró oligarchákat erőszakosokká tette, másfelől arra vezetett, hogy ezek ellenében fegyveres bandák keletkeztek, és ennek következtében benn az országban a jogrendet megoltalmazni nem voltak képesek, a minek folyománya az volt, hogy a jólétet lábrakapni nem engedték, bel viszályoknak tápot nyújtottak, és a jog nélküli népet koldussá tették. (TJgy van! a jobboldalon.) Barabás Béla: Ezen már rég tul vagyunk ! Hazai Samu honvédelmi minister: Rég tul vagyunk és arra a kcnkluzióra fogunk jutni, hogy ez baj volt. A mi pedig a zsoldosrendszerü hadsereget illeti, ez a szervezet hasonlóképen ugyanazokat a bajokat szülte, mint a minőket a hübéresrendszeiüek szültek, a mennyiben a társadalom számüzötteiből összeállított ilyen hadsereg belsőleg erkölcstelen lévén, a jogrendet megoltalmazni nem volt képes, kifelé pedig tehetetlen volt, mert erkölcstelenségénél fogva az állam igazi és vitális érdekeit igazi ellenségeivel szemben megvédelmezni nem tudta. A mi pedig a konskripczionális hadseregeket illeti, ezek már igazságtalan alapon létesültek. Az elv ugyanis az volt, hogy a kiket a katonai szolgálatra alkalmasaknak találtak, azok védképességük egész tartamára katonai szolgálatra szoríttattak. Mivel azonban épen a múlt században még az egyes osztályok közt a jogegyenlőség nem volt meg, ennek következtében az iparral foglalkozó és a földmiveléssel foglalkozó osztályok közül akadtak, a kiket katonai szolgálatra szorítottak és a mennyiben ezt a katonai szolgálatot akkori időben csakis a legbrutálisabb egyének, a kik ide bekerültek, és rendszerint mindig a legszegényebbek, a legtehetetlenebbek kerültek ide, ezek kétségbeesve, mert hiszen ezek szolgálata úgyszólván élethossziglan tartott, és a brutális bánásmód miatt is kétségbeesve, züllésnek indultak és a polgári élet számára teljesen elvesztek. Valóban a kultúra, az állambiztonság, a gazdasági élet szempontjából hálát kell adnunk a gondviselésnek, hogy e borzasztó hadkiegészítő rendszerek már megszűntek, de hálát kell adnunk a gondviselésnek azért is, hogy elérkezett az általános védkötelezettség kora, hogy az általános védkötelezettség rendszeréhez értünk, a mely főleg azon államoknak, a melyeknek nagy, hatalmas és művelt ellenséggel akad dolguk, nagy, erős, művelt