Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-210

186 210. országos ülés 1911 Julius 29-én, szombaton. mar ki tudja dolgozni. Ha az én igen t. képviselőtársam ezen nyilatkozata megint azt mondja, hogy nem állunk olyan közel a választói reformhoz, azt én végtelenül sajnálnám. Különben ezzel a kérdéssel beszédem további folyamán annál is inkább kötelességem foglalkozni, mert igen t. képviselőtársam ma beszéde során vitatta ennek a parlamentnek jogosultságát arra, hogy a véderőreformot letárgyalja, én pedig, habár elismerem, a formai jogot, mégis a helyes parlamentáris alkotmányosság szabályai alapján nem vagyok abban a helyzetben, hogy e parlament jogosultságát elismerném — ismétlem, formailag igen, de magasabb szempontokból nem ismerhetem el — arra, hogy ilyen, a nemzet egész jövőjére, anyagi és egyéb kérdésekre kiterjedő fontosságú reform-komplexust megvalósítson. Ismétlem, erre beszédem folyamán még ki fogok terjeszkedni. (Helyeslés balfelöl.) E vitának kimagasló momentuma volt gróf Tisza István igen t. képviselőtársunk minapi felszólalása, melylyel beszédem során ismételten kénytelen leszek foglalkozni. Elsősorban is — az idő rövidségére való tekintette] egész röviden — megállapítani kívánom, hogy igent, képviselőtársamnak, sajnos igaza, van abban, hogy a nagyhatalmi törekvésekkel szemben Magyarországon mind erősebb lesz az ellenszenv, mindinkább terjed az a felfogás, hogy Magyarországnak a nagyhatalmi állás nem előnye, hanem hátránya. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ez igaz, és ha keressük ennek indokait, ezt abban találjuk, hogy ugy külpolitikánkban, mint a kettős monarchia egész nagy politikai irányzataiban azt látjuk, hogy a nagyhatalmi momentumokkal Magyarországon mindig csak olyankor találkozunk, mikor azok a nemzet kárával és anyagi megterhelésével járnak együtt, ellenben sohasem találkozunk a nagyhatalmi kérdéssel akkor, mikor e a nagyhatalmi momentum — ugy mint más országokban — a nemzetnek javára is szolgál. (Igaz ! Ugy van ! balfelől. Zaj a jobboldalon.) A mint igaza van gróf Tisza Istvánnak abban, hogy a nagyhatalmi eszmével szemben Magyarországon egy bizonyos antagonizmus, ellenszenves felfogás terjed, ép ugy igaz az is, hogy a hármasszövetség keretén belül Németországgal való szövetségünk tekintetében is az országban az utolsó években megszűnt már az a nagy lelkesedés a német szövetség iránt, (Ellenmondás jóbbfélól.) sőt mindinkább erősebb lesz a német szövetség elleni felfogás. Rudnay Béla : Ez nem igy van ! Gr. Batthyány Tivadar : Ha keresem ennek az indokát, azt két momentumban találom. Az egyik az, hogy a közfelfogás szerint Németországnak óriási befolyása van a mi közállapotainkra, és ennek tulajdonítandó nem az, hogy véderőnket fejleszteni akarjuk, hanem az, hogy véderőnket ilyen mértékben és különösen, hogy tengerészetünket ilyen nagy mértékben akarjuk fejleszteni. Ezt a két momentumot a közvéleményben igenis mindinkább a német szövetség befolyásának tulajdonitj ák, és igy nem csodálatos, hogy a német szövetség iránti szimpátiák kezdenek lelohadni. De van ennek még egy más momentuma is. Mikor a katonai téren, sőt minden egyéb téren, melyben a magyar nemzetnek egyes rétegei, pártjai, irányzatai arra törekednek, hogy a nemzeti momentumot kidomborítják, különösen mint szerény magam arra törekszem, hogy a gazdasági téren az önállóságot mindinkább kifejtsük, akkor azt a nagyhatalmat, melyet német közvéleménynek hívnak, sajnos mindig magunkkal szemben találjuk. De találjuk azt is, hogy ha azután a magyar állam egysége ellen irányuló törekvésekkel találkozunk az országban, ezeknek fonalai igen sok esetben a német birodalomba vezethetők vissza. Ezek azok a momentumok, a melyek miatt, sajnos, igaza van gróf Tisza István képviselőtársamnak, midőn megállapítja, hogy a nagyhatalmi állással — s hozzáteszem — a német szövetséggel szemben a szimpátiák csökkennek, az ellenszenv fokozódik. Ö a második ebben a felfogásban, mert első izben, ha jól emlékszem, a ministerelnök ur állította fel azt a tézist, hogy akkor, a mikor flottánkat ily nagy mérvben akarjuk fejleszteni, ez nem Olaszország ellen van, bár eddig az volt az argumentáczió, hogy ez az ismeretlen ellenséggel szemben saját védelmünkre kívántatik. Most tehát gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnök ur. és utána gróf Tisza István t. képviselőtársam azt a tételt állítják fel, hogy ugy kell felfogni flottánk fejlesztését, hogy hiszen ez olasz szövetségesünk védelmére is szolgál. Mindnyájan nagyrabeesüljük, tiszteljük és szeretjük az olasz nemzetet, nálam nagyobb tisztelője és lelkesebb barátja az olasz nemzetnek és az olasz szövetségnek e házban nincsen, és igy senki nálam az olasz szövetséget jobban nem méltányolja. Én ebből a szenrpontból végtelenül örülnék is, ha gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök urnak és gróf Tisza István t. képviselőtársamnak ez az uj álláspontja átmenne a köztudatba. Én azonban ünnepélyesen kijelenteni, hogy magamévá teszem ezt az álláspontot, de csak abban a perezben, midőn maguk az olaszok fogják azt elhinni, hogy mi flottánkat nem ő ellenük, hanem ő mellettük fejlesztjük. (Taps a szélsőbaloldalon.) Hock János : A malisszorok ellen ! Gr. Batthyány Tivadar: Gróf Tisza István t. képviselő társam beszéde során utalt arra is, hogy nekünk a Balkán-államokkal kell keresnünk a barátságos együttérzést és együttélést, nekünk keresnünk kell a módokat és eszközöket, hogy a Balkán-államok ide vonzódjanak a kettős monarchia felé, hogy ebben bízzanak, ehhez csatlakozzanak. Igen szép gondolat, melyet mindnyájan a magunkévá teszünk, azt hiszem azonban, hogy nagyon téved t. képviselőtársam, ha azt hiszi, hogy a mi nagymérvű véderőfejlesztésünk az útja annak, hogy a Balkán-államok bennünk védőjüket, igaz