Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-190
lvO. országos ülés 1911 Julius 1-én, szombaton. 285 Ábrahám Dezső: T. ház! A parlamenti illemnek akarok eleget tenni, a mikor Benedek János igen tisztelt barátom beszédére reflektálok, a ki azt mondotta, hogy ez a mai nap gyásznap a dohányzó magyarok történetében. Viszont azonban az igen tisztelt barátom nem fogja rossz néven venni, ha én,, egy másik kijelentésére teszek észrevételt. 0 azt mondta, hogy ő nem iszik; én meg azt mondom, hogy nem dohányzom, de igazán nem dohányzom. (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Ábrahám Dezső: Most, a mikor kérdést intézek az igen tisztelt pénzügyminister úrhoz, már előzetes kijelentésemben is hangsúlyozni kívántam azt, hogy a legteljesebb önzetlenséggel kívánok eljárni. Interpellácziómban nem esek túlzásokba, és csak igen röviden akarom indokolni. Dohányegyedáruságunk történetével nem akarok foglalkozni; hiszen elég szomorú a magyarság történetére minden monopólium; csak hivatkozni kívánok a Deák-pártnak egy kitűnő tagjára, a ki később pénzügyminister is lett és a ki, mikor a -monojwlium behozatalának kérdése forgott felszínen, maga azt mondotta, hogy nem azért szabadítottuk fel a földet, hogy fiskális érdekek miatt lekössük. Még egy másik esetre hivatkozom az egyedáruság szempontjából: arra, mikor Bismarck a monopóliumi ankettet összehívta, és egy porosz tisztviselő a maga buzgalmában körülbelül 100 millió tallérra becsülte azt az évi jövedelmet, a mely a porosz fmancziális érdekek javára szolgál a monopóliumból; akkor Poroszországnak egy tudósa ezen hivatali közeg tulbuzgalináról azt mondotta, hogy 100 millió tallér szép pénz, de a polgárok nyugalma és szabadsága ennél is többet ér. (Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Köztudomású, hogy az igen tisztelt pénzügyminister úr 1911. Julius 1-ótől kezdve a dohány- és szivarárú árát lényegesen emelte. Minden czikk megadóztatása bárom szempontból veendő figyelembe: hogy általános-e, hogy luxus tárgya-e és hogy megadóztatása progreszsziv-e. Hogy épen a dohányárúk általánosak-e, nem vitatom, mert tényleg nálunk csaknem minden ember dohányos; az a körülmény, a mit itt hangoztatnak, hogy titkos és nem titkos társulatok alakultak a dohány árának felemelése alkalmából, hogy megbosszulják a t. financminister úrnak a politikáját, nem fog az igen t. pénzügyminister úrnak sok fejtörést okozni. Hiszen nálunk az ilyen fogadalmak legfeljebb két-három hétig szoktak tartani. Sümegi Vilmos: Még addig sem! Ábrahám Dezső: Hogy a dohány luxuscikk-e, ez is vitatható; azonban tényleg, ha az egészségi szempontokat veszszük figyelembe, — mert hiszen orvosi vélemények vannak e téren — nem lehet a dohánygyártmányokat és a dohányfogyasztást egészen luxusezikknek és luxusdolognak tekinteni, mert hiszen látjuk, hogy a magyarságnak a legszegényebb osztálya mintegy surrogatumképen van rászorítva. Hiszen Magyarországon a ezukorfogyasztás a legcsekélyebb, a mi éjien népünk szegénységére, gazdasági elmaradottságára vall. De, t. képviselőház, én mindezek felett napirendre térnék, ha nem volna a dohánymonopóliumnak és különösen a dohányárak felemelésének az a harmadik, általam is felemiitett szempontja, hogy vájjon }>rogressziv-e ez, vagy nem ? Tény az, hogy bizonyos 'magasabb áru gyártmányok vannak, a melyeknek árait az igen t. pénzügyminister ur megfelelő módon emelte is. Azonban ugy hiszem, hogy a progresszivitást bizonyos relatív szempontból kell elbírálni. Mert pl. igaz, hogy a dohányzás általában az egész alsó néposztály körében el van terjedve, az nemcsak luxusezikk, hanem ismétlem, valóságos közszükségleti czikke annak a szegény embernek. Egyéb öröme alig van a világon, mint az a pár pipa dohány, a kurta szivarok és az olcsóbb minőségű dohánygyártmányok, a melyeket nagyon is kevés üres óráiban élvezhet. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ott, a hol a szegényebb néposztályoknak keresetük több mint 75°/o-át szükségleti czikkeikre kell forditaniok, a progresszivitásról ilyen arányban beszélni nem lehet, mert ott a progresszivitás csak kis mértékben valósul meg. De méltóztassék figyelembe venni, hogy niikép valósult meg az az igen t. pénzügyminister urnak tervezett és — fájdalom — a mai nappal ,már életbe is lépett áremelésében. (Halljnk! Halljuk!) Nem kívánom hosszas számadatokkal a t. képviselőház figyelmét kimeríteni, de kérem, méltóztassanak a következő j>ár r számadatot figyelemmel kisérni. (Halljuk!) Én csak az általános forgalomban lévő dohánygyártmányokkal kívánok foglalkozni. Itt van pl. — mert hiszen össze kívánom hasonlítani röviden a drágább és olcsóbb gyártmányokat — a »legfinomabb magyar pipadohány«, ennek a régi ára 6 k. 60 f. volt 1000 grammonként, most 7 k. 20. f., az emelkedés tehát 60 fillér. Ennél a finomabb minőségű dohánynál már 10 %-os emelkedéssel találkozunk. Hol van ezzel szemben a dohányárakban a progresszivitás ? Itt van pl. a középfinom magyar dohány. Ennek ára 1000 grammonként 2 k. 92 f. Megjegyzem, hogy a hivatalos adatokat használom, nehogy esetleg tévedésbe találjak esni; a trafikoknak kiadott lajstromot vettem e tekintetben igénybe. Ennek a dohánynak felemelt ára most 3 k. 60. f. lesz. Az emelkedés tehát 68 fillér. Ennél a dohányárunál, a melyet a falu népe fogyaszt, ennél a kisebb emberek által fogyasztott olcsóbb minőségű dohánynál már nem 10 °/o az emelkedés, mint volt a finomabb minőségű dohánynál, hanem 25°/o. (Mozgás a szélsobaloldalon.) Itt van továbbá a »hazai pipadohány« czim