Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-207

140 207. országos ülés 1911 július 26-án, szerdán. mérték alkalmaztatott-e velük szemben vagy nem, mi természetesen beleszólni nem akarunk, mert hiszen ez a velük szemben eljárt Oroszországnak olyan belügye, a melyet mi bolygatni nem akarunk. De mikor szabálytalan, jóformán törvényellenes kiadatásukról van szó, ezt nem tudnók foganatosítani, mert Ausztriában bizonyára megakadályozzák, hogy Mag)'arország Ausztrián keresztül adja át Oroszországnak az általa üldözött és megkancsukázásra szánt szegény munkást. Én tehát azt hiszem, hogy nemcsak mint törvényeink helyes interpretátorához, hanem mint a humanizmus terén általam is személyesen jól ismert és nagyrabecsült egyénhez fordulhatok az igazságügyminister úrhoz akkor, midőn arra kérem, hogy e munkások kiadatását megtagadni és őket legfeljebb a magyar büntetőtörvénykönyv szerint a magyar biróság elé állitani szíveskedjék. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Interpelláczióm a következő (olvassa): »1. Van-e tudomása az igazságügyminister urnak arról, hogy Holevka János és Kaffka Péter oroszországi menekültek ellen a budapesti kir. büntetőtörvényszék előtt gyilkosság kísérletében való bünsegédi bünrészesség miatt büntető eljárás indult meg s nevezettek 1911. évi április hó 25-ike óta előzetes letartóztatásban, illetve vizsgálati fogságban vannak ? 2. Van-e tudomása arról, hogy daczára az orosz kormányhoz intézett kérdésnek, az orosz kormány a nevezettek kiadatását csak június 14-én érkezett megkeresésében kérte ? 3. Tekintettel az 1875 : XXXVIII. t.-czikk 10. czikkének utolsó bekezdésére, hajlandó-e az igazságügyminister ur nevezettek kiadatását elévülés czimén megtagadni, és a mennyiben a büntető utón való üldözésük szükségesnek mutatkoznék, hajlandó-e intézkedni az iránt, hogy magyar biróság által vonassanak felelősségre ? (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik az igazságügyminister urnak. Az igazságügyminister ur válaszolni kivan. Székely Ferencz igazságügyminister: T. képviselőház ! Méltóztassanak megengedni, hogy most válaszolhassak az előterjesztett interpelláczióra. (Halljuk ! Halljuk !) A tényállást körülbelül megfelelően adta elő a t. képviselő ur, de csak körülbelül, mert lényegesebb részeket elhagyott, nincs róluk tudomása. Én az előttem levő aktákra támaszkodva, bátor jeszek mindenekelőtt a tényállást kiegésziteni. Az eset a következő volt: Egy vasgyárban dolgozott Kopris Mihály, a kit azután lopás gyanúja miatt elbocsátottak. Ő boszut forralt a munkavezető mérnök ellen, mert neki tulajdonította elbocsáttatását, elhatározta tehát, hogy meg fogja gyilkolni; hogy ezt keresztülvihesse, nem a munkástársait, — bár ez nem is volna lényeges — hanem régi ismerőseit, kik egy szomszédos kerületi vasbányában dolgoztak, szólította fel arra, hogy jöjjenek a lakására, ott majd megbeszéli velük a teendőket. Itt elhatározták, hogy nem dinamitpatront, — ebben is különbség van közöttünk — de valóságos önműködő dinamitbombát helyeznek el; el is helyezte azokat ennek a nevezett két embernek őrködése mellett Kopris Mihály annak az ajtónak a bejáratánál, melyen a mérnök ki és be szokott járni. Ugy látszik, hogy csak a mérnök számára szolgált ez a bejárás abban a gyárban. Ez este 10 órakor történt és másnap reggel, mikor a mérnök bement a gyárba, rálépett a bombára, mely felrobbant s véletlen szerencse, hogy meg nem ölte a mérnököt, bár nem csekély, de igen súlyos sérüléseket okozott rajta. Ezek után mind a három egyént gyilkosság kísérlete miatt, illetőleg a nevezett két munkást a gyilkosság kísérletében való részesség miatt az orosz petrowkai törvényszék elitélte, és pedig a tettest 15 évi kényszermunkára, Holevkát 12, és Kaffkát 8 esztendőre. Most már fel kell olvasnom az orosz büntetőtörvénykönyv 25. §-ának tartalmát, a mely e mellett a szabadságvesztés büntetés mellett még más következményeket is állapit meg. Nevezetesen azt mondja ez a szakasz, hogy (olvassa) : »A súlyos kényszermunkára való elitéltetésnek következménye — tehát nem mellékbüntetés — az előbbi családi és tulajdonjogának elvesztése, a súlyos kényszermunkának akár a büntetés kiállása, akár más okból történt lejártával — vagyis a kegyelmezés esetében is — Szibériában életfogytig való letelepedés.* Kaffkának Ítéletében azonkívül ki van mondva, de kimondás nélkül is kötelező, hogy ez a büntetés a büntetőtörvénykönyv 25. §-ában megjelölt következményekkel jár, tehát Kaffkának életfogytiglan Szibériában kellene tartózkodnia. A büntetést mindkettő megkezdette. Holevka 3 év és 3 hónapi büntetés kitöltése után megszökött. Kaffka az ott maradt a börtönben addig, mig az uralkodónak fia született és akkor ez alkalommal amnesztiát nyervén, büntetésének fele elengedtetett. Akkor még négy évből egypár hónap volt hátra, de ezt elengedték neki azért, mert jól viselte magát. Tehát konstatálnom kell, hogy Holevka a tizenkét esztendőből 3 évet és 3 hónapot töltött ki, Kaffka pedig a nyolez esztendőnek a felét kitöltötte, a másik felét elengedték, de Szibériában kellett volna neki tartózkodnia. Ott is volt, azonban később ő is megszökött. Most már Budapesten találkoztak. Az orosz külügyministerium a mi külügyministeriumunk utján kérdést intézett, vájjon valóban itt tartózkodnak-e ezek a munkások. A rendőrség felfedezte, hogy itt tartózkodnak és ennek következtében két utón lehetett intézkedni. Az első az lett volna, hogy ha kiadatásukat kéri a külügyminister, ekkor a kiadatási eljárást kell folyamatba tenni, a másik pedig az, ha nem kéri, akkor az én elhatározásomtól függ, vájjon ő ellenük eljárunk-e vagy nem. A büntetőtörvénykönyv 9. szakasza, ezt a ministerre bizza azért, mert lehetnek oly bűncselekmények, melyek társadalmunkat nem érintik, itt azonban gyilkossági kísérletről volt szó, tizen-