Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-192

m 192. országos ülés 1911 Julius 4-én, kedden. T. képviselőház! Valahányszor valamely állí­tásomat bizonyítanom kell, mindig igyekszem a többség soraiból venni a magam bizonyítékait. Állítom, hogy a kereseti adóknak, tehát ugyebár azon adóknak, a melyeket a kereskedők, iparosok, orvosok, ügyvédek stb. fizetnek, mértékét a jelen­legi kivetések alkalmával egy láthatatlan hatalom befolyása alatt tetemesen emelni igyekeznek. S hogy ez nem ellenzéki állítás, arra nézve vagyok bátor a tolna vármegyei munkapárt lapjának egyik legutóbbi vezérczikkére utalni, (Halljuk ! Halljuk !) a mely »Adókivetés — adóemelés« czimen meg­állapítja, hogy a kincstári referens túlnyomóan 100, nem ritkán azonban 150, sőt 250 százalékos adó­emeléseket hoz javaslatba. Ez Szekszárdon van, az ottani »Tolna vármegye és Közérdek« czimű kormánypárti lap nyomán említem fel és most a további konzekvencziákat ebből levonom. Ha Szekszárdon, a hol elég humánus hirben áll a pénzügyigazgatóság, ez az uzus, azt hiszem, máshol, más pénzügyigazgatóságok aligha lesznek humá­nusabbak, aligha fognak más kulcs szerint akczióba lépni az adósróf működésbe hozatala tekintetében. Én nagyon jól tudom, hogy ezzel a- panaszszal szemben a válasz az, hogy ott vannak akivető­bizottság tagjai, azok megteszik a maguk köteles­ségét s ha az intézkedés mégsem tetszik, hát tessék felebbezni. Az bizonyos, hogy ezen 100—250%-ig terjedő adóemelések az életben nem vitetnek keresztül, de elérik evvel a nem szokatlan és nem is mostanság feltalált eszközzel azt, hogy megrémítik az embe­reket, a kereseti adó alá tartozókat, egy óriási adó­emelés tervezetével s mire azután az adózó polgár nagy kínok után arra ébred, hogy csak 30—50— 80%-kal emelték adóját, akkor naivitásában még örülni is tud ennek, a t. államkincstár pedig tete­mesen több jövedelmet huz. (Igaz! ügy van ! a baloldalon.) A földadó osztályozásánál ugyanezt a törek­vést látom. Mindenütt, a hol legutóbb a kataszteri kiigazításoknál már keresztül vitték a kataszter­nek és ezzel kapcsolatosan az adóknak kiírását, — még ott is, a hol uj osztályozások történtek — látom a kincstár részéről a felfelé való emelés ten­dencziáját, a mi arra mutat, hogy a pénzügyi kor­mányzat nagy tervszerűséggel, ügyességgel és nagy szakavatottsággal el fogja érni azt, hogy az állam bevételei tetemesen fokozódni fognak. És itt kérem az igen t. minister urat, hogy a kereseti adónál és különösen a kisemberek föld­adójánál utasítsa közegeit, hogy túlbuzgóságuk­ból egy kissé engedjenek s egyúttal arra is kérem a minister urat, hogy vagy most, vagy máskor legyen kegyes az országot felvilágosítani arról, minő czélokra szánja ezeket a kiadásokat, mert én a magam részéről kívánatosnak tartanám, hogy a belső jólétnek, a szocziális, kulturális és gazdasági czéloknak istápolására rezerválná azokat s a véderő czéljaira egyetlen krajczárt se fordítana belőlük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kún Béla: Iskolákat, orvosokat kell adni a községeknek ! (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Gr. Batthyány Tivadar: Mielőtt végezném szavaimat, kötelességem már csak azért is, mert beszédem elején Perczel Dezső és Bujanovics Gyula t. képviselőtársaimmal szemben erre vonat­kozólag Ígéretet tettem, röviden nyilatkozni parlamenti reform kérdésében is. (Halljuk ! Hall­juk ! balfelől.) De megvallom, kénytelen vagyok tett igéretemet rektifikálni, a mennyiben talán legjobb lenne, ha félreértett tegnapi vezérczikkem értelmének helyreigazítása czimén kérnék szót ebben a tárgyban. (Derültség. Halljuk ! Halljuk! balfelől.) Ugyanis nagy meglepetéssel olvasom egyes lapokban, hogy az én tegnapi szerény kis stilgya­korlatom, a mely a »Magyarország« hasábjain jelent meg, kapcsolatba hozatott a rninisterelnök urnak a »Neue Freie Presse« tudósítója előtt tett nyilatkozataival és valami félhivatalos kőnyoma­tossal. Egészen őszintén ki kell jelentenem, hogy nagy sajnálatomra nem vagyok méltó arra, hogy az igen t. sajtó az én tegnapi czikkemnek más jelentőséget tulajdonítson, mint a mi abban a czikkben van. T. i. t. barátom Holló Lajos pár nap előtt azt mondta, hogy hétfőre irjak egy czik­ket, s minthogy a rninisterelnök urnak a pénzügyi bizottságban a minap a választói jogra vonatkozó­lag tett nyilatkozata engem nemcsak, hogy meg nem nyugtatott, hanem azt a meggyőződést érlelte meg bennem, hogy sub titulo statisztikai adatok gyűjtése itt még további huzás-halasztás tervez­tetik a választói jog dolgában s azért a mint már talán százszor, most ismét százegyedszer sürgettem és követeltem, hogy azt, a mit a király és kor­mány is megígért, a mit ennek a parlamentnek majdnem minden pártja megigért, minél előbb vigyük a megvalósulás útjára. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És ezt annál inkább követelem, mert Perczel Dezső képviselő ur volt kegyes az álparlamentárizmusról beszélni. Azt kérdem én, t. ház, hogy a XX. században valódi parlamen­tárizmus-e az, a mikor egy 20 milliónál nagyobb lélekszámú nemzetben mindössze 400.000 szavazó van, a kiknek háromnegyedrészét vagy hivatalból lehet presszionálni, vagy pedig meg lehet vásá­rolni és hogy ezen 3—4 százezer választóval lehet­séges-e egy nemzeti többséget produkálni. (Helyes­lés a szélsőbaloldalon.) Midőn nekünk a XX. század­ban ilyen parlamentarizmusunk van, akkor ennek megszüntetésére sürgetem én az általános választói jog behozatalát (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és sürgetem különösen a mi viszonyaink között a titkos szavazást. (Elénk helyeslés és taps a szélső­baloldalon.) Felhozták itt több oldalról, felhozatott ugy a t. kormány részéről, mint a mi sorainkból is, Pöldes Béla t. barátom által és felhozta Bujanovics Gyula t. képviselőtársam is a költségvetés tárgya­lásának helyesebb beosztását. Ezt teljesen maga­mévá teszem. Utalok arra a beszédemre, a melyet

Next

/
Thumbnails
Contents