Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-183
183* országos ülés Idli június 22-én, csütörtökön. 81 Hiszen ki fog arra ma kellő objektív bizonyítékot kapni, hogy, lia ma egy kötést csinálok, nem tudom hány ezer métermázsa búzára októberre, fedezett lesz-e az, vagy nem. Tehát de strigis, quae non sünt, nulla qaestio fiat. Miután nem lehet tudni, hogy ez fedezett vagy nem, ne tessék ,arról beszélni. Ez rendesen a nóta vége. Ez ismét az az ügyes és szellemes parirozása a dolgok komoly megoldásának, a melyet mi bizonyos köröktől megszoktunk, mert hiszen szellemességet nem nélkülözünk, tapasztaltuk azt sok felszólalásban és az ügyességet is tapasztaltuk sok üzleti dologban. Azonban én appellálok azokhoz a képviselőtársaimhoz, a kik foglalkoztak a közgazdaságnek ezen kérdésével, nem mondom, hogy ex asse, azt sem mondom, hogy okvetlenül kötéseket csináltak és veszítettek légyen ezeken az üzleteken, csak olyanoknak figyelmét óhajtom felhívni, a kik legalább gondolatban foglalkoztak ezzel és az életben kétségtelenül tapasztalhatták, hogy mégis csak vannak olyan üzletek, melyek nem azért köttetnek, hogy ott effektive átvétessék vagy átadassék gabona vagy zab, tökéletesen mindegy, akár zab, akár búza, sőt akár papiros. A kérdés itt az, hogy megtalájuk-e ebben az üzletben a nyereségre való, u. n. szerencsejátékot. Meg kell találni, hol van ebben a szerencsejátékés meg kell tudni adni azokat a garancziákat, a melyekbe a szerencsejáték beleüthesse a fejét és ne maradhasson meg. Az igazságügyminister ur erről még nem nyilatkozott, de — ha jól emlékszem — valamelyik minister ur kilátásba helyezte, hogy az Ausztriával kötött szerződésünk alapján ez iránt intézkedés fog történni. Meglehetős nagy idő múlt el már azóta, hogy a szerződést törvénybe iktattuk, de annak nyomát, hogy ez iránt valami intézkedés történnék, még nem láttuk, (ügy van ! balfelől.) Nem akarok erről bővebben tárgyaim, miután, ha nem történnék ebben a tekintetben bárminemű intézkedés, magunk részéről szívesen elvállalnék a kezdeményező szerepet. Csupán kérdést vagyok bátor tenni a t. igazságügyminister úrhoz, hogy gondolkozott-e e kérdésen, és ha igen, azon a véleményen van-e, hogy tényleg van fedezetlen határidőüzlet is a világon, nemcsak fedezett, és gondolja-e, hogy lehet-e és milyen módon ezeket megakadályozni ? Méltóztassék megengedni, hogy még egy nagy kérdésre térjek át : az ügyvédi kérdésre, a mely ma már mint szocziális kérdés szerepel. Az ügyvédi kar és a kamarák panaszkodnak arról, hogy ügyvédi proletariátus van, hogy az ügyvédség nem bir megélni. Nem tudom, hogy így van-e vagy nincs. Hajlandó vagyok elfogadni és akczeptálom, hogy igy van és ezen a bázison szeretnék a kérdéshez néhány szóval.járulni. Ha van ügyvédi túltengés — már az ügyvédek száma tekintetében — és ennek megakadályozása a czél, akkor azt kérdem, miért méltóztatnak ismét azt a régi törvényalkotási politikát követni, a. mely a török hódoltság idejéből maradhatott KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. IX, KÖTET. reánk, a mikor mindig máshova kellett nézni, mint oda, a hova ütni akarunk, miért mindig valami körmönfont ügyességgel akarjuk elérni a czélt és sohasem nyíltan és egyenesen teszszük azt, a mit csinálni akarunk 1 Most is megtörtént. Azt mondják, és ugy látszik hivatalosan is meg lett állapítva, hogy az ügyvédek száma túlnagy és szükséges annak, ha nem is apasztása, de legalább megakasztása a további szaporodásnak. És akkor kombinálnak és u. n. igazságügyi intézkedések czimén, a jogi praxisnak, az ügyvédjelöltek praxisának meghosszabbítása val akarják megnehezíteni az ügyvédséget. Azután a jogi oktatásnál azt mondják, hogy nagyon sok selejtes elem jut diplomához és kerül az ügyvédi kamarákba, meg kell tehát akasztani ezt is és szépen beletolunk a harmadik évbe egy uj jogi vizsgát. Hát, t. képviselőház, ezek igazán nevetséges és kicsinyes dolgok. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Büró-virágok ezek, a melyek talán mint virágok szépek egy büró ablakában vagy egy ministeri titkár szellemi produkcziójakép, de a komoly törvényalkotásban és a gyakorlati életben igazán semmik. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Es ne méltóztassék tőlem rossz néven venni, ha én ezen sok büróvirágos igazságügyi javaslat után azt mondom, hogy ugy tűnik fel nekem az egész, mint egy öreg korhadt fa. Itt-ott a széleken hajt minden évben egy pár virágot, a gyümölcsöt azonban nem. érleli meg, vagy ha meg is érleli, az nagyon kellemetlen izű és semmi értékű. Én meg vagyok róla győződve, hogy a mi igazságügyünk még nem ilyen korhadt vén fa, ott nekünk kell még erőteljes hajtásokat remélnünk, erős, egészséges ágakat. Ne méltóztassanak tehát játszani ilyen értéktelen dolgokkal, ugy mint az ablak mellett ülő öregasszony, a ki ott kötöget vagy egj^ szőnyegen hímez, a mely mindig csak csecse-becse. Nem ilyennek kell lenni a mi igazságügyi kormányzatunknak, mert ha találunk e téren hibát, akkor korrigálni kell ezt. Ha megvan a hiba, hogy sok az ügyvéd, akkor nem az oktatásnál kell a korrektivumot keresni, hanem méltóztassék egyszerűen ezt a pályát elzárni. (EllenmonMsok a jobboldalon.) Engedelmet kérek, itt ismét ellenmondással találkozom. Hát mit szokás tenni ilyen alkalommal ? A mikor a közigazgatási tanfolyamon azt konstatálták, hogy nagy 7 on sokan tódultak arra a pályára és több volt a diplomás ember, mint a mennyi állás van, akkor egyszerűen megszüntették egy pár évre azt a közigazgatási tanfolyamot. (Igaz I Ugy van ! a baloldalon.) Egy hang (a jobboldalon) : Ez a szabadság korlátozása ! Simonyi-Semadam Sándor: Azt hallom, hogy ez a szabadság megsértése. Hát egyszer már rá keU térnünk a szabadság szóval való visszaélésre is, bár talán nem most vau alkalma és ideje ennek. Mi szeretjük azt megtenni, hogy mindent rögtön a szabadság leplébe takargatunk, vagy külön szabadság-szószszal öntünk le. Nem mondtam 11
