Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-198

198. országos ülés 1911 Julius 15-én, szombaton. 481 adott keretben, az azok által teremtett lehetőségek körében történik-e valami, és a mi történik, kielégitő-e az, a magyar nemzeti érdeknek a katonai téren való teljesítésére. T. képviselőház ! Tóth János t. barátom bevezető beszédében igen érdekes és kimeritő felsorolást tárt a t. ház elé azokról az intézkedésekről, a melyeket őseink tettek Magyarország katonai jogainak érvényesítése érdekében. Legyen szabad ennek kiegészitéseképen megmutatni az érem másik oldalát és rámutatni azokra az okokra, a melyek miatt azok a jogilag megtámadnatatlan intézkedések és lépések gyakorlatilag oly kevés eredményt mutattak, úgyhogy a tények a joggal maj dnem mindig homlokegyenest ellentétben állnak. Arról az 1715 : VIII. t.-czikkről, a mely az állandó katonaságot létesítette Magyarországon, már Deák Ferencz egy bizalmas értekezleten, a mely azonban Lónyay naplójegyzeteiben megörökíttetett, azt mondotta, hogy az reánk nézve rossz törvény. Tényleg a rendek akkor körülbelül abban a helyzetben voltak, a melyben az 1867-i törvényhozók voltak, a mikor az állandó védkötelezettségre mentek át; oly térre léptek, a melyen nekik tapasztalásuk nem volt és ennek folytán nem vették körül kellő kautélákkal azt az intézkedésüket, a mely egyszerűen ugy szólt, hogy Ö felsége hazai honpolgárokból és idegenekből tarthat állandó hadsereget és csak ennek költségeinek fedezésére nézve tartotta fenn magának az országgyűlés a maga jogait. így történhetett azután, hogy az állandó hadsereg teljesen és kizárólag fejedelmi intézkedés alá került, és már a XVIII. század közepe táján kezdett átvedleni olyasmire, a mi teljesen hasonlított a mostam haderőnkhöz. Akkor, később, vették észre magukat a rendek, a mikor a királyi hatalom, hogy ugy mondjam, már birtokban volt, akkor indult meg az az országgyűlési működés és iparkodás, hogy azt az elvesztett tért, a tényleg elvesztett tért a jognak fegyvereivel megint visszaszerezze. Mindenki előtt ismeretesek ez iparkodásnak egyes fázisai, ismeretes a Graeven-ezred tisztjei kérvényének, folyamodványának szomorú sorsa, de közjogi szempontból és a mai helyzet megvilágítása szempontjából talán legérdekesebbek azok, a mik az 1708-iki diétán történtek. (Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A napóleoni háborúk kellő közepette, igaz, hogy pár évi fegyverszünet idején, de folytonosan fenyegető háborúság idejében, kértek előbb 8000, azután 12.000 ujonczot az országgyűléstől. Az országgyűlés készségesen hajlandó volt megadni, de miután panasz tétetett arról, hogy az önkéntesek, mert akkor nem volt általános védkötelezettség, de iparkodtak, a menynyire lehetett önkéntes toborzás által a hadsereget kielégíteni, mondom, miután panasz volt arról, hogy az önkéntes-toborzás nem adja meg a kellő eredményt, a rendek megvizsgálták, mi lehet ennek oka és pár pontban a királyhoz intézett felirat mellékleteként memorandumot adtak be e tekintetben. KÉPVH. NAPLÓ 1910—1915. IX, KÖTET. Ez okok egyike az, hogy, mivel az önkéntes katonai toborzásoknak legfőbb akadályai közé kell számítani, hogy a katonák elhanyagoltainak és anyanyelvüket nem értő tisztek századaiba soroztaivá be, —• vigyázzunk, itt anyanyelvről szól —• a parancsnoknak sem adásában, sem elfogadásában egymást meg nem értik és az abból keletkező nehézségek az ujonczokat, sőt azok példájára a többieket is, elidegenítik a katonáskodástól, azért, nehogy jövőben a szolgálatra ártalmas nehézségek merüljenek fel, Ö felsége kegyesen intézkedni fog, hogy a magyar ezredek tisztjeiül és altisztjeiül olyan magyarok alkalmaztassanak, a kik az azokban használt nyelveket elengedhetetlenül ismerik, —• ezt az oktatás szempontjából tették —• »nehogy azoknak, a kik a német nyelvet nem bírják, de egyébként rátermettek, a legénységi állományon való felülemelkedés útja elzárassék*. Itt is tehát már az altiszti kérdésről van szó. »A magyar csapatoknál a szolgálat az ezredestől kezdve a legutolsó tisztig és viszont ettől az ezredesig magyar nyelven vitessék*. E felett volt a rendeknek az aulikus irányú főrendekkel bizonyos kontroverziájuk, de végre mégis a főrendek is hozzájárultak és a törvényczikk ezen most felolvasott szakaszszal ment fel 0 felségéhez. Erre jött a válasz, a legkegyelmesebb királyi leirat, a mely —• a többieket mellőzöm — ezen pontra nézve ezt tartalmazza : ^Egyebekben ő szentséges Felsége indíttatva azok által, a miket a karok és rendek a hadsereg szervezetére nézve felhoztak, kinyilatkoztatni parancsolja, hogy a hadsereg szervezése, vezetése és fegyelme körüli legfelsőbb jogát, a mint az dicsőült emlékű felséges ősei által dicsőségesen érintetlenül fentartatott, a mint azt azoktól átvette, utódjaira is érintetlenül akarja átszármaztatok, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Már ez is Chlopy !) »és sohasem fogja megengedni, hogy ezen a királyi fenségnek féntartott tárgy azokkal, a melyek a magyar katonai szabályzatra, vagyis a hadseregnek a királyságban való eltartására vonatkoznak és a melyek ennélfogva a karokkal és rendekkel tárgyalandók, bármi tekintetben összezavartassék«. T. képviselőház ! Az ember azt hiszi, hogy aktualitást olvas és nem is képzelné, hogy ez 1807-ből való dolog. Erre a rendek igen éles hangú felterjesztéssel éltek, ezt mondván : >>Távol van tőlünk, legkegyelmesebb ur, hogy, a mit a törvények a hadügyre vonatkozólag a királyi Felségre ruháznak, érinteni akarjuk. Minket csak az az egyetlen gond vezet, hogy ne vádoltassunk utódaink által azoknak az elhanyagolásával, a mik elődeink által reánk hagyattak«. (Elénk tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) >>Hogy az 1715 : LIX. törvényczikk nem egyedül a katonai rendtartásra vonatkozik, azt az akkori országgyűlés iratai bizonyítják. Ha azonban a katonaság szervezete, kormányzása és fegyelme kizárólagosan a királyi joghoz tartoznék is, akkor is méltán kívánhatják a karok és 61