Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-197

197. országos ülés Í9Í1 Julius Ih-én, pénteken. 461 igazságérzetüktől elvárom és el is fogom éri, hogy igazat fognak nekem adni. Egy hang (a jobboldalon) : Azt nem ! (Élénk derültség a baloldalon. Zaj jóbbfelöl. Elnök csenget.) KÚH Béla: Jól be vannak tanitva ! (Zaj a jobboldalon.) Ertsey Péter: Ki van betanitva ? Mi nem vagyunk betanítva ! Nem szükséges minket tanitani ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : De mennyire szükséges I Zaj.) Bujanovics Gyula: Magukat tanította meg a nemzet a legutóbbi választásokon! Elnök : Csendet kérek ! (Halljuk ! Halljuk ! baljélől.) Bakonyi Samu : Mi, t. képviselőház, a háznak ezen az oldalán, a mint 1902-ben a létszámemelés követelése jelentkezett, rögtön felállítottuk az ujonczmegajánlás feltételeit. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! baljélől.) Ezért egy nagy küzdelem indult meg a mi sorainkban, a mely küzdelemmel szemben önök nagyon sokáig a legmerevebb ellenállást tanúsították . . . Hencz Károly: Hiszen akkor még nem is voltunk ! (Zaj.) Bakonyi Samu : ... de saját pártjuk kinn az országban, helyesebben a volt szabadelvűpárt, maga mozdult meg, felébredt a lelkiismerete s ezen mozgalom során azután oda fejlődött a kérdés, hogy a szabadelvüpárt — megengedem, a maga benső vágyainak és sugallatának is engedve — rálépett arra a térre, hogy igenis, a hadsereg kérdéseiben a magyar államiság ügyét előbbre kell vinni. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek az események, t. képviselőház, igy következtek egymásután, és ha valahol igaz a logikának az az egyébként másutt meg nem álló törvénye, hogy »post hoc, ergo propter boc«, ebben az esetben feltétlenül igaz, ha másutt mindenütt helytelen szabály is. Mert hiszen mi azokat a követeléseket hangoztattuk előbb is, évről-évre, a katonai kérdések vitái során mindig, és semmiféle reagálás nem mutatkozott azokkal szemben az önök részéről. Barta Ödön : De reakczió igen ! Bakonyi Samu ". De akkor, mikor a nemzetnek az önök pártját, a szabadelvű pártot támogató részében is megmozdult a lelkiismeret, akkor önök sem állhatták már tovább útját annak, hogy ezen a téren megkíséreljenek bizonyos, az én véleményem szerint ugyan eléggé bátortalan lépéseket, de mégis valamiféle előrehaladást. Az a mozgalom, a mely a szabadelvű pártnak az országban levő szervezeteiben megindult, vájjon az önök irányító vezetése alatt indult-e meg ? Nem a mi küzdelmünk visszhangjaképen döngetett-e az az önök lelkiismeretén, t. volt szabadelvüpárt ? (Mozgás a jobboldalon.) Ezt csak nem vonhatja kétségbe senki sem, hiszen ezek históriai tények. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Most meg vannak akadva !) így azután a kilenczes bizottság programmjának az a redukált tartalma, a melyet approbált ö felsége is, s a melynek alapján nyerte volt el a kormányalakítással való megbízatást 1903. vége felé gróf Tisza István t, képviselőtársunk, mondom, a kilenczes bizottság programmjának ezen redukált tartalma sem egyéb, mint a mi küzdelmünknek, a mi harczunknak, egyik, bár nagyon elsorvadt gyümölcse. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És, t. képviselőház, most hogy állunk ezzel ? Azt mondotta volt a t. kormány a választások előtt, a munkapárt megalakulása alkalmával, és később is, hogy van neki katonai programmja, hogy az ő katonai programmja a kilenczes bizottság programmja. Nos, mi annak nemzeti tartalma, s mi van abból a nemzeti tartalomból eddig megvalósítva ? Semmi, semmi, t. képviselőház, s nem lesz semmi megvalósítva nemzeti irányban ezen javaslatnak törvényerőre való emelkedésével sem. Eitner Zsigmond : Ez már igaz ! Bakonyi Samu : De különben nem az önök programmja ez a kilenczes bizottsági munkálat, nem az önök programmja; nem én mondom ezt, hanem ujabban önök mondják akkor, a mikor ennek a programmnak megvalósítása érdekében nem tesznek semmit sem, sőt ellenkezőleg, kijelentik azt, hogy a véderő kérdéseinek azon tartalmát, a mely a nemzetre vonatkozólag az én meggyőződésem szerint csak tehertételeket foglal magában, megvalósítják a nélkül, hogy a kilenczes bizottság munkálatának nemzeti tartalma megvalósíttatnék. (Igaz ! ügy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Hanem igen is azt mondják, hogy junktimot nem akarnak, mert a véderő-javaslatnak törvényerőre emelése kell a nemzet biztonságára ; a junktim, az ö felségének akaratától függ . . . (Zaj a jobboldalon.) Darvai Fülöp: Ki mondta ezt % Bakonyi Samu : Nos hát, ha az önök akaratától függ, méltóztassék megvalósítani. Azt mondják meg, hogyan fogják megvalósítani ? Darvai Fülöp : Ne akaszszák meg ! (Zaj.) Bakonyi Samu : Vagy függ önöktől ennek megvalósítása, és akkor önöktől függ az is, hogy legalább megmondják, hogy mikor valósítják meg, vagy nem tudják ezt sem megmondani, s akkor ebből csak a kétszerkettő bizonyosságával igazolható az, hogy nem függ önöktől. (Igaz ! Vgy van ! taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Mert nem teszem fel önökről azt, hogy, ha ennek megvalósítása önöktől függne, hogy már régen nem volna megvalósítva. De ha önöktől függ és nem valósították meg, akkor valami akadály gördült önök elé, s ha ezt az akadályt le akarnák küzdeni, akkor talán valami veszedelem következnék. Kelemen Béla : Leider, van akadály ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Az előadó ur megmondta tegnajD ! (Zaj.) Bakonyi Samu : önök nem mondják meg őszintén és nyíltan nekünk és a nemzetnek, hogy van-e akadály, vagy nincs ? Egy tényben, abban a mozdulatlanságban, a mely megint egyik alkotó eleme annak a bizonyos bécsi obstrukcziónak,