Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-193

344 193. országos ülés 1911 Julius 5-én, szerdán. fejlődés tovább haladt a bevételekben, — rá fogok térni arra, bogy természetszerűleg csekélyebb mérvben az előirányzatnál — tovább haladt a kiadásokban is. Én ezt az általános irányzatot kivántam megállapítani s ebből vonni le a konzekvencziákat, összebasonliva az adatokat; mert később kifejtettem, hogy ez a költségvetés reálisabb, mint a hogyan kinéz, reálisabb azon tételeknél fogva, a melyek vagy nem, vagy csekélyebb mérvben lettek az előirányzatba beállítva, mint a minő tényleges eredmények várhatók. Az 1906—1909. évi cziklust használja fel a t. pénzügyminister ur; nagyon helyesen az előirányzat adataira támaszkodva, megteszi az összehasonlítást, de bátor vagyok felhívni a t. pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy itt kétféle tévedésbe esik. Az egyik tévedés az, hogy a bevételeknél az 1906. évben két tényező az, melynek hatásánál fogva szokatlan emelkedést mutat. Az egyik a közöttünk többször tárgyalt ex-lex hatása, a másik pedig az, hogy a mint jeleztem, 1904-gyel kezdődik az éveknek azon sorozata, melyekben a bevételek természetes gyarapodása meglehetős szembeötlő módon történik, és 1904 után következvén az ex-lex, 1905-ben pedig előirányzat nem lévén, önként értetődik, hogy az 1906. évi ugrás tulaj donképen két évnek eredményét tünteti fel. De van itt még valami sajátságosabb is. Ha nem az előirányzati eredményeket, hanem a zárszámadási tényleges eredményeket hasonlítjuk össze, akkor a három évnek kezelési eredménye a bevételekben 118 millió emelkedés a zárszámadási tényleges eredmények szerint, ez évi 39 millió korona ; a kiadásoknál 281 millió, tehát évi 93 millió korona. Hiszen ez természetszerütlen képet mutat egymagában, és hogy ennek daczára az 1909. évi rendes kezelés 60 millió felesleggel záródik, az csak ugy magyarázható meg, ha visszatérek azon okokra, melyeket előbb jeleztem. Az apró eltérések között, melyek közöttünk szerepelnek, feltétlenül kell hogy felemlítsem azt az eltérést, hogy a t. pénzügyminister ur előirányzati adatokkal dolgozott; — ez helyes, semmi kifogást nem tehetek ellene — de midőn az átmeneti kiadásokra tért át, ezeknél a zárszámadási tényleges eredményeket használta, és igy méltóztatott azután 129 millió átmeneti kiadást megállapítani. Abban a sorozatban, a mint én felhoztam, a 129 millió előtt két számtétel szerepel, és pedig az 1908. évi L. t.-cz. alapján beállított 49 millió és szerepel a későbbi törvényekkel kiegészített költségvetés alapján 56 millió. Ezekkel szemben semmiesetre sem hozható fel az a kifogás, melyet a t. pénzügyminister ur felhozott, hogy ha a 62 milliónyi annexiós költséget levonjuk, akkor körülbelül egyformán állapitható meg az átmeneti kiadások összege. Eltekintve ettől, bevallom magam is tévedtem, midőn az . átmeneti kiadásokban tényleges eredményképen 78 millióban állapítottam meg az annexió folytán az átmeneti kiadások növekedését, mert csak az előírásban szerepel a 78 millió, az az összeg, a melyet a t. pénzügyminister ur expozéjában felemlített volt. De viszont a tényleges eredményben a pénzügyminister urnak is méltóztatott tévedni, mert ott 62 millió csak az egyik tétel, a közösügyi kiadás és a mellett még 6 millió szerepel a honvédelmi tárcza átmeneti kiadásai közt. Itt kiigazítva ezt az apró és szóra sem érdemes tévedést, csak arra hívom fel a pénzügyminister ur figyelmét, hogy az összehasonlításoknál vagy minden tételnél alkalmazzuk mind az előirányzatot, mind a zárszámadási tényleges eredményeket, vagy az egyiket a kettő közül, mert különben nagyobb differenciák keletkezhetnek közöttünk. Épen igy áll a helyzet annak a bizonyos házadónak előirányzatával is. A pénzügyminister ur figyelmeztetett engem, hogy én 38 millióval állítottam be a 39 milliós tételt, holott 30 millió volt előirányozva. Igaz, az előirányzat 30 millió, de a tényleges eredmény 38 millió volt 1909-ben és én erre az 1909. évi 38 milliós tényleges eredményre hivatkoztam. Tovább menve, annál a mérlegfelállitásnál, a melyet én alkalmaztam annak megítélésére, hogy ez a látszólag igen csekély mérvben kedvezőtlenebb költségvetési összeállítás abból a szempontból, hogy az állam saját bevételi forrásaiból eredő jövedelmei mennyiben fedezik az állami kiadásokat, eltekintve a beruházásoktól, illetőleg a beruházások egy részéről, mondom, ennél az összehasonlításnál az igen t. pénzügyminister ur az ő állítása szerint kimutatható 106 milliós hiánynyal szemben a 80 milliós hiányra hivatkozik. Itt röviden csak annyit jegyzek meg, hogy ez a kipótolt költségvetés a későbbi törvények alapján létrejött költségvetési eredménynek a hiánya, ellenben magának az eredeti költségvetésnek hiánya nem 80 millió, az 29 millió, és ehhez a 29 millióhoz hiába adjuk hozzá azokat az egyes tárczákat terhelő külön beruházásokat, vagy hiába vonjuk le azokat, ez nem változtat a mérlegen, és nem változtat azon a tényen, hogy ebben a tekintetben a költségvetés helyzete kedvezőtlenebb. De mindez csak relatív mérték, és — a mint jeleztem — apró elválasztó vonalak állanak az egyes költségvetések között. Végeredményben konkludáltam oda, hogy igenis ez a költségvetés reális, sőt talán a kellő mérven tulreális. Épen ebből a szempontból konkludáltam oda, hogy a zárszámadási tényleges eredmények sokkal kedvezőbbek lesznek, mint azt az előirányzat mérlege mutatja. Még csak a szeszadónál előforduló eltérésre kívánok reflektálni, a hol a pénzügyminister ur figyelmeztetett arra a kronologikus tévedésemre, hogy az egyenes adótörvények 1909-ben, tehát az 1908 : XVIII. t.-cz. után hozattak meg. Tökéletesen igaza van a pénzügyminister urnak, a látszat ellenem van, de a tény mi ? Megnéztem, hogy jól emlékeztem-e és helyesen emlékeztem : a törvény-