Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-191
292 191. országos ülés 1911 Julius 3-án, hétfőn. összegyűjtve elvezeti oda, hol azok legszükségesebbek, hol velük nyomort enyhíteni, kultúrát teremteni és nagy, humanitárius czélokat kielégíteni szükséges. Ezért magában véve, mint mondám és teljesen objektíve szemlélve az egészséges, helyes, öntudatosan és czéltudatosan űzött állami szocziálizmust én feltétlenül elítélendőnek nem tartom, annál kevésbbé, mert hiábavaló volna azt nálunk elitélni és annak ellene szegülni, mert világszerte látjuk, hogy ez az eszme feltartóztathatlanul nyomul előre és már tul van a megfogantatás stádiumán, mert immár a fokozatos megvalósulás stádiumában van. Figyelemreméltó körülmény itt különösen az, hogy nálunk a talaj az állami szoeziálizmusra rendkívül kedvező. Más országokban, hol élénk, hatalmas vállalkozási kedv és üzleti szellem van, hol tehát maga a társadalom ereje teremti meg mindazokat a gazdasági erőket, melyek a nemzet virágzását idézik elő, ott az állami szooziálizmus térfoglalása nem olyan gyors és rohamos. Ellenben a mi gyenge, tőkeszegény, vállalkozási és üzleti szellem hiányában szenvedő társadalmunkban mindenki mindent az államtól vár, mindenki az államot biztatja gazdasági tevékenységének fokozására és hogy már eddig is nyakig vagyunk benne az állami szocziálizmusban, bizonyítja az a körülmény, hogy nálunk az állam a legnagyobb földbirtokos, a legnag) r obb iparos, a legnagyobb gyáros, a legnagyobb kereskedő és a legnagyobb fuvaros. Múzsa Gyula: És fmáncz ! (Derültség.) Lovászy Márton : Bizonyítja ezt az is, hogy rohamosan látjuk előrenyomulni azt a tendencziát, mely monopóliumok megszerzésére, folytonosan uj gazdasági tevékenységnek az állam részére való kisajátítására törekszik, minek folytán a nemzeti munkának ma már óriási százaléka az állam gazdasági tevékenységének keretén belül bonyolódik le. A mikor ezt látjuk, akkor a helyzetet egészen öntudatosan kell megítélnünk és a mikor mérlegeljük az állami szocializmusnak kérlelhetetlen előuyomulását és előnyeit, tisztában kell lennünk annak hátrányaival és veszedelmeivel is azért, hogy a hátrányokat enyhíthessük és a veszedelmeket kiküszöbölhessük. Különösen három irányban lehet az állami szoeziálizmusnak ez az előnyomulása rendkívül veszedelmes a közszabadságra és a nemzetnek egész fejlődésére. Az első az, hogy az állam közgazdasági tevékenységének ez a rendkívüli nagy kiterjesztése az állampolgároknak igen nagy számát hozza függő viszonyba a kormányhatalommal. Ha csak a mi hazánkban tekintünk is körül, akkor is azt látjuk, hogy nálunk az állam alkalmazottainak száma — nem értem itt tisztán a tisztviselőket, hanem értem mindazokat, a kik az államtól nyernek munkát és a kik az államtól kapnak javadalmazást bármilyen czimen, akár munkabér, akár fizetés czimén — már százezrekre és százezrekre rug és hogyha ehhez hozzászámítjuk az alkalmazottak családtagjait is, fel keh ismernünk azt a helyzetet, hogy nálunk már milliókra rug azoknak száma, a kik az államból élnek. Már most képzeljük el azt a helyzetet, hogy ez a rendkívüli nagy tömeg, melynek száma évről-évre fokozatosan és feltartózhatatlanul növekszik, függő viszonyba kerül az államhatalomtól és a hatóságoktól. Világosan fel kell ismernünk azt, hogy ez a körülmény, ha a kellő ellenszerekről nem gondoskodunk, a közszabadságra rendkívül veszedelmes lehet, mert megtörténhetik az, hogyha a kormányhatalmat véletlenül egy érdekszövetkezet kaparintja kezébe, e nagy befolyás révén ez az érdekszövetkezet az államnak egész gazdasági erejét a maga czéljaira kizsákmányolhatja és olyan állandó hatalmat teremthet, hogy azt az érdekszövetkezetet hosszú idő után és akkor is talán csak erőszakos eszközökkel lehet az országnak és a nemzetnek nyakáról lerázni. (Ugy van! a baloldalon.) Ezért az állami szoeziálizmusnak, az állam gazdasági tevékenységének és működési körének folytonos nagymértékű növekedésével szemben feltétlenül gondoskodnunk kell ellenszerekről, olyan intézményekről, melyek ezt a veszedelmes befolyást csökkenthetik és a mennyiben kell, teljesen meg is szüntethetik. Én ezeket az ellenszereket abban találom meg, hogy első sorban alkotmányos életünket kell szilárd alapra helyezni, azonkívül gondoskodni kell arról, hogy a mikor a lakosság az állam, a nemzet sorsáról és igy a maga sorsáról is rendelkezik és dönt, vagyis a mikor politikai jogait gyakorolja, ezeket a jogokat minden befolyástól és minden ellenőrzéstől menten, vagyis titkosan gyakorolhassa. Azonkívül gondoskodni kell arról is. hogy az önkormányzat megerősíttessék, hogy önkormányzati testületeink önkormányzati működésükben nagyobb szabadsággal rendelkezhessenek, hogy végevettessék annak a ma önkormányzatnak csúfolt, de valójában függő viszonynak, melyben önkormányzati testületeink a kormánynyal szemben állanak. (Ugy van ! baljdől.) A második szempont, melyet itt figyelembe kell venni, az, hogy mikor az állami budget nagy arányokban és folyton növekszik, akkor az az állami budget, a mely, ha jól van szerkesztve, ha helyes alapokon nyugszik, egyik legalkalmasabb eszköz lehet a társadalomban levő gazdasági egyenlőtlenségek kiegyenlítésére vagy legalább is mérséklésére, csakugyan a kiegyenlítést szolgálja, csakugyan ott keresse meg a maga pénzszerzési törekvéseiben azokat a feleslegeket, a hol azok valóban megvannak, ellenben kímélje azokat az anyagi erőket, a melyek a közlakosság fentartására okvetlenül nélkülözhetetlenek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vagyis az állami budgetnek, a mint azt most már Európaszerte felismerték, és a mint az az egész művelt világon el van ismerve, az áUami terhek létminimumára és a progresszió alapjára kell helyezkednie. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek a törekvések igen régiek, ezelőtt
