Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-190

190. országos ülés 1911 Julius l~én, szombaton. 283 társunk határozatai javaslatát nem fogadta el a t. kultuszminister ur, mely indítvány az állami és felekezeti néptanítók fizetés- és nyugdíj ügyének egyöntetű rendezését kívánta, hanem e fölött egy üres, semmitmondó Ígérettel tért napirendre. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) De nemcsak a tanítók érdekében, a kik szintén érzik a nagy drágaságot, hanem az alsóbb tisztviselők, különösen a dijnokok érdekében követeinők azt, hogy a nemzetnek ezen roppant nagy igát húzó napszámosaival is foglalkozzunk. Kezemben van, e napokban érkezett meg, a dijnokok előterjesztése, melyet a t. pénzügyminister ur ismert jó szivébe és bölcseségébe ajánlok, és mely

T felhozza a dijnokok sérelmét, melyeket a t. pénzügyminister ur bizonyára maga is ismert. Hiszen Budapesten, de más nagyobb városokban is óriási mértekben emelkedik a lakásbér. Miből fizessék a szegény dijnokok a lakást, mikor a husdrágaság, az éleímiozikkek megdrágulása mellett a napi betevő falatjára valót is alig képes megkapni szerény sovány díjazásából ? (Zaj johbfelől. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Teljesen jogosultnak tartom tehát a dijnokoknak azt a kérelmét, hogy ők állami lakbérben és állami napi díj emelésben részesüljenek ; különösen, a kik bizonyos éveken keresztül bebizonyították munkakészségüket és érdemességüket, ezeknél is álljanak elő öt évről öt évre a korpótlékok, mert hiszen az idővel, a korral együttt emelkednek a szükségletek is, talán gyarapszik a kis család is, a melynek fenntartása kétségtelenül megköveteli, hogy ha másért nem, már a humanizmus szempontjából is legyünk tekintettel ezen jogos igények kielégítésére. (Elénk helyeslés balfelöl.) Még egy tiszteletteljes kérésem volna a t. pénzügyminister úrhoz, még pedig az állami tisztviselők lakbérosztályát illetőleg. (Halljuk! Halljuk !) Az egyes városoknak, helyeknek lakbérosztályokba való sorozása, vagy pedig osztályon kívül hagyása, nagyon felületes munka volt a múltban. Belátta ezt a pénzügyminister ur is és revízió alá vette a pénzügyministerium akkori intézkedését. Pár városnál kivételt is tett. és mivel nem volt igazságos a lakbérosztályozásuk vagy nem kellő osztályokba Boroztattak, az igazságnak megfelelőleg visszaállította az illető városokat a kellő osztályozásba, sőt az illető városban lakó tisztviselőknek visszamenőleg is megadatik az elmaradt megfelelő lakbér, a mivel annak idején károsodtak. Arra kérem az igen t. pénzügyminister urat, hogy ne csak egy-két várost válaszszőri ki e tekintetben. Vagy ne válaszszon egyet sem, vagy ha már egynél-kettőnél-háromnál megteszi ezt az intézkedést, akkor tegye meg mindazoknál a városoknál, a hol a lakbérosztályzat javításának, szabályozásának inditó oka épen az, hogy igazságtalan az az alap, a melyre építve megállapították a lakbérosztályzatot. (Helyeslés balfelöl.) | Nem vagyok Cicero pro domo, nem azért szólok, mert kerületem is épen azon városok közé tartozik, de tényleg Hajdúböszörmény, a Hajdúkerület egykori százados székhelye, a melynek nagyszámú intelligencziája jóformán teljesen lekötve tartja a hivatalnokok számára szükséges lakásokat, szintén olyan osztályzatba soroztatott, a mely nem felelt meg annak a jogos követelésnek, a melyet maga a ministerium is annak idején felállított. Ma ez már reperálva van, a helyes lakbérosztályozás már bekövetkezett. En tehát a kerületemben levő állami tisztviselők nevében és megbízásából kérem a minister urat, hogy ha a többi városokban visszamenőleg visszaadattak a lakbérpótlékok, méltóztassék ugyanezt megtenni Hajdúböszörménynél is, sőt nemcsak Hajdúböszörménynél azért, mert ez az én kerületem, hanem tessék megtenni mindazon városoknál, a melyeknél hasonló körülmény idézte elő azt, hogy utólag a helyes lakbérosztályozás állapíttatott meg reájuk nézve. (Helyeslés balfelöl.) A munkapártnak és az igen t. kormányzatnak eddigi munkásságában vagy munkát! anságában nem látok semmiféle olyan momentumot, a mely bizalomnak akármiféle mértékét bennem indokolttá tenné, előmozdíthatná, sőt ellenkezőleg — mondom — visszatérek Haller István t. képviselőtársamnak arra a szemrehányására, a mely nem is szemrehányás, hanem dicséret, hogy a régi szabadelvüpártnak régi liberalizmusához akar visszatérni a munkapárt. Eszeágában sincs, ellenkezőleg, konzervativebb, mint valaha. Epén azoknak a tényezőknek erőfokozását szolgálja, a Idk a népet akarják lenyűgözni, a kik csak a hatalmat akarják a kezükben tartam és a kik semmiféle kilátást nem nyújtanak arra nézve, hogy a munkapárt vissza akarna térni a liberalizmus rég elhanyagolt ügyéhez. Hiszen egyik legexponáltabb tagja épen a régi szabadelvüpártnak, Tisza István gróf t. képviselőtársunk, nemcsak e hazában, hanem Angliában is azon fáradozik, hogy a liberálisok vagy a radikálisok valahogy el ne érhessék ott a főrendiház reformját vagy annak eltörlését és figyelmezteti Angliát arra, hogy túlságosan meg ne hajoljon a radikálisok előtt, hanem őrizze meg, az angol konzervativizmus azt az irányzatot és politikát, a melyet eddig követett. íme tehát, t. ház, még a haza határain tul is, Angliában a konzervativizmus ügyét akarja előmozdítani, holott a mi meggyőződésünk szerint, t. képviselőház, Magyarország a maga állami czéljait csakis a nép erejének teljes kifejlesztése és gazdasági erőinek a megteremtésével érheti el. Nálunk a hadierő fokozására e feltételek nélkül még csak gondolni sem lehet. Addig, a míg a nép el nem éri a maga jogait ebben a parlamentben, addig, a míg maga a nép nem lesz a biró a nemzet és király között e tekintetben már évekkel azelőtt felmerült perben, addig, a míg az egész népnek az egyeteme be nem kerül e parlamentbe, addig, a míg a nép teherviselési képessége a gazdasági erők fokozásával nem emelkedik, addig nem lesz képes ez az ország a véderő által igényelt terhek36*