Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-206

126 206. országos ülés 1911 Julius 25-én, kedden. túl azután többé a nyugdijakat kifizetni nem birjuk. Tudjuk azt, hogy épen a hadseregben történik a legtöbb oknélküli nyugdíjazás. A nyugdíjazások két okból történnek. Az egyik ok az, hogy valaki nem találja meg a hadsereg szolgálatában a maga számitását, vagy kényelmetlen lesz ránézve a továbbszolgálás, tehát nyugdíjigényének elérésekor önkéntes lemondás utján vagy nyugalombahelyezés iránti kéréssel egyszerűen ott hagyja a katonaságot és nyugdíjaztatja magát. A másik, ennél sokkal rosszabb ok az, hogy, ha valamely ezredesnek vagy generálisnak nem tetszik egy különben fiatal erőben levő, tetterős, tehetséges katonatiszt, vagy valami olyan csekélységet követ el, a melyet felébbvalói nem jó szemmel néznek, azonnal nyugdíjba küldik, tekintet nélkül arra, hogy képes-e továbbszolgálni vagy pedig nem. (Ugy van! balfelől.) Ezen a réven a nyugdíj összeg a katonaságnál aránytalanul sokkal nagyobbra rug, mint a polgári társadalomban. Nagyon könnyen küldhet valaki mást nyugdíjba, ha ezt a nyugdijat nem neki kell megfizetnie. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: A nemzet fizeti! Szabó István (nagyatádi) : Apponyi Albert t. képviselőtársam igen szépen rámutatott arra, milyen káros hatása van ennek SJ íiiHi^yHiT nemzetre, hogy pl. a nemzetiségi fiatalság mikor a közös hadseregbe bekerül a magyar államnak, a magyar nemzetnek hírét sem hallja, csak abban a tudatban erősitik meg, hogy az egy osztráknémet hadsereg. A t. honvédelmi minister ur beszédében, a mely nagyon szép beszéd volt, attól az egytől eltekintve, hogy az alapgondolatot elhagyta belőle, hogy Magyarországnak magyar hadsereghez volna joga, (Igaz! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) a hadseregről a hangulatát illetőleg igen gyönyörű szavakat mondott — nem untatom a képviselőházat ennek szószerinti felolvasásával — és arra hivatkozott, hogy a hadseregben anyai szeretetnek kell lenni, ott bajtársi viszonynak kell lenni a tisztek, az altisztek és a legénység között. Mi is szeretnénk, hogy ez ugy legyen, hanem azokkal az eszközökkel, a miket ez a véderő javaslat magában foglal, ezt a czélt elérni soha nem fogjuk. (Igaz! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Már egy beszédemben hivatkoztam arra, és egész joggal, mert talán egyedül állok az országgyűlésben, ki a legénységnél és altiszti sorban három esztendőt szolgáltam, milyen benyomása van annak a magyar ifjúnak, ki ott künn Magyarország rónáin és bérczei közt felnevelkedik, kinek nincs alkalma nemzetiségi vidéken járni, megtanukii a német nyelvet, kit magyar tanítója a magyar hazaszeretetben nevelt, a ki megtanulta, hogy Magyarország ezeréves állam, melynek 800 éves alkotmánya van, hogy Magyarország független és önálló állam és mikor azt besorozzák és beviszüc a kaszárnyába, mi vár reá ? Olyan tiszt elébe jön, a ki nem beszél vele magyarul, ráadják azt a rossz mondurt, mikor harmadnapra czipőjének a talpa kiszakad, ezt kihallgatáson, rapporton kell kérnie, de előbb két-három este melléje ül a káplár és azt az ifjút, a ki soha német szót nem hallott, tanítja arra, hogyan kell azt németül kérni a kapitány előtt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a legnagyobb képtelenség. (Ellenmondás a középen.) Ez igy van, ezt merem állítani. Ezt keresztüléltem. Egy hang (jobbfdől): Magyarul is kérheti! Szabó István (nagyatádi) : Megengedem, lehetnek katonatisztek, kik nem kívánják olyan szigorúan, hogy az a fiu egy betű hiba nélkül elmondja azt a »bitte gehorsamst«-ot. Én ismertem katonatisztet nem egyet, sem kettőt, a ki, ha csak egy szót is hibázott az a remegő fiatalember, a ki soha német szót nem hallott és a ki ha a szobában el is mondta hibátlanul, a mikor kiállítják a tiszt elébe, már nem tudja elmondani, (Ugy van ! balfelől.) akkor az a magyar pénzen, Magyarországon tartott tiszt az ő magyar fajtáját és az ő magyar nemzetiségét szidta le németül. (Ugy van ! balfelől.) Ez az állapot a közös hadseregben, t. képviselőtársam. A mikor pedig otthon azt tanítja a tanítója annak a fiatalembernek, hogy az a Gotterhalte nagyon szép dallama ének, de a tartalma ellenkezik Magyarország önállóságával és nekünk nem szabad azt elfogadnunk, a mint a katonasághoz kerül, már az első estéken arra tanítják őt és azt kell dalolnia. Ez az oka annak, hogy a magyar nép fia a közös hadseregben magát fel nem találhatja és ott vár rá a legszörnyűbb kiábrándulás abból, hol van tulaj donképen Magyarország függetlensége, önállósága, hol van Magyarországnak nyelvéhez való joga az ő saját hazájához. (Elénk helyeslés és taps balfelől.) Ha már a t. kormány és a t. túloldal Magyarországnak 1848-ban megerősített régi jogait az önálló hadsereghez nem hajlandó vagy nem látja szükségesnek fentartani, ha már a 67-es törvények alapján akarja is a hadsereget berendezni, bátor vagyok kijelenteni, hogy ezt a rendezést ugy, hogy ez legalább csak némi megelégedést keltsen, a jövőre nézve legalább reményt nyújtson, jól megcsinálni mind a két fél megelégedésére máskép nem lehet, a legkevesebb az, a mit gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam kivan, a katonai nyelv és a zászló kérdésében. (Ugy van! balfelől.) Nem kívánom soká untatni a t. képviselőházat. (Halljuk ! Halljuk! balfelől) Röviden megemlítem, hogy az altiszti szolgálat, a mint ez ebben a javaslatban tervezve van, saját czéljának és kitűzött feladatának egyáltalában nem fog megfelelni. (Ugy van! balfelől.) Tapasztalatból mondhatom ezt is, mert egyelőre lehetetlennek tartom, hogy a hadseregnél, a gyalogságnál az összes altiszti állásokra továbbszolgáló altiszteket lehessen beszervezni, egyelőre lehetetlennek tartom, hogy a káplári, szakasz vezetői, őrmesteri rangokat mind továbbszolgáló altisztekkel töltsék be. De ha ez lehető lenne, ismét azt vagyok bátor a kormánynak figyelmébe ajánlani, hogy csak a gyalogezredeknél évenkint legalább 2 millió többlet-