Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-191

19Í. országos ülés 19Í1 Julius 3-án, hétfon. 311 gyülevész haddal működni, . . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Batthyány Tivadar: Függeszszük fel az ülést ! Justh János: Másik turnust kérünk ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Megunták! Sümegi Vilmos : Most kajaják a bummerliket! (Mozgás. Halljuk I Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! Ábrahám Dezső: ... ott, a hol már nem landsknechtek és condottierik adják a hadsereg tömegét, de a katonákat a családi tűzhelytől vonják el, ott nem lehet hadsereget ugy elképzelni, hogy tökéletesen kiszakítják gyökerét a nemzet életéből, hogy a katona, a házi tűzhelytől kiszakítva, ellentétbe helyezkedjék a nemzet érdekével. Hiszen méltóztassék csak Poroszország történetét nézni. Épen a porosz hadsereg volt az, a mely ott a politikai egybeforrasztásnak volt leghathatósabb eszköze, mert a porosz hadsereg par excellence nemzeti hadsereg volt, míg az osztrák hadsereg mindig arra való volt, hogy a nemzeti érdekekkel szembeállittassék. (ügy van! a, bál- és a szélsőbaloldalon.) Tökéletesen egyetértek a t. pénzügyminister úrral abban, hogy küszöböljük ki a politikai élet mezejéről ezt a daganatot, a katonai kérdéseket, csak nem értek egyet a végső konzekvenczia tekintetében, a megoldás kérdésében, hogy ugyanis le kellene mondani a nemzet jogairól. Ellenkezőleg, ez csak a nemzet jogainak megvalósításával történhetik. Ezt a kérdést nem lehet a készfizetés módjára rendezni és elrendezni, ezt a nemzeti érdek szempontjából megoldani kell. (Mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) Sümegi VillmOS : Még nem jött be mind, nincs bummerli! (Felkiáltások a jobboldalon : Itt vannak mind.) Ábrahám Dezső': Sajnálom, hogy az idő annyira előhaladt. (Zaj.) Förster Aurél: Prezencz-márkákat osztogatnak ! (Zaj.) Ábrahám Dezső: Nem mondhatom el mindazokat, a miket épen az appropriáczió vitájában el kellene mondani. Nem is akarom türelmüket továbbra igénybe venni, de azért méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval áttérjek még arra a kérdésre, a mely politikai ütköző pontot képez, értem a választójogi kérdést. (Halljuk! Halljuk ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez a kérdés most a politikai felszínen van. Ugy látom azonban, hogy a kormány és önök elővették V. Ferdinánd korának egyik főherczegének, ha jól tudom, Lajos főherczegnek reczipéjét, a ki a mikor elintézetlen akta került elébe, azt mondta, hogy az elintézetlenül hagyás a leghelyesebb elintézés, így akarják önök is a választójogot megvalósítani, illetőleg meg nem valósítani, pedig avval tisztában lehetnek önök is, hogy nem a nép van a kormányért, hanem az egyes kormányok vannak azért, hogy a nép igényeit kielégíthessék. (Zaj jobbjelől.) Egy érdekes jelenséggel kell még foglalkoznom. (Zaj jobbjelől. Halljuk ! Halljuk !) Förster Aurél: Virrasztók ! (Derültség balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Ábrahám Dezső.: Ha jól emlékszem, gróf Tisza István t. képviselőtársam egyik bizottságban, talán a pénzügyi bizottságban történt egyik felszólalásában azt mondta, hogy ezek a katonai követelések voltaképen a rendiség hagyományai. Micsoda következetességgel jár el gróf Tisza István képviselő ur, mikor a katonai követeléseket nem akarja megvalósítani, de mégis fenn akarja tartani azt az állapotot, melynek tulajdonítja a katonai követeléseket ? Talán attól félnek önök, igen tisztelt uraim, hogyha az általános választói jog be fog következni, lekerülnek a politikai élet mezejéről ? Méltóztassanak Anglia példáját megnézni, hol a rendek és a legelőkelőbb urak állottak szóba a választópolgárok százaival és ezreivel. Én képeket láttam megrögzítve különböző képes lapokban, hol az ellenzéknek és a kormánynak egyik előkelő mágnás vezére tárgyalt a néppel közvetlenül, egyes embereket közülök felvilágosítva. Ha ezek nem félnek az általános választói jogtól, akkor tessék önöknek is leereszkedni ahhoz a néphez, ilbtve azt magukhoz felemelni. Most már befejezem beszédemet. (Halljuk I Halljuk!) A régi Ausztriáról, mikor még nem volt meg Ausztriának a parlamentáris állapota, egyik német író, Laube azt írja, hogy Ausztriát a császár, a hadsereg, a bürokráczia, az államadósság és a papírpénz tartják össze. Ezzel szemben csak azt a kérdést vetem fel, hogy hát minket, igen tisztelt uraim, mi tart össze ? Minket összetart az a nemzeti érzés, melyről Kossuth Lajos (Zaj jobbjelől. Halljuk! Halljuk!) azt mondta, (olvassa) : »És ha mégis század és század után él nemzet e hazán, méltán lehet kérdezni, hogy minő isteni csoda okozta ezt. Én e csoda kulcsát abban találom, hogy nem volt multunknak oly szomorú pillanata, melyben a nemzet valamely nagy eszme iránt ne lett volna képes lelkesülni. A mely nemzet legalább egy eszmét bir, mely hevülésre ragadja, azt külső erőszak elnyomhatja, de dicsőségtelenül öngyilkos sorvadásban nem fog meghalni.« Most csak azt kérdezem az igen t. munkapárttól és a kormánytól, vájjon önök miféle uj eszmét hoztak, mely iránt a nemzet lelkesedni bir? Hoztak-e olyan programmot, melyet a nemzet eszmének tekint és követhet ? Vájjon ez a politikai programm, melyet önök képviselnek, nem a Fortwursteln politikájának megvalósitása-e, vagy, hogy egy meglehetősen durva katonai műszóval éljek, nem a >>Maul haltén und weiterdienen« politikája-e ? Ne méltóztassék rossz néven venni, ha talán