Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-199
199. országos ülés 19 válasza nem az, a mit nekünk ezen kérelmeinkre ad, hanem az, hogy igenis meglesz. • De vizsgáljuk meg, t. ház, hogy nemzeti szempontból hogy áll a helyzet a katonaságnál. Azt mondják sokan, hogy a mit a hadseregnek adunk, azt magunknak adjuk, magunkért tesszük. Hát kérdem, igy van-e az tényleg ? Mondhatjuk-e, hogy a mostani hadsereg, a melyet itt látunk az országban, a mi hadseregünk-e ? Sajnos, más boldog nemzeteknél igy áll ez a dolog, de nálunk nem. Figyeljük meg a most uralkodó állapotokat. A mi véreinket, fiainkat, a kiket besoroznak, idegen nyelven, de a mi még ennél is sokkal több, idegen szellemben vezénylik, vezetik és tanitják. Figyeljük meg a Verordnungsblattban vagy a Rendeleti Közlönyben foglalt rendelkezéseket; óriási perezentjét képezi a nyugdijba küldött magasrangu tiszteknek a magyar. Talán azért, mert a magyar nem alkalmas a hadsereg magasabb állásainak betöltésére ? Talán ilyen okokból ? Nem, tisztán azért, mert megbízhatatlan, nem eléggé gutgesinnt a magyar. Az ezredparancsnokok legnagyobb része horvát vagy száz, mert ezek gutgesinnt és megbízható elemek, de mi magyarok —• sajnos — nem, holott monarchikasabb nemzet, mint a magyar nincs az egész világon ; ha nekünk megadnák azt, a mi más nemzeteknek már régen megvan, erős támaszát képeznénk ugy a trónnak, mint az uralkodóháznak. Hány olyan tiszt van a hadseregben, a ki évtizedek óta lakik az országban, a kinek elég fehér a magyar kenyér, azonban arra, hogy a magyar nyelvet megtanulja, arra már nem vetemedik ? (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem pedig azért, először, mert lekicsinyli azt a nyelvet és másodszor, mert az az ő további előmenetelére hátrányos, mert, ha megtudják, hogy magyarbarát, akkor nem tud tovább boldogulni, akkor egyszerűen elküldik. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T, ház ! Minden magyar ember utálja és gyűlöli a Gotteihaltét. A dallama ennek zeneileg nagyon szép, de mindig emlékeztet minket arra, hogy az aradi vár falain, mikor vértanúinkat a fal tövében meggyilkolták, ezt a dallamot fújták a hadsereg cseh muzsikusai. Es mit tapasztalunk mégis ? Azt, hogy minden egyes ünnepélyes alkalommal, sőt még egyházi körmenetek alkalmával is, a fülünkbe harsogtatják ezt az utált dallamot. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A melyik tiszt pedig annak a szabálynak, hogy ilyen alkalmakkor a Gotterhaltét kell játszatni, ellene mer-tenni, azt egyszerűen elküldik. Azt hiszem, nem lesz érdektelen a t. ház előtt, ba két ilyen elbocsátott magasrangu katonatisztet névszerint is megnevezek. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) El vagyok ugyan készülve rá, hogy czáfolatot kapok erre, mert hiszen nagyon vigyáz a hadvezetőség, hogy ne azonnal küldje el az ilyen óriási bűntényt elkövetett tiszteket, hanem egy kis idő múlva és valami más czimen, mert hiszen czimet az üyesmire a legkönnyebb találni. fflÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. X. KÖTET. Julius 17-én, hétfőn. 9 Báró Taxis József volt pécsi huszárbrigadérost (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a Gotterhalte miatt küldték el, mert a lakosság izgatott hangulatára való tekintettel megtiltotta egy urnapi körmeneten, hogy a Gotterhaltét eljátszszák. Megjegyzem, hogy az urnapi körmenet tisztára egyházi czeremónia, arra a Gotterhalte eljátszása előirva nincs, nem is tartozik oda, igy tehát ő annál könnyebben tehette, hogy a Gotterhalte muzsikálását eltiltsa. (Igaz I ügy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) És a legszomorúbb, hogy magyar szempontból egy igen sajnálatos eset fűződik ehhez, a mennyiben egy ott jelen volt magyar származású ezredes, szabályszerűen jelentkezvén a brigadérosnál, azt mondotta, hogy én a brigadéros urat fel fogom jelenteni, mert a Gotterhaltét nem játszatta el. (Zaj a baloldalon.) Ez meg is történt és az eredmény az lett, hogy báró Taxis József rövidesen a jól megérdemelt nyugalomba ment. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Magyar ember volt az az ezredes í) Igen, hisz az a gyalázat, hogy magyar volt. (Zaj.) Ugyancsak a Gotterhalte miatt ment nyugalomba Rónay-Horváth Jenő kassai honvédkerületi parancsnok. Az ő nyugdíjaztatására is találtak természetesen más okot, a tulaj donképen ok azonban ez volt. Ezek után, azt hiszem, érdekelni fogja a t. házat, ha bátor leszek rámutatni a katonai nevelésre. (Halljuk! Halljuk/) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy nagyon vigyáznak arra, hogy gutgesinntté neveljék azt a fiatal embert, a ki a katonai nevelőintézetekbe kerül kiképzés végett és különösen nagyon nagy súlyt fektetnek arra, hogy valahogyan a magyar történelemnek azokat a részeit, a melyek azt a kis magyar vért, a mi még az ilyen fiukban benn marad, pezsgésbe hozhatná, meg ne tudják. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ennek bizonyítására legyen szabad szemelvényeket olvasnom fel, egy olyan történelmi könyvből, a melyet a közös hadsereg iskoláiban tanítanak. És itt előrebocsátom, hogy minden, a mi a magyarokra vonatkozik, csak kis, apró betűkkel van nyomtatva, ugy mint a magyar történelmi könyvekben holmi minket egyáltalán nem érdeklő távoli kis országoknak rövid összefoglalásu története szokott nyomatva lenni, továbbá, hogy a német és az osztrák művészeket, az irodalmi téren működőket és ezek utódait felemlíti és kiemeli ez a tankönyv, azonban hogy nekünk is voltak költőink, művészeink, és szobrászaink, egyetlenegy szó említés sincs. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Legyen szabad azon kezdenem, hogy miként mutatják be a magyarokat. (Halljuk I Halljuk!) balfelől.) Arról, hogy magy r arok voltak-e előbb is, hogy hogyan kerültek Magyarországba, egy szó sincs, ellenben van arról, hogy (olvassa) : »Die Magyarén waren die grössten Feinde des deutschen Reiches !« (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon,) ez egyébként, ha valakit érdekel, az 59. oldalon van — továbbá, 2
