Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-198

488 198. országos ülés 1911 Julius I5~én, szombaton. állítják a békét, helyreállítják az egyetértést az uralkodó és a nemzet között, ezen az utón sohasem fogják elérni (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) és mentse meg a mi jóságos Istenünk a nemzetet, hogy ezen az utón érje el. (Taps a bal- és a szäsőbaloldalon.J Bár a belső béke a nemzet munkásságának, a nemzet fejlődésének, a nemzet haladásának egyik nélkülözhetetlen alapfeltétele, de ha ez a belső béke olyan következményekről való lemondás utján szereztetik meg, a melyek nem a nemzet hiúságának, nem a nemzeti fantáziának, nem a jelszópolitikának .szüleményei, hanem a nemzeti életnek benső organikus életszükségletei, hogyha ez a nemzet békében tudna maradni akkor, rnidőn a nemzeti életnek egy nélkülözhetetlen szervét nélkülözi; hogyha ez a nemzet békében tudná maradni akkor, mikor az ő elvileg kimondott és fentartott államiságát egyik legnagyobb és légélet be vágóbb intézményének keretében csúffá teszik ; ha ez a nemzet békében tudna maradni, mikor a hadsereg oly állapotban van, hogy a ki azzal és annak bármely megnyilvánulásával ebben az országban találkozik, azt hiszi, hogy egy idegen megszálló hadsereget lát maga előtt ; (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ha ez a nemzet békében tudna maradni akkor, mikor a nemzeti egységnek fentartására folytatott fáradságos küzdelmét és munkáját az iskolában, a közigazgatásban, az összes intézetekben tönkreteszi a katonai szolgálat olyan nevelő hatása, a mely alatt az az ifjú mindent lát, mindent hall, csak magyar szint, csak magyar czimert, csak magyar szót, csak magyar államot, csak magyar királyt nem ; (Igaz ! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ha ez a nemzet ebbe egyszer végleg bele tudna nyugodni : akkor azt kellene mondani, hogy »finis Hungáriáé !« (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Thaly Ferencz: Nem is fog belenyugodni soha ! Gr. Apponyi Albert: Ám folytassák t. képviselőtársaim a túloldalon, ha ugy látják, ha képviselői kötelességeikre nézve az a meggyőződésük, a minek jóhiszeműségét kétségbevonni nekem semmi jogom nincsen, ám folytassák ideig-óráig az opportunizmusnak azt a politikáját, mely ma nem követeli ezen követelmények megvalósulását, de ismerjék el, legalább bensőleg érezzenek ugy, hogy ez csak ideig-óráig való poütika lehet. És ha kellemetlen is önöknek ma, legyenek hálásak nekünk, hogy mi fenntartjuk a nemzetnek ezt a szent tüzét, ezt az érzését, mely a nemzeti élet csonkaságába bele nem nyugszik, hanem annak teljességét követeli. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, hogy ez a sziv politikája, hogy ez az érzelem politikája. Igen, a sziv és az érzelem politikája. Én azt hiszem, hogy egy nemzetnek szüksége van szívre, és szüksége van érzésre is. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbal-oldalon.)Nálunk azért, mert magas műveltségi fokú álló tanult ember, hogyha a. hadseregnek ezt az állapotát látja, hogyha odalép egy csapatba, a mely teljesen német, hol idegen czimert lát, idegen himnuszt hall, hogy ha mint főszolgabíró oda megy egy ilyen ünnepélyre, mint a melyről a lapok tegnapelőtt irtak Hajmáskéren, hol egy katonai ünnepély volt és ott, mint egy sülyesztőben eltűnik a magyar állam színeivel, czimerével, nyelvével, ('Felkiáltások a • szélsőbaloldalon : Gyalázat !) akkor megengedem, hogy az a főszolgabíró, ki ott mint meghívott vendég volt, bir azzal az intelligeneziával, hogy képes legyen arra a politikai absztrakczióra, hogy ez, miután magyar törvényen alapul, miután a magyar alkotmányos tényezők így tűrik, mégis magyar intézmény. De az a tömeg, a mely azután indul, a mit lát, a mit hall, melyet a felnőttek oktatásának bármely ideális szervezete sohasem fog arra képezni, hogy az ő lelke világa közjogi absztrakczióban éljen, az nem láthat mást, mint hogy ott egy idegen hatalom van, mely Magyarországon nagyobb ur, mint az a hatalom, a mely magyar. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezért az én t. képviselőtársamnak, ki nem szólt közbe, hanem kinek jóváhagyó fejbólintásából azt vettem ki, hogy ő czáfolatnak tekinti, önnönmagammal szemben, a sziv politikája nevében a nemzeti követelmények erőltetését, megnyugtatására azt mondom, hogy én is azt vallom, hogy a sziv lüktetéseinek, az érzés követelményeinek, az észnek vezető keze alatt kell maradni, de hozzáteszem, hogy ebben az esetben az ész teljesen jóváhagyja, magáévá teszi és a saját követelményévé emeli azt, a mit a sziv, a mit a természetes és egyszerű józan, egészséges ösztön érez. És megmondom, hogy miért ? (Halljuk ! Halljuk !) Elmondattak ezek a dolgok már sokszor, de hiába, el kell azokat mondani még egyszer, még tízszer, még nem tudom, hogy hányszor, mert kell, hogy ezek belevésődjenek a nemzet gondolkozásába, a nemzetnek meggyőződésébe és ezt csak azzal lehet elérni, hogyha folyton és ismételten visszatérünk reájuk. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) És itt a t. előadó ur beszédéhez fűzöm megjegyzésemet, a ki az ő szeretetreméltó egyéniségének bonhomiájával vezette be ezt a véderőj avaslatot és egy valóságos dicshimnuszt zengett arról, hogy minő nevelő hatása van a katonai szolgálatnak, hogy megedződnek az emberek fizikailag, hogy fegyelmet tanulnak és tisztességtudást sajátítanak el stb. Tökéletesen igaza van, de hát én nemcsak osztozom nézetében, hanem azt még tovább is viszem és azt állítom, hogy hatályosabb, a lelkekre ellenállhatatlanabb erővel ható nevelőintézet ezen a világon nincs, mint a katonai szolgálat. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Néhai Lamarmora generálissal az olasz egységről beszélgettem, a minek rég ideje már, mert akkor még közel volt az olaszság széttagoltságának érája. (Halljuk! Halljuk!) És azt mondotta, hogy az olasz nép lelki összeforradása teljesen bevált, a hadsereg csinálta meg az olaszságot, a katonai szolgálatnak nevelő hatása csinálta