Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-191

300 191. országos ülés lí got, hogy erőszakkal és pénzzel teljesen megfordított, ellentétes többséget lehessen ide a parlamentbe behozni akkor, a midőn meg voltunk és meg vagyunk győződve arról, hogy mikép viseljük a nemzetnek valódi óhajtásait és kívánságait. A sima modorú gentleman azonban igen ügyesen csinálta a dolgát. Legelőször is a Montecuccoliféle reczept szerint pénzt gyűjtött. A pénzt vigan adták ugy osztrák bankok, mint sok kitüntetésre, báróságra és egyéb hasonló jókra vágyakozó budapesti polgárok. Ezzel az eszközzel felfegyverkezve, régi szolgabírói módszer alapján csinált a sima modorú gentleman egy választást, a melyből létrehozta a mai többséget. Az előbbi többség, a mely kisebbséggé olvadt, honorálta az ország bírói Ítéletét, habár látta, hogy itt egy megvesztegetett Ítéletről van szó, s mi hagytuk e kormányt működni, engedtük törvényeket alkotni, engedtük kormányozni s még a látszatát is kerültük mindig annak, hogy bárki is minket obstrukczióval vádolhasson. Hencz Károly: Magad is nevetsz rajta! Ábrahám Dezső." Károly, Károly! (Elnök csenget.) Ivánka Imre: Most egy másféléves működés van a kormány háta megett és igy bírálatot mondhatunk arról a kormányról, mely erősen liberális és demokrata allűrökkel, szocziális reformok Ígéretével nemzeti köntösben jelent meg s hogy mindebből mit váltott be; arról ma már ítéletet lehet mondani. Nem tett egyebet, mint megszavazott minden olyan kívánságot, teljesített minden olyan óhajt, melyet Ausztria hatalmi politikája támasztott. Állítólag rendbe hozta az államnak a mi kormányunk által elhanyagolt pénzügyeit, megszüntette az u. n. lappangó deficzitet oly módon, hogy a legnagyobb mértékben megszorította az adócsavart, a legnagyobb mértékben sújtotta adóterhekkel a már amúgy is kimerült országot. Az igy befolyt pénzösszegeket azonban nem fordította azokra a kulturális czélokra, a mefyekre fordítani ígérte, hanem igenis büszke hadihajókat építtetnek Ausztria dicsőségére, a melyekre felírják az összbirodalom büszke jelszavát: »Viribus unitis.« Förster Aurél: Mit aller Gewalt! (Derültség.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Halljuk! Halljuk !) Ivánka Imre: Ettől a nagy pénzügyi politikától és attól eltekintve, hogy a t. túloldal volt szíves megszavazni a Dreadnoughtok részére azokat az igen nagy pénzösszegeket, egyéb nevezetes törvényt hozni eddig nem tudtak s valószínűleg ezentúl sem lesznek képesek, ha csak azt a tökéletlen kompromisszumot nem tekintjük annak, a mit perrendtartásnak neveznek, a mely sem nem agrár, sem nem merkantilis, sem nem igazságos, hanem mindenből egy kicsiny és semmiben sem tökéletes. De a ha a törvényhozás tekintetében nem is produkál a kormány semmit, kormányzati tekiní július 3-án, hétfőn. tétben annál többet produkál. Korrumpált mindent, a mi korrumpálható volt; rendszeresített egy párturalmat, a melyhez képest a szabadelvű párt uralma csak gyerekjáték, csak agyrém, csak fikezió volt. Az egész vonalon végig azt látjuk, hogy a más párti tisztviselőt vagy üldözik vagy elnyomják, vagy áthelyezik és azt látjuk, hogy előmenetelre annak, a ki nem tartozik a kormánypárt kebelébe, sehol semmiképen még reménye sem lehet. Ellenben látjuk azt, hogy a kormányzat minden ága szoros kapcsolatban van az adópréssel és érvényesül a mentől nagyobb adónak kisrófolására való törekvés. Áttetszik ez az intenczió a kormányzat minden ténykedésén. Látjuk a só drágulását, látjuk a t. pénzügyminister urnak a petróleum árának felemelésére való törekvését, látjuk a gyufa- és a szeszmonopoliumnak már kisértő rémét. Mindez azért történik, hogy még több osztrák hadihajót, még több osztrák ezredet állithassanak fel. Az egyedüli dicséretes kivétel e téren talán a földmivelésügyi ministerium, a mely mégis tett némileg egyet-mást az ország érdekében és a melyre nézve ha más nem, a most felállítandó ingatlan bank és a földmivelésügyi ministeriumnak már rendszeresített gazdasági statisztikai osztálya azt bizonyítják, hogy a merkantilisnak hitt földmivelésügyi ministerium mégis hajlandó némileg az agrár érdekeket szolgálni. (Mozgás jobbjelöl) Elnök : Csendet kérek ! Ivánka Imre: Harmadik ténye volna a kormánynak, a melylyel az országnak mindig számolnia kell, az egész törvényhozásnak irányítása. Itt azonban azt látjuk, hogy egy különös lappangó tendenczia mindig felujittatik. A kormány a helyett, hogy törvényjavaslatokat hozna ide, a melyek az ország javát szolgálják, részint szünetelteti az országgyűlést, hogy aztán gyorsan keresztül korbácsolhasson egyes javaslatokat, részint pedig arra törekszik, hogy ellentéteket támaszszon a különböző ellenzéki pártok, sőt azon pártok egyes részei között is. Látjuk, hogy itt agrár és merkantilis, látjuk, hogy klerikális és liberális háború folyik; látjuk, hogy erre vonatkozólag heteken át tartó viták folynak, pedig mind a kettő meddő, sőt még a meddőnél is kevesebb. Magyarországon mindenkinek, a ki agrár, bizonyos mértékben merkantilisnak is kell lennie és viszont, aki merkantilis, annak is honorálnia kell azt hogy Magyarország tetőtől-talpig agrár ország, a mely ma még jövedelmeinek nagy részét agrárforrásból meriti Még inkább visszataszító az a klerikálisliberális vita, a mely itt a házban folyt hosszú időkön keresztül, és szinte elszomorító az a türelmetlenség, a mely a magyar parlamentet jellemzi. Ha valaki jó katholikus és templomba jár, azt már klerikálisnak nevezik ; ha valaki szabadabb, a többinél liberálisabb felfogást vall, az már szabadkőműves, az már a fennálló társadalmi rend ellensége. Hol van ez a felfogás attól a fel-