Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-205

110 205. országos ülés 19ÍÍ Julius 2b-én, hétfőn. A mely perczben az összes ezredeknél az a helyzet fog beállani, a mely most, fájdalom, csak néhány huszárezrednél van, hogy a magyar tisztikar fogja ott a szellemet megadni, abban a perczben meglesz mindaz, a mit e tekintetben követelni lehet. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Mert az az egész századnyelv mire vonatkozik ? A mint egyszer a legénységgel azon a nyelven érintkezik a tiszt, a melyet mindketten legjobban beszélnek, a mint a kiképzésnél — és ez ismét t. barátomnak érdeme elsősorban — a nem magyar anyanyelvű, de magyarul tudó uj ónozok kiképzése is magyar nyelven fog történni, abban a perczben a századnyelv semmi másból nem fog állani, mint abból, hogy a rapportokon a magyar legény azzal a német mondókával kezdi, hogy »Bitte gehorsamst!« »Melde gehorsamst!« (ügy van! a jobboldalon.) »Bitte gehorsamst!« »Melde gehorsamst!«: ez a négy szó az u. n. századnyelv, ennek az eltörlése miért a t. képviselő urak fejetetejére akarnak állítani mindent. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Feltétlenül igaza van t. barátomnak, hogy mindaz, a mi ezen a téren történt, katonai érdek is. Feltétlenül igaza van. Katonai érdek, hogy a magyar nemzet a maga egész szellemi és erkölcsi erejét is bele vigye a hadseregbe; katonai érdek, hogy a magyar legénység magyar tisztek vezetése alatt álljon, a kikkel békében és háborúban, győzelemben és a vereség megpróbáltatásai között szivben-lélekben egynek érezze magát; katonai érdek, hogy a hadsereg magyar csapataiban egy nyelven, a magyar nyelven az összes tisztikar az egész legénységgel keresztül-kasul érintkezhessek és megértesse magát. (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Ezek mind katonai érdekek, teljesen igaza van. És épen, mert katonai érdekek, meg vagyok győződve, hogy bona fide közmegnyugvásra, közmegelégedésre a legrövidebb idő alatt meg fognak teljesen valósulni, a mint sikerül őket a keUemetlen politikai mellékizöktől megszabadítani. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Ezeknek a kérdéseknek átka volt, hogy itt és odaát Ausztriában belekeverték a gyűlölködés, a politikai szenvedély mérgét. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Rakovszky István : Különösen Ausztriában ! Gr, Tisza István : Minálunk lényegesen javult a helyzet. Az a magatartás, melyet t. képviselőtársaim az önálló magyar hadsereg érdekében tanusitanak, hangra és tartalomra nézve lényegesen más, sokkal helyesebb, mint a minőt a régebbi időben tanúsítottak. Ma már elismerem, hogy elsősorban Ausztriában használják fel izgatási czélokra ezeket a kérdéseket, (Igaz! ügy van I) de azt a hibát, a mi ott történik, nem szabad az ellenkező hibával viszonozni és tetézni; nem szabad odasodortatni magunkat, hogy a magunk részéről is a magunk lába alatt is elvágva a fát, elrontsuk annak a jó hatását, előnyét, hanem a hadsereg fejlesztésének ezek a nagy problémái minden szenvedélytől megtisztított, objektív megvilágításban tisztán, fényesen jelenhessenek meg előttünk. Nem ez az ut vezet ezek megoldásához, nem a jelszavak hirdetése, nem az izgatás útja, (Elénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon.) nem a korona felé irányuló presszió útja, mert eddig is a mit elértünk, azt elértük a korona és a nemzet közti harmónia őszinte keresésével. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ha ezt meg fogjuk szilárdítani, azt teljes érett gyümölcsösé fogjuk alakítani a korona és a nemzet közti harmónia teljes és gondos alapolásával és fentartásával, és higyjék meg nekem, (Elénk felkiáltások jobbról: Halljuk ! Halljuk !) a magyar nemzet ügyének, a magyar nemzeti politikának az teszi a nagyobb szolgálatot, ki ezt a kérdést minden komplikáló mellékizétől megszabadítva, kifogások, késedelmeskedések, (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon) az ország sorsának további koczkára tétele nélkül megadja a szükséges eszközöket. (Elénk helyeslés jóbbfélől.) T. barátom Appony Albert maga elismerte — bizonyos korlátok közt, mint ő mondta — hogy a hadsereg fejlesztésének katonai szükségessége kétségtelen, és hozzátette, hogy ennek további halogatása koczkázattal járna. De kire nézve járna koczkázattal ? A magyar nemzetre hárul az egész koczkázat. Nem a magyar nemzetet dönti-e veszedelembe az egész koczkázat ? Bocsánatot kérek, nem-e a magyar nemzet súlyán, tekintélyén, politikai reputáczióján, hatalmán ejt a nagyvilág előtt csorbát az, hogy annyira nem képes elismerni ezt a koczkázatot, (Igaz! ügy van! jóbbfélől.) annyira nem tudja elliminálni ezt a koczkázatot ? (Igaz ! ügy van ! jóbbfélől.) T. képviselőtársaim! Barátaink és ellenségeink odakünn nem fogják soha befogadni azt a specziális magyar tudományt, hogy minél nagyobb hazafi valaki, annál védtelenebbé tegye a hazát, (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) hanem a nemzet erejét, életképességét ahhoz fogják mérni, hogy mennyire képes áldozni, mennyire teszi ezt, és mi az, a mit az ország biztonságára költ. (Igaz ! ügy van I a jobboldalon.) Mert ebben a meggyőződésben vagyok, és mert arról vagyok meggyőződve, hogy az ország ügyének a javaslat mentől előbbi törvényerőre emelésével teszünk szolgálatot, elfogadom a törvényjavaslatot. (Hosszantartó, zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök: Szólásra ki következik? Lovászy Márton jegyző: Szabó István nagyatádi ! Szabó István (nagyatádi) : Az idő előrehaladottságára való tekintettel és különben is gróf Tisza István t. képviselőtársam egyéniségére való tekintettel, a kinek külön lehetővé tétetett a felszólalás, kérem a t. házat, legyen kegyes megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Elénk helyeslés balfelől.) Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a