Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-210

182 210. országos ülés 1911 julias 29-én, szombaton. (olvassa): »A képviselőház magyarországi véderejének helyes szervezését az önálló magyar hadseregben látja, mert egyedül ez felel meg tökéletesen az önálló magyar állam eszméjének és a teljes nemzeti élet követelményeinek : egyedül ez képesiti a magyar nemzetet katonai erejének teljes kifejtésére, és igy a pragmatika szankczióban vállalt kölcsönös védelmi kötelezettség lehető leghatályosabb teljesítésére. Ez a magyar hadsereg, melynek Ö felsége többi országai hadseregével való együttműködését a magyar király fővezéri jogai teljesen biztositanák, ugy a nemzeti erők összefoglalásának, mint ö felsége és az uralkodása alatt álló két állam egyesitett hatalmának leghatályosabb, soha meg nem ingatható biztositéka volna.« Ezzel szemben azt mondja gróf Apponyi Albert ur beszéde folyamán : »En nem tudnám hazafiúi lelkiismertemmel összeegyeztetni, hogy megszavazzam ezeket a költségeket, még azoknak a nemzeti előnyöknek elérése szempontjából sem, a melyek az én feltevésemben azzal össze vannak kötve«. Tehát egyik perozben követelni az önálló nemzeti hadsereg felállítását, követeim a nemzeti vívmányoknak fokozatosabb fejlesztését és akkor mégis azt mondani, hogy én nem szavazom meg ezt a javaslatot még akkor sem, ha minden nemzeti követelés, a mely az én lelki szemeim előtt lebeg, megvalósulna is: ezt én egyszerű elmémmel megérteni képes nem vagyok. (Élénk helyeslés jobb felől.) Szent-Iványi Gyula : Sokan nem értik azt! Márkus László : Az altiszti képzés ellen is kifogást emelt t. kéj>viselőtársam, a ki azt mondta, hogy az altiszti képzés kéjiezi a hadsereg kérdésének gerinczét. Ezt mindnyájan valljuk. A jó altiszti kar a hadseregnek egyik leglényegesebb és legfontosabb része. (Ugy van! jobbfelől.) Azonban téved gróf Apponyi Albert ur, mikor azt állitja, hogy az altiszti karnak sérelme abban fog állani, hogy épen a legjobbakat fogják három évre visszatartani. Hiszen ha átmenetileg talán igy fog történni, de a hadvezetőség arra fog iparkodni, hogy saját maga képezzen olyan embereket, a kik a hadsereg és a pálya iránt való szeretetből önként visszamaradnak, (ügy van ! Ugy van ! jobbfelől.) a kikkel szemben tehát nem történik injuria. Egy további méltánylást érdemlő indok az is, a mi gróf Apponyi urnak ezzel az állításával szemben felhozható, hogy a magyar törvényhozás és a magyar kormány máris gondoskodott az altiszteknek a j>olgári életben biztosított azokról az előnyökről, a melyek arra fogják inditani az illető katonakötelezetteket, hogy inkább szolgáljanak még néhány évet a katonaságnál, hogy azután a polgári életbe kilépve, sokkal előixyösebben, sokkal könnyebben biztosíthassák maguknak és családjuknak azt az exisztencziát, a melyet más ember sokszor csak nagyon nehezen ér el. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hogy azonban ezeket az állásokat a polgári életben maguknak meg is tarthassák, bátor vagyok pusztán csak felhozni, a nélkül, hogy inditványoziiáni, inkább csak az igen t. .honvédelmi minister urnak figyelmébe ajánlani, hogy gondoskodjék azokról az intézményekről és azoknak fejlesztéséről, a melyek lehetővé teszik, hogy az illető katonák a kellő előképzettséget már a katonaságnál vagy legkésőbb a katonai kötelezettség megszűntével megszerezhessék, hogy azután az altiszti szolgálat bevégzése után biztosított előjogokat, az u. n. igényjogosultságot és az ezen igényjogosultság folytán elért állásokat meg is tarthassák. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azt is kifogásolja gróf Apponyi Albert ur, hogy a magyar nyelvnek a hadseregben való kevés érvényesülése folytán épen a legjobb anyag fosztatik meg attól, hogy altiszt lehessen és viszont a hadsereg is épen a legjobb altiszti anyagtól fosztatik meg, mert hiszen ezek nem értvén a német nyelvet, nem képesek az u. n. irodai szolgálatra. Azt már hallottuk, hogy a hadsereget győzelemre az iskolamesterek, a jó altisztek vezették, de azt, hogy a manipulánsok végezzék a hadsereg kiképzésének feladatát, most hallom először. A hadseregnek kiképzése, a legénységnek a hadi tudományokban való oktatása legközvetlenebbül az altisztek részéről nem is annyira szóval, mint gesztusokkal, mozdulatokkal fog megtörténni, a melynél főleg a vezényszó, az avizó szerepel, a melyet a magyar nyelvű altisztek teljes képességgel meg fognak tudni adni, megadnak minden még szükséges magyarázatot, úgyhogy mindenféle igénynek, mindenféle követelésnek meg fognak tudni felelni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Felveti gróf Apponyi Albert azt is, hogy >>szükségtelen előrebocsátania, hogy az a párt, a melyhez tartozni szerencséje van, ennek a nagy kérdésnek, ennek a szükséges és lényeges összeegyeztetésnek teljesen kielégítő radikális módját csak egyben látja, az önálló magyar hadseregben ; csak ez vetne véget azoknak a dillemáknak, azoknak a nehézségeknek, a melyekkel folytonosan küzködünk, csak ez hozna teljes harmóniát a hadseregben szolgálatot végző magyar emberek lelkébe* stb. Már erre vonatkozólag volt szerencsém előadni, hogy a magyar önálló nemzeti hadsereg felállítására vonatkozólag mi a véleményem % Méltóztassék megengedni, hogy ezzel szembenAndrássy Gyula t. képviselőtársam beszédére utaljak, a ki egyszerűen nemzeti bajnak tartaná az önálló nemzeti hadsereg feláurtását. Az egyik tehát az egyik indokból, a másik meg a másik indokból, de tényleg mind a kettő nehezíti e törvényjavaslat törvényerőre emelkedését. Hogy a nemzeti hadsereg indokából-e vagy más indokból, az tulajdonképen közömbös, de tény, hogy nehezíti. (Halljuk! Halljuk !) Gróf Apponyi Albert ur maga elismeri azt, hogy egy egészen uj generáczió jött be a tiszti karba, a mely beleélte magát az uj közjogi rendbe és meggyőződtek a régiek is, hogy az ő kedvelt hagyományaikra nézve a dolgoknak uj rendje veszélyt nem tartalmaz, szóval egy egészen uj éra következett be, a melyben az egyes alacsony