Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-206

206. országos ülés 1911 Julius 25-én, kedden. 123 dása alatt álló országokról beszél, de Magyarországot, mint államot egyáltalában meg sem emliti. (Igaz ! Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, t. ház, de én igazán érthetetlennek tartom, hogy egy törvényjavaslat, a mely Magyarországot terhek meg, a mely javaslat értelmében nekünk a magyar hadsereget, vagy mint mondják, a közös hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereget ki kell állítanunk, hogy az a törvényjavaslat az ezeréves, régi alkotmánynyal rendelkező Magyarországot még csak fel sem emliti. (Igaz ! Vgy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) És érthetetlennek találom azt is, mint már a múltkor is kijelentettem, hogy bár annyi okos és becsületes ember van a kormánypárton, hogyan voltak mégis kaphatók arra, hogy egy ilyen törvényjavaslatot elfogadjanak és a nemzettel is elfogadtatni akarjanak ? (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) És ha ennek a törvényjavaslatnak a másik, a gazdasági oldalát nézzük, gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam igen szépen kimutatta, hogy ez a költségemelés mennyire nem áll arányban az ország jövedelmeivel és mostani állapotával; (Vgy van! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) kimutatta, hogy ez a hadügyi költség évenként körülbelül 116 millió K-nyi többletet fog Magyarország költségvetésében okozni; joggal tette fel azt a kérdést, hogy ezen költségtöbblet mellett mi lesz Magyarországgal, mi lesz a magyar állam háztartásával a mostani viszonyok között, midőn már az ő négy évig tartott ministerségük alatt 56 millió K-val emelték csak a tisztviselők fizetését is és ez az emelkedés évről-évre folyton fokozódik s annak belátható időn belül vége nem is lehet. A mostani- viszonyok között tehát ezen a réven is óriási terhek várnak erre az országra. Utalt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam a megteendő intézkedéseknek, a költséges befektetéseknek végtelen sorozatára; utalt arra, hogy ezerszámra vannak községeink, a melyekben nincs iskola, és hogy Magyarországnak arra nincs pénze, hogy iskolákat állítson. (Vgy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás balfelől.) Sümegi Vilmos : Azt nem rendeli el a császár ! Szabó István (nagyatádi): Magyarországnak nincs arra pénze, hogy tanítókat alkalmazzon és tisztességessen fizessen. (Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Felemiitette gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, hogy vakjainkat nem tudjuk elhelyezni, ehneháborodottaink pedig az utczákon futkosnak, (Vgy van! a szélsőbaloldalon.) veszélyeztetik a közbiztonságot, nincsenek kórházaink, intézeteink, a hol elhelyezhetnők őket és ha az iránt fordulunk a kormányhoz, hogy védekezzék a veszedelmek ellen és létesítsen ilyen intézeteket, akkor azzal vágják el a szót, hogy nincs pénz és vége van mindennek. (Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) De a mikor a közös hadseregre évi 116 millió koronát kérnek, akkor nem azt mondja a mi kormányunk, hogy hiszen hát kell a hadseregre a pénz, de talán kevesebb is elég lenne és a helyett, hogy igyekeznék ezt legalább mérsékelni, egyszerre 116 millió koronányi évi többletet állit be a költségvetésbe. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton : Meg kell még fontolni egy kicsit, mielőtt belemegyünk! (Mozgás. Elnök csenget.) Szabó István (nagyatádi): Azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy ezek a terhek nem lesznek olyan nagyok, hogy a nemzet meg ne élhetne ; a nemzet meg fog élni. Ez igaz. Igaz, hogy akármilyen terheket rónak arra az egyszerű népre, akármilyen súlyos adót vetnek ki rá és akármennyire elnyomják is, az a nép életösztönéből kifolyólag meg fog élni a nélkülözésekkel és nyomorúságokkal való küzködés árán is. Magyarország túlélte a tatárjárást s a török pusztítást és túlélte még a német hadseregek sokszoros zsarolásait is ; túlélte a legkülönbözőbb csapásokat; a nemzet azok daczára megélt, de hogyan élt meg ! (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az a kérdés, hogy hogyan fog megélni az ilyen terhek mellett a nemzet. (Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Eddig is az volt a bajunk, hogy a kultúra és pedig ugy az általános, mint a gazdasági művelődés tekintetében nagy mértékben el vagyunk maradva a nyugattól és nem birunk a nyugati államokkal versenyre kelni. (Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Hát hiszen megélünk mellettük valahogy, de mindig nekik adózunk és ők teszik el keresményünket. Megélünk valahogy akkor is, ha ilyen óriási terheket hoz reánk a t. többség és a t. kormány, de hogyan élünk meg ? Továbbra is szegények maradunk, továbbra is a nyomorusággal fog küzdeni a nép és igyekszik Amerikába kivándorolni. Magyarország továbbra sem fog megerősödhetni sem gazdaság, sem művelődés tekintetében, (Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy a többi művelt nemzet mellett megállhassa azt a helyet, a melyet tulaj donképen el kell foglalnia. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Mindezek azt bizonyítják, a mi különben nyilvánvaló is, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak hogy Magyarország ősi jogait és alkotmányát sérti, sőt semmibe sem veszi, mivel arra semmiféle tekintettel nincs, de gazdaságilag olyan terheket hoz erre a népre és az országra, a melyek nem állanak arányban Magyarország teherviselési képességével. (Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Mindezek a tények — mondom — ezt bizonyítják és ezek teljesen elegendőek arra, hogy az ellenzék minden tőle telhető eszközt felhasználjon, hogy ezt a csapást az országtól elhárítsa, hogy ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedését megakadályozza. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt a véderőről szóló törvényjavaslat vitájában, a-mint előbb jeleztem, az előttem felszólalt nagytudásu képviselőtársaim már meglehetősen bőven kifejtették indokaikat, egyről azonban nem beszéltek, a mit leszek bátor felemlíteni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Ez a magasabb osztályoknak aránytalanul kevesebb katonai szolgálata a köznéppel szem» 16*