Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-192
Í92. országos ülés Í9ÍÍ Julius h-éa, kedden. 321 A mi azt a kérdést illeti, melyet t. képviselőtársam itt szóba hozott, hogy vessünk valamikép véget — ha jól értettem meg őt — az indemnitásokkal való kormányzásnak, leszek bátor beszédem során erre nézve is kiterjeszkedni és — mondhatom — igen radikális felfogásomat kifejteni. Ezért talán most felesleges lenne felszólalásának erre a részére kiterjeszkednem. Ezzel rátérek felszólalásom tulaj donképeni tárgyaira. Mindenekelőtt azt hiszem, megállapíthatom azt, hogy a parlamentnek és elsősorban az ellenzéki pártoknak minden körülmények között nemcsak joga, de kötelessége, hogy a költségvetés letárgyalása után akkor, a mikor a kormány az appropriácziós törvényjavaslatot terjeszti a ház elé, ehhez hozzászóljon s még egyszer legalább fő vonásaiban mintegy revuet vonultasson el lelki szemeink előtt ama kormányzati tényekről és tervekről, a melyek a költségvetésben le vannak fektetve. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt szándékozom én is tenni és ha netalán kissé hosszabban is igénybe veszem a t. ház türelmét, (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) kérem becses elnézésüket különösen ma, a midőn egészségem állapota nem teszi lehetővé, hogy oly hangosan beszéljek, a mint e terem méretei megkívánják. T. képviselőház ! A költségvetési vita során ismételten szóba hozták a kormány részéről a költségvetésnek kedvező voltát. Távol áll tőlem, hogy egyszerűen csak ellenzéki viszketegségből, Rechthabereiből a szükségesnél, az igazságnál alább akarnám lejebbiteni költségvetésünk helyzetét; mert nem pártkérdés, hanem elsőrendű országos kérdés az, hogy a mi hitelviszonyaink a lehető legkedvezőbbek legyenek és ezen szempontból nem. szabad túlzásba menve költségvetésünket túlságosan kedvezőtlen helyzetben és színekben feltüntetni. Azonban másrészt kötelességünk azokkal az optimisztikus felfogásokkal szemben, melyeket különösen a ministerelnök ur egy-két nyilatkozatából véltem kivehetni, szembehelyezkedni és megállapítani azt, hogy ez a költségvetés korántsem oly fényes, a mint azt a t. ministerelnök ur egyik-másik beszédében feltüntetni szándékozott. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Utóvégre ne felejtsük el, hogy a költségvetési törvényjavaslat 15. §-ában a kormány a helyzet kényszere által 156,892.900 korona, kölcsön felvételére kénytelen felhatalmazást kérni és különösen ne felejtsük el azt, hogy ezt a kölcsönfelvételt nemcsak korona-, hanem esetleg külföldi értékekben kívánja eszközölni. Midőn ez van a törvényjavaslat 15. §-ában kontemplálva, akkor a túlságig feldicsérni a mi költségvetésünket és pénzügyi helyzetünk kitűnőségét talán még sem szabad, még ha ezzel az igen t. kormány a véderő exorbitáns többkiadásainak akczeptábilis voltát akarja is demonstrálni. Amúgy is méltóztattak a kormány padjairól ismételve utalni azokra a nagymérvű kiadási ÜÉPVH, NAPLÓ 1910 1915. IX. KÖTET. többletekre, melyek ezen költségvetésben kontemplálva vannak. Ezzel szemben meg kell állapitanom, hogy igenis vannak nagy tételek, ezek azonban legnagyobb részükben nem szocziális kiadások, nem a közigazgatás javára szolgálnak, hanem egyrészt közösügyi kiadások, a melyek nem a produktív, hanem az improduktív kiadások közé sorozandók, (Igaz! ügy van I) különösen pedig üzemi jellegű többkiadások, melyeket nem lehet abszolúte ugyanazon elbiráiás alá venni, mint pl. a tisztviselői fizetések javítását, (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) a mezőgazdasági, állattenyésztési stb. czélokra fordított produktív nagyobb összegeket. Ennyit egész általánosságban a költségvetésre vonatkozólag. Ezzel kapcsolatosan most már legyen szabad utalnom egy tézisre, melyet a pénzügyi bizottság egyik legutóbbi ülésén gróf Tisza István t. képviselőtársam álütott fel, és mely ugy szól, hogy Magyarországon azok a kormányok, a melyek lefelé erősen kuruczkodnak, felfelé rendesen gyöngék; viszont azok a kormányok, a melyek lefelé nem kuruczkodnak, felfelé erősek. Én azt hiszem, hogy ebből kündulva és vizsgálva a mi kormányzatunkat, mindent lehet a t. kormányról állítani, csak azt nem, hogy lefelé kuruczkodik. Ennél fogva ha gróf Tisza István igen t. képviselőtársam tételéből a konzekvencziát levonom, azt kell föltennem, hogy az igen tisztelt kormány fölfelé pedig rettentően, szokatlanul, óriási mértékben erős és hatalmas . . . Mártonffy Márton : Ugy is van ! Gr. Batthyány Tivadar: Ugy kellene lenni, de nincs ugy! Justh Gyula: Miben nyilvánul meg az a nagy erő felfelé ? Gr. Batthyány Tivadar: Leszek bátor itt mindjárt a magam felfogását elmondani; Mártonffy Márton t. barátom majd lesz kegyes a maga álláspontját és igazát az ő szokott elokvencziá.jával itt kifejteni és bizonyítani. En abban a véleményben vagyok, hogy nem verba sed facta ; nem szavakat, hanem cselekedeteket keresek. A cselekedetek terén pedig hiába keresem azt az óriási erőt. Folytatni akarom ott, a hol meg lettem szakítva. Igaz volna in theoria, hogy azzal a kormánynyal szemben, a mely lefelé nem kurnczkodik, vagyis a nemzeti érdekeket nem forszírozza lefelé, hálából a legfelsőbb körök igenis, legalább más téren kellene, hogy bizonyos előzékenységet tanúsítsanak, kellene, hogy megadják ennek a kormánynak azt az erőt, hogy Ausztriával szemben különösen bizonyos más vonatkozásokban czélt érhessen, sikereket produkálhasson. Ámde, mint mondám, non verba, sed facta; én nem a szavakat keresem, hanem a tényeket; a tények terén pedig azt látom, hogy az igen tisztelt kormányról önök is elismerik, — hisz ily értelmű kijelentéseket tettek — nem akar lefelé kuruezkodni ; tehát önöknek felfelé igen erőseknek kell lenniök. Abból a kevésből, a mit önök kívántak, 41