Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-183

183. országos ülés 1911 június 22-én, csütörtökön. 79 mai generáczió, hogy nem kergeti a vért a fejébe, ha valaki a párbajt mint ilyet megkritizálja. Erre vonatkozólag a véleményem ugyanaz, mint az esküdtszékről, hogy vannak esetek, mikor nem lehet kikerülni és nincs más korrektivum — nem tehetek róla, hogyha akárki elitéi érte, — nekem az a meggyőződésem, hogy vannak esetek, a mikor nem lehet máskép elintézni a kérdést. Darvai Fülöp : Ez igy van ! Simonyi-Semadam Sándor: Ezek az esetek nem hétköznapi esetek, ezek — hogy ugy mondjam — tiz évben egyszer fordulnak elő egy-egy társadalom keretén belül, végtelenül ritkán. Nem áffitja a becsületet helyre, ez tökéletesen igaz. De, hogy ugy mondjam, büntetést adhat — nem mondom, hogy ad —, de büntetést adhat és az illetőben azt az alanyi érzést, a melyet a sérelem okozott, bizonyos mértékben helyreálhtja. Molnár János: Ha jól megvágjákf Simonyi-Semadam Sándor: Még akkor is. Nem akartam erről a kérdésről beszélni, mert óriási kiterjedésű magában véve is, hanem az bizonyos, hogy a párbajok legnagyobb része tökéletesen felesleges és abszolúte nem felel meg czéljának ép ugy, mint a hog3

r nem felel meg a büntetőbíróság a becsület védelmének. Addig, a meddig méltóztatik ezen a régi nyomon járni és a kriminalitásokat teóráival elintézni a zöld asztal mellett, mikor az ember egész nyugodtan tárgyal, a nyugodtságnak, hogy ugy mondjam, elvontságával, a mivel jogi vitákat szokás bizottságokban vagy ankéteken elintézni, pláne oly helyen, a hol még nyilvánosság sincsen, tehát a nyilvános szereplés hiúsága sem ösztönzi az illetőt: ott nehéz elgondolni azokat az indulatokat és azokat az érzéseket, a melyeket egy becsületsértés kivált, kivált jpedig tökéletesen másképen X-ben, mint Y-ban, a szerint, hogy a milyen kaliberű intelligencziában, társadalmi poziczióban él, szóval, milyen az egész miliő, a melyben él, az az egész lelki miliő, a melylyel él. Ezért nehéz a becsületsértéseknek úgynevezett papírformába való tétele, mert hiszen valakire becsületsértés lehet az, mikor kezet nyújt és nem fogadják el, míg másnak az sem becsületsértés, ha az utczán való összeveszés közben fej beverik. Azért mondom, hogy óriási sok nüansza van ennek a dolognak, melyet papirosszerüvé, vagyis formálisan megkötötte tenni nem lehet. • A svájczi büntetőtörvénykönyvben van egy kifejezés, a mely nagyon közel jár ahhoz, hogy minden ilyen inzultust megfogjon: a megbántás kifejezés. E törvény azt mondja, hogyha valaki mást megbánt, akkor az büntethető. Hiszen méltóztatik tudni, hogy mennyire szubjektív fogalom ez. Ezt a szubjektív fogalmat a megbántottalak át kell tudni plántálnia a bíróba, mert ha az a bíró más társadalmi osztálybeli ember, vagy tökéletesen más világfelfogásu, más nézetű ember, nem tudja megérteni azt, hogy nekem például olyan megbántás fájhat, a mely felett ő talán élczelődne. Mindig mosolyogtam azon, hogy a budapesti törvényszéknél egyidőben — nem most — olyan volt a beosztás, hogy a gondnokság alá helyezési ügyeket olyan bíró intézte, a ki félmilliót pazarolt el és sohasem tudta megérteni, hogy hogy lehet valaki pazarló. Nem is igen sokszor rendelte el a gondnokság alá helyezést pazarlás miatt. (Derültség balfelól.) Mikor kevés válóperi bíró volt, olyan két bíró intézett válópereket, kik agglegények voltak és igy halvány fogalmuk sem volt a házastársak és az anyós és a vő közötti viszonyról (Derültség.) és sehogy sem tudták megérteni azt, hogy hogyan lehet a közöttük való perpatvar miatt elválni. (Derültség.) Igy vagyunk ezekkel a kérdésekkel, és azért mondom, hogy a becsület reparaturáját nem lehet igy kezelni. Ha volna erre mód, talán csak az az egy volna, hogy társadalmi bíróságot statuálnánk miliők szerint, miliők részére, mert ne méltóztassék megtévedni egy nagy frázissal, az egyenlőség nagy frázisával! Ez a legnagyobb humbug, a melyből jog valaha táplálkozott. Mert hiszen politikusok táplálkozhatnak ilyen hamis fogalmakból, politikusok ezzel előnyökhöz is juthatnak, sőt szerephez is, szónoki sikereket is mutathatnak ki, és mindig a legszebb dolog olyan frázisokról beszélni, a melyeket senki sem ért meg, de mindenlti ugy magyarázza, a hogy ő neki tetszik. Azonban az egyenlőség a jogi téren a legnagyobb chimaera. Mert beszéljünk pl. csak a becsületsértésről. Azt hiszem, nem kell bővebben magyaráznom senkinek, hogy e téren nincs egyenlőség, legfeljebb, hogy ugy mondjam, a fogalmak rokonsága lehet az a miliők szerint, a melyhez valaki tartozik, és ez a bázis adná meg a bíráskodás alapját. Kiemelem ezt a kriminalitásokból azért, mert ez a kriminalitás épen az, a melyben a legtöbb a szubjektív momentum, a mely egyénileg változik. Ezt tehát csak egy módon lehetne megkorrigálni, (Mozgás. Elnök csenget.) ugy, ha méltóztatnának gondoskodni egy olyan intézményről, (Halljuk ! Halljuk!) a mely nem publikusan tárgyalgat becsületsértéseket, (Helyeslés balfelől.) különösen, méltóztassanak elképzelni, családbeli dolgokat, női becsületről szóló dolgokat. Darvai Fülöp : Lehet zárt ülést kérni. Simonyi-Semadam Sándor: Bocsánatot kérek, az a zárt ülés, ne vegye rossz néven t. képviselőtársam, a ki egyszersmind kollegám is, és a kinek ezt nagyon jól kell tudnia, — nem ér semmit. A zárt ülések arra valók, hogyha tetszik, másnap mindenki olvashassa a lapokban, hogy mi történt, de azt a becsületsértést, a melyet én értek, — nem tudom, hogy egyetértünk-e, — és a mely mindenesetre nagy különbséget jelent, még egy a miliőtől idegen biróság elintézésére sem lehet bizni; azt nekem abban a miliőben keü elintéznem, a melyben keletkezett. Ez a körülmény igazol sok párbajt, mert ha a sértés egy bizonyos miliőben tör-