Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-197

197. országos ülés 1911 Julius H-én, pénteken. 459 bizottságban mi ez eUen az indok eUen súlyos kifogásokat tettünk volt, és pedig azért, mert ebben vicziálva láttuk a kormány azon álláspontját, a melyet Bosznia és Herczegovina annexiójával szemben a delegáczióban tett észrevételeinkre nyilvánított, hogy tudniillik Bosznia és Herczegovina mindaddig, mig az a kérdés véglegesen megoldható nem lesz, hogy Bosznia és Herczegovina államjogilag melyik országhoz, a magyar birodalomhoz vagy az osztrák birodalomhoz kapcsoltassék-e, mindaddig kerül minden olyan intézkedést, a mely a végleges megoldásnak, a mely szerinte sem lehet más —• legalább ez tükröződik vissza azon nyilatkozatokból —•, mint az, hogy Bosznia-Herczegovina a magyar birodalomhoz csatoltassék, mondom, nem tesz semmiféle olyan, sem törvényhozási, sem kormányzati intézkedést, a mely ennek a végleges elintézésnek bármi tekintetben prejudikálhatna. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.} 1. képviselőház ! En a Bosznia-Herczegovinára vonatkozó kontemplált ezen törvényes rendelkezésben, még a Boszniának és Herczegovinának a törvényben való egyenes megnevezése nélkül is, a mikor a törvény egyik sérelmes rendelkezésének indokolásául Boszniának és Herczegovinának hozzánk való viszonya hozatik fel, mondom, még azon bizonyos mértékig megnyugtató kormányfelfogással szemben is, a melyet az imént voltam bátor idézni, következetlenséget, még pedig egy veszedelmes következetlenséget látok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert én a magam részéről ugy látom, hogy ez a rendelkezés, igenis, praejudikál. Praejudikál pedig azért, mert a mikor összefoglalja Magyarországot az ö felsége uralkodása alatt álló többi országok és tartományoknak területével és az indokolás szerint ebbe belefoglalja Boszniát és Herczegovinát is — a törvény szavai szerint ugyan hallgatólag, de az intenczió szerint nyilvánvalóan —• épen ezért csinálta ezt a szövegezést, Bosznia-Herczegovina miatt, —> akkor t. képviselőház, egyenesen praejudikál azon követelésnek, a melyre nézve, azt hiszem, nem lehet közöttünk véleménykülönbség, hogy Bosznia-Herczegovina közvetlenül a magyar birodalomhoz csatoltassék, mert ezzel befoglalja azt egy nem létező, u. n. összbirodalmi, geográfiai fogalomba, fElénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez, t. képviselőház, teljes lehetetlenség, ö felsége a maga uralkodói szuverenitását ldterj esztette Boszniára és Herczegovinára az ezen tartományok népeihez intézett kiáltványában és hivatkozik abban a magyar trónon ült dicső elődeinek a jogaira. Ebből tehát nem következhetik egyéb, t. képviselőház, és mi nem intézkedhetünk máskép az együttes védelem szempontjából sem Boszniáról és Herczegovináról, mint ugy, hogy ezek a magyar birodalom alkotó részei. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi tulajdonképen a szuverenitás kiterjesztése ? Milyen szuverenitás terjesztetett ki ezekre a tartományokra ? Közös szuverenitás nem. mert ilyen nem létezik. (Altalános helyeslés.) Azt hiszem, hogy nincsen a túloldalon senki, a ki ennek a létezését állitaná. Az osztrák szuverenitás kiterjesztésének értelmezését pedig szintén nem engedhetjük meg, mert, ugyebár, abban szintén egyetértünk, — hála Istennek, csakhogy valamiben tehát mégis egyetérthetünk — hogy csakis a magyar szuverenitás kiterjesztéséről lehet szó. Már most, t. képviselőház, ha nem közvetlenül tartozik Bosznia-Herczegovina a magyar állam szuverenitása alá, hanem egy ilyen összefoglaló értelmezéssel, — megengedem, hogy a t. kormánynak valódi intencziói ellenére — geográfiai meghatározással konstruált összbirodalmi nem létező szuverenitás utján : akkor erre, t. képviselőház, helyes logikával senki sem mondhatja, hogy ez nem prejudikál és hogy erre a mi ellenségeink a Boszniára és Herczegovinára vonatkozó történelmi jogaink érvényesitésével szemben is ne hivatkozhatnának, még pedig ne hivatkozhatnának ugy, hogy erre mi a magunk törvényalkotó munkájával adtunk alkalmat. A ministerelnök ur talán azt mondhatja erre, hogy maga is szükségesnek tartott valamiféle olyan lépést, a melynek azt a magyarázatot adhatná, hogy Bosznia és Herczegovina ügyét ő is rendezni kivánja, habár nem is ezen törvényszövegezést megelőzőleg, de legalább azt közvetlenül követőleg, mert benyuj totta volt már az előző kormány által is benyújtott törvényjavaslatot Bosznia és Herczegovina annexiójának törvénybeiktatásáról. Ha csakugyan akadna valaki, a ki ennek a lépésnek olyan értelmet akarna tulaj donitani, mintha azzal Bosznia és Herczegovina hovatartozandóságának kérdése egyetlenegy lépéssel előrehaladt volna, kivált a magyar jog szempontjából, ezzel szemben utalnám az illetőt a törvényjavaslat szövegére, a mely semmi egyebet nem foglal magában, mint Ö felsége proklamácziójának beczikkelyezését. Nekünk azonban ahhoz, hogy magyar törvényben foglalkozhassunk Bosznia és Herczegovina védelmével, nem ez keü, hanem ennek elengedhetetlen feltétele az, hogy Bosznia és Herczegovina a történelmi jognak és az igazságnak megfelelően ugy csatoltassék Magyarországhoz, hogy arra Magyaország szuverenitása terjesztessék ki. Mindaddig, a mig a kormány erre az időre különböző okokból elérkezettnek nem látja, előbbi nyilatkozatával ellentétben nem lett volna szabad olyan lépést tenni, a milyent a törvényjavaslat 3. szakaszának ilyen szövegezésével tesz, mert ezzel ellenségeiknek kezébe fegyvert ad Boszniára vonatkozó jogaink tekintetében. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) így kezeli ez a törvényjavaslat a magyar állam alkotmányi és történelmi jogait. De nem kevésbbé sérelmes a törvényjavaslat áüáspontja pozitiv intézkedéseiben és mulasztásaiban egyaránt a nemzeti szempontoknak a ma fennálló alkotmányos rend keretében való érvényesitése tekintetében. A nemzeti szempontok érvényesitésénél bizonyára 58*