Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-183
183. országos ülés 1911 ezt a szerződést is megkötheti ük; a tervezet itt van nálam. Bulgáriával tárgyalások folynak a kiadatási egyezmény iránt. Ezen egyezmény alá van irva és legközelebb szintén elő lesz terjeszthető. Szóvá tette ugyancsak Herczeg Ferencz igen t. képviselőtársam a berni unióhoz való hozzájárulás ügyét. Az unióban nagyobb országok csoportosultak a fordítás stb. jogának megvédése érdekében; Ausztria és Magyarország kivonták magukat, mert ez bizonyos kiadók érdekeivel ellenkezett. Én azonban most, miután illetékes helyről — mert hiszen t. képviselőtársam az irói egyesület elnöke — felvilágosítást nyertem, s a mint tudom, megelégesznek egy tízéves védelemmel, a hozzájárulás eszméjét a legnagyobb szeretettel fogom felkarolni, és remélem, keresztül is fogom vinni. (Helyeslés.) T. ház ! Én bizonyos furcsa helyzetben vagyok. Eletem legnagyobb részét — bár nem az egészet, mert voltam czivil jogász is — a büntetőjognak szenteltem, most pedig tele a kezem polgári dolgokkal, úgyhogy a büntetőjoggal behatóan nem foglalkozhatom, pedig nagyon szeretnék. Azonban a fiatalkoruakra vonatkozó bűnvádi eljárást meg kell alkotni, a vonatkozó tervezet elkészült s a mint az ügymenet lehetővé teszi, elő fogom terjeszteni. A közveszélyes bűntettesek elleni biztonsági rendszabályok, a sajtójog, a jövedéki büntetőeljárás szintén szabályozás tárgyát kell hogy képezzék. A sajtójog reformjáról csak annyit akarok megjegyezni, hogy radikális intézkedéseket most nem tartok időszerűeknek, de megszüntetni óhajtom azokat a kinövéseket, a melyek a magánbecsület meghurczolásában és a zárt ülések anyagának közzétételében mutatkoznak. (Helyeslés.) Az idő nagyon előrehaladt, (Halljuk ! ' Halljuk !) és nem kívánván a t. ház figyelmét sokáig igénybe venni, csak futólag nyilatkozhatom egyes megjegyzésekre. Tegnap Lengyel Zoltán t. képviselő ur szememre vetette azt, hogy nem üldözik eléggé az uzsorát, hogy mindenki szabadon garázdálkodhatik, s mégsem teszszük az uzsorát hivatalból üldözendővé. Bemutathatok egy statisztikát, a mely szerint húsz törvényhatóság területén hivatalból üldözik az uzsorát. Pl. Ugocsa vármegye területén 1910 óta üldözik hivatalból, s ebben az évben 1331 eset volt, a mi nagjr rekord, de ez azért van, mert abban az évben lett hivatalból üldözhetővé téve. Máramaros megyében tiz év óta üldözik hivatalból, ott már épen ennek következtében 243-ra szállott le az esetek száma ; Bereg, Szolnok, Kassa stb. vidékén is visszafejlődik. Nem lehet tehát azt mondani, hogy az ügyészség nem teljesiti kötelességét, sőt azt lehet mondani, hogy olyan eredményeket mutat fel, hogy jobb volna, ha nem volna ekkora eredménye ; ezek a nagy számok, bármilyen szomorúak is, mégis azt mutatják, hogy az ügyészség teljesiti kötelességét. mius 22-én, csütörtökön. 93 Az ügyvédi kérdésre nézve azt hiszem, hogy az ügyvédi rendtartás tervezete a következő hónapokban elő lesz terjeszthető, erre tehát most részletesen kiterjeszkednem nem szükséges. A túlprodukczió megvan, én csak egy adatot ajánlok Simonyi-Semadam Sándor t. képviselő ur ügyeimébe, ez nem olyan kérdés, a mire csak ugy azt lehetne mondani, hogy veszszen a férgese ; az ügyvédség egy nagy társadalmi faktor (Ugy van! Ugy van !) és azt lehet mondani, igen jelentőségteljes igazságszolgáltatási tényező. Méltóztassék rigyelembevenni, hogy a polgári perrendtartásban nagy mértékben behoztuk az ügyvédi kényszert. Az a fél, még ha tudná is az ügyét védeni, nem teheti; köteles ügyvédhez menni, tehát nem szabad engednünk, hogy oda jusson az üg) r védi állás, hogy egész hitelét elveszítse (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) és hogy az az ember, a ki bizalommal fordul hozzá, sirva nézzen a pénze után. (Felkiáltások jobbjelől: Szigorítani kell a kamarai rendszert !) Nézzük csak magukat a számokat. 6700 bejegyzett ügyvéd van és 5000 jogász. Egészen egyszerű a számítás. Ugy látom, Ráth Endre képviselő ur feljegyzi, akkor egészen pontosan megmondom a számot. Ráth Endre: Nem, kérem ; fájdalom, tudom a konkurrenseim számát! (Derültség.) Székely Ferencz igazságügyminister: 6782 ügyvéd van és 5081 jogász, illetve ennyi volt 1910. év végén ; azóta természetesen szaporodott. Ha egy ilyen rangbéli embernek az összes szükségleteit számításba veszszük, a ruházatát, élelmezését, a segédtartást, és ha ezekhez hozzáveszszük a rezsijét, hivatalos könyveit, a kocsit, a melyet egyszer-másszor fele érdekében használ: akkor, ugyebár, igazán minimális összeget mondok, ha mindezt legalább 10.000 koronával veszszük számításba, ez oly minimális bruttóbevétel, a mely mellett igazán majdnem éhen hal. Ráth Endre: És ez bizonytalan! Székely Ferencz igazságügyminister: És ez bizonytalan ! És akkor ez összesen 67 millió koronát tesz ki. Tehát a magyar nemzet 67 millió koronával kell, hogy az ügyvédségnek adózzon, hogy az valamiképen megélhessen. Csermák Ernő: De ez nem vész kárba, mint a Dreadnought-ok ára ! Székely Ferencz igazságügyminister: Nézzük meg az igazságügyi budgetet. Nagy kérés és alkudozás árán 62 milliót tesz ki összesen; ebben benne van a központi igazgatás, a mimsterium, a Curia, az összes bíróságok, ügyészségek, fegyintézetek, javítóintézetek, stb. Tehát midőn Magyarország 62 millió K-t költ összes igazságügyi szerveire és intézményeire, akkor nem lehet közönynyel nézni azt, hogy az ügyvédek 68 millió K-át vegyenek igénybe és a mellett még meg se bírjanak élni. Hiszen vannak mindenesetre kivételek, a kik fényesen megélnek, de a többiről beszélek. Én tehát nem is veszem közönyösen ezt a kérdést és igenis, minden irányban támogatom azokat a törekvéseket, a melyek az ügyvédség
