Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-193

193. országos ülés 191 melyeknek megoldása elől tovább elzárkóznunk nem lehet, mig a Boszniára vonatkozó törvény, a melyet a kormány már egyszer be is nyújtott, csak deklarativ természetű, — ezzel azonban távolról sem akarom annak fontosságát kisebbíteni — de deklarativ természetű, a melynél az, hogy mikor, mely pillanatban lép életbe, nem bir olyan fontossággal, mint • azon kérdések megoldása, a melyek már a múltban is foglalkoztattak és még a jövőben is foglalkoztatni fognak minket. Hogy azonban mégis megnyugtassam t. képviselőtársamat az iránt, hogy komoly szándékunk a Boszniáról szóló törvényjavaslatot is mielőbb törvényerőre emelni, még a mai ülés végén be fogom ezt a törvényjavaslatot újra nyújtani. (Helyeslés a jobboldalon.) Igaz, hogy ezáltal a kérdés nem oldatik meg, de a törvénynek újból való benyújtása által talán rnégis dokumentálva lesz az ország kormánya részéről az, hogy komoly szándékunk ezen törvénynyel is mielőbb foglalkozni és annak tartalmát mielőbb törvényerőre emelni. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Remélem, hogy igy könnyebben fogunk majd átesni azon rendelkezéseken is, a melyek a véderőtörvényben Boszniára vonatkozólag meghozandók, mert hiszen tudni fogjuk, hogy az ezen rendelkezések alapját képező intézkedésekkel is alkalma lesz annak idején a parlamentnek foglalkozni. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőtársam azután foglalkozott olyan kérdésekkel is, a melyek már nem tartoznak szorosan az appropriaczionális törvényhez — legfeljebb annyiban, hogy a jövő dolgairól szólanak — és felemiitette a véderőtörvényekkel kapcsolatosan az ágyúgyár kérdését, a melyről igen helyesen jegyezte meg, hogy rendkívüli fontosságot kell tulaj donitanunk azon körülménynek, hogy az országban legyen olyan gyár, a mely fegyverek s elsősorban ágyuk készítésével is foglalkozik. Ennek minden tekintetben nagy fontossága van katonai szempontból is, de közgazdasági szempontból is nagy horderejű kérdés ezen gyár felállítása. Én csak megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy ezen ágyúgyár felállítása már nem kérdés, ez tény, a mely be fog következni s csak attól "függ, hogy egypár hónappal előbb vagy később fognak-e annak előfeltételei beállani. (Helyeslés jobbfelől.) Ez a kérdés tehát ne nyugtalanítsa t. képviselőtársamat, mert ez a kérdés többé nem kérdés, amennyiben megszűnt kérdésnek lenni s remélhetőleg nemsokára, majd kész fegyverek és ágyrk is fognak kikerülni abból a gyárból. (Helyeslés jobbfelől.) Eitner Zsigmond: Lőttek annak! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Azután t. képviselőtársamnak fáj a feje az osztrák Landwehr miatt, hogy az nem fejlődik olyan mértékben, mint a melyben kívánjuk mi a honvédségünket fejlesztem. Azt hiszem, hogy t. képviselőtársam itt bizonyos fokig tévedésben van, mert hiszen az osztrák Landwehr részben máris olyan fejlődési proczesszuson ment keresztül, a melyen, Julius 5-én, szerdán. 341 sajnos, a mienk még nem ment keresztül, s igy van az, hogy azok a feladatok, a melyek e tekintetben ránk várnak, nagyobbak, mint azok, a melyek még Ausztriára várnak. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) De a mi az effektust illeti, a végén bizony nagyon egyformán leszünk e tekintetben s ezen fejlesztésnek költségei egyformán fognak terhelni minket is, az osztrákokat is. De hiszen tudjuk, hogy ezt miért teszszük, hogy mi szívesen hozzuk meg ezért az áldozatokat (Éttenmondások a szélsőbaloldalon.) és hogy az osztrákok is meg fogják hozni azokat az áldozatokat, a melyeket tőlük követelnek e czimen, illetőleg a melyekkel a hadvezetőség e tekintetben előáll. Semmi esetre sem fog tehát ezen a téren diszparitás felmerülni. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselőtársam azután kritizálva a vederével kapcsolatban a financziális helyzetet, azt mondja, hogy az a kép, a melyet a kormány ezen reformokkal kapcsolatosan a financziális következményekről adott, nem egészen hű, mert ha fel is tételezi azt, hogy azon tételek, a melyek arra vonatkoznak, hogy keresztülvitessék az, a mi ezen törvényekben foglaltatik, hogy ezek meg is fognak felelni és nem is fogják azokat túllépni, vagy legalább is nem lényegesen, mégis azt hiszi, hogy 1916-ban lényegesebb emelése fog bekövetkezni azon költségeknek, a melyek ma vannak számításba véve. Hogy 1916-ban mi minden nem fog történni, erről ma bizony kár volna sokat beszélni. De ha t. képviselőtársam ezzel kapcsolatosan kiemelte gróf Montecuccoli azon nagy őszinteségét, a melylyel bejelentette a haditengerészetnek további építkezését és fejlesztését, akkor t. képviselőtársam vegye tudomásul a mi nagy őszinteségünket is, a melylyel ezen másik őszinteséggel szembeálltunk, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) mert azt hiszem, hogy mi is igényelhetünk annyi dicséretet a mi őszinteségünkért, mint a mennyit bizonyára "gróf Montecuccoli is megérdemelt. Ö a maga dolgát természetesen (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) előbbre akarja vinni, ezt méltányolni is tudom, de mi, a kik kötelesek vagyunk az ország ügyeit nemcsak egyoldalúan, de minden szempontból elbírálni, tudtuk ezt és tudatosan álltunk szembe olyan törekvésekkel, a melyek a mi felfogásunk szerint nem feleltek volna meg nemcsak az ország anyagi helyzetének, de továbbfejlesztése szempontjából sem az ország szükségletének, és mi ezért egészen nyugodtan mondhatjuk, hogy e költségekben nem lesz olyan szaporodás, a mint az a t. képviselő ur hiszi. Eitner Zsigmond: Nem lehet ott megállni. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Majd meglátjuk mindjárt. (Derültség a jobboldalon.) Egyet elismerek, és ez az, hogy az altisztek kérdése bizonyos költségtöbbletet fog valószínűleg előidézni. (Mozgás.) És pedig azért, mert ha hadierőnket ily módon kifejlesztjük, a mint