Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-198

474 198. országos ülés 19ÍÍ Julius l5-én, szombaton. kedelme nem haladhat és nem fejlődhetik, ha a haza minden polgárának nincs meg az a biztos tudata, hogy keresetét és foglalkozását nyugodtan folytathatja. (Igaz ! Ugy van ! balfelől. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) És a mi csak akkor van meg, ha van egy nagy haderő, mely az állam és a társadalom minden belső és külső ellenségével szemben mindenkor kész őt megvédelmezni. A mennyire át vagyunk hatva attól a tudattól, hogy az ország békéjének és nyugalmának külső és belső ellenségekkel szemben való megvédése nagy nemzeti érdek, ugyanúgy tisztában vagyunk azzal is, hogy ennek a nemzeti érdek szolgálata nem befolyásolhatja hátrányosan a nemzet egyéb nagy érdekeit. (Igaz! Ugy van! a hál- és a szélsobaloldalon.) A hadsereg szolgálatot csak ugy tehet a nemzetnek, ha nem ró akkora terheket az ország vállaira, a melyeket az elviselni képtelen,nem foszthatjameg a nemzetet olyan jogoktól, a melyeknek védelme és fejlesztése valósággal nemzeti tradiczió (Igaz ! Ugy van ! a hal- és a szélsőhaloldalon.) és a melyeket szolgálni és védelmezni a mi pártunknak is mindig tradicziója volt. (Ugy van! a haloldalon.) Ha ebből a szempontból vizsgáljuk az előttünk levő törvényjavaslatot, ugy kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy az a teher, a melyet most a nemzetre háritani akarnak, egyáltalában nincs arányban azokkal a nagy gazdasági és közjogi hátrányokkal, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) a melyeket az előttünk fekvő törvényjavaslat az ország polgáraitól megkiván, (Igaz! Ugy van! balfelől.) nincs a javaslatban egyetlen olyan intézkedés sem, a mely akár az egyesekre, akár az összességre nézve ellensúlyozni tudná azokat a terheket és áldozatokat, a melyek e javaslat elfogadásával járnak. (Igaz ! Ugy van I balfelől.) Tulaj donképen véve csak egyetlenegy előny az, a mit a véderő óriási arányú fejlesztésével szemben a nemzetnek cserébe odakinált a kormány és ez a kétéves szolgálat rendszeresítése. Kun Béla : Szemfényvesztés ! Gr. Scherr-TIlOSS Béla : Kétségtelen, hogy a kétéves katonai szolgálat nagyon előnyös és annak megvalósítása nagy áldozatokra érdemes, de bocsánatot kérek, ugy veszem észre, hogy a kétéves szolgálat a kormány kezében az a horog, a melylyel ki akarja emelni a polgárok zsebéből azokat a milliókat is, (Ugy van! abal- és a szélsőbal/oldalon.) a melyek már nem a kétéves szolgálat rendszeresítéséhez, hanem ezen túl eső egyéb, a kétéves katonai szolgálattal egyáltalán össze nem függő katonai kiadások fedezésére szükségesek. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha a kétéves katonai szolgálat oly szükséglet, a melynek megvalósítását a polgárok jogosan követelhetik, az állam pedig kötelességszerűen teljesiteni köteles, akkor nem tudom megérteni, mily jogon követel a kormány a polgároktól a reform megvalósítására oly áldozatokat, a melyek nem a reform keresztülvitelére, hanem más katonai szükségletek ellátására szükségesek ? (Ugy van ! a balés a szélsőhaloldalon.) Mi igenis örvendünk annak, hogy a véderő reformjának gerincze a kétéves katonai szolgálat rendszeresítése, mert ebben pártunk programmjának egy régi követelése és a nemzet egy régi óhaja teljesül. (Ugy van! a haloldalon.) Nem ismerjük el azonban a kormánynak azt a jogát, hogy a nemzet e régi óhajának teljesítéséért valósággal megsarczolja az országot. Az a mód, a hogy ez a javaslat a kétéves szolgálatot megvalósítani akarja, tulajdonképen nem is jelenti a kétéves katonai szolgálat megvalósítását, mert a kétéves katonai szolgálatnak a javaslatban tervezett módja tulajdonképen a háromévi szolgálat burkolt fentartása. (Ugy van! a hal- és a szélsobaloldalon.) A háromévi szolgálati időt a lovasságnál és a lovastüzéreknél, daczára ellenzéki voltomnak, mint volt huszárnak, helyeselnem kell, de a gyalogságnál, a hol a törvényjavaslat szerint a kétéves szolgálati idő lesz bevezetve, igazságtalanságnak tartom, hogy épen azok, a kik kötelezettségüknek legjobban megfeleltek és jól viselték magukat, azzal büntettessenek meg, hogy tovább szolgáljanak. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) KÚI1 Béla: A legnagyobb igazságtalanság! Zlinszky István : Prémium a butaságra ! Gr. Scherr-Thoss Béla : Belátom az altisztekre való szükséget, de akkor legalább megkövetelhetnek hogy addig, a mig a gyalogságnál nincs elég önként tovább szolgáló altiszt, az átmeneti időben azok az altisztek, a kik háromévi szolgálatra lennének lekötelezve, ugyanazokat a járulékokat élvezzék, mint az önként tovább szolgáló altisztek. De ha nem is igy volna, ha a kétéves szolgálat előnyeiben valóban mindenki részesülne, még akkor sincs igazolva az ujonczlétszámnak a javaslatban tervezett nagyarányú felemelése és a nagy költségtöbblet, a melyet a kormány e czélra követelt tőlünk. Egészen nyilvánvaló, hogy a kétéves katonai szolgálat ilyformán csak ürügy az uj onczlétszám indokolatlanul nagy felemelésére, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és hogy a kormány ezzel kedvezményt tulajdonképen nem adni akar a nemzetnek, hanem el akarja venni a nemzettől. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kormány nem a népre gondol, hanem önmagára, nem az államnak akar szolgálatot tenni, hanem saját poziczióját akarja megerősiteni, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) az ország véréből és pénzéből akarja kifizetni azt az adósságot, a melyet a hatalom birtokáért elvállalni volt kénytelen. (Élénk éljenzés és taps a haloldalon.) A kormány több ujonezot akar. Elfelejti azonban, hogy épen a munkabíró és állitásköteles legénység ép a kormány által kötött erkölcstelen szerződések folytán egyre nagyobb tömegekben hagyja el az országot. 56.000-rel több embert akar elvonni a nemzeti munkától, ugyanakkor, a mikor a Pool-lal olyan szerződést kötött, a melynek segítségével a Pool még több ujonezot képes