Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-190

278 11)0. országos ülés 1911 július 1-én, szombaton. dálya még ma sem annak, hogy innen, ezekről a padsorokról, mi, a kik a liberalizmus igazi hívei vagyunk, ismét meg ne találjuk egymást a régi dicsőséges liberális zászló felemelésének munkájában. Mondom tehát, hiábavaló, fölösleges dicséret volt Haller István t. képviselő urnak az a szemrehányása, a melyet a munkapártnak tett, hogy az visszatért volna a régi liberalizmushoz. Sőt ellenkezőleg, nagyon is elhajlott a régi liberalizmustól. A liberalizmus az emberiség előrehaladásnak nagy ügyét kivánja szolgálni, a progressziónak azt a nagy ügyét, a mely a maga érvényesülésének útjába kerülő mindenféle akadályon tul kivánja magát tenni, a mely kicsi akadálytól nem irtózik vissza, nem retten meg, a mely a maga folytonosságának utján soha meg nem áll. S ha megáll a liberalizmus a maga alkotó, előretörő munkájában, akkor ott nem eredmény, hanem tespedés és elposványodás következik be, mint a hogy tespedés és elposványodás következett be annak idején a régi szabadelvüpártnak munkájában akkor, mikor munkáját a munkátlanság, a henyélés váltotta fel, mikor a függetlenségi párt fehér szárnyával együtt kivivott diadalnak nagyon is sokáig élvezte győzelmi lakomáját, a helyett, hogy azon gondolkodott volna, hogy az ellenünk fondorkodó és ujabb erőket gyűjtő ellenséggel szemben védekezzék és a liberalizmus ügyét a maga utján tovább fejleszteni segitsen. T. képviselőház ! Mindezt én nem látom ma sem az igen t. kormány működésében. Épen ezért bizalmatlansággal viseltetem a kormány iránt, és általában bizalmatlansággal viseltetünk mindazok, a kik szeretnénk, ha igaz volna Haller István képviselő urnak az a szemrehányása, hogy a munkapárt visszatért a régi liberalizmushoz, mert ellenkezőleg, mint mondottam, még a régi liberalizmustól is messze elmarad, attól is nagyon elhajlik. Egyes szózatokban és nyilatkozatokban néha örvendetes jelenséget tapasztalunk a haladás ügyének szolgálatát illetőleg, nekünk azonban nem szózatokra és nem egyes nyilatkozatokra, hanem kormánynyilatkozatokra volna szükségünk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mely megnyugtatna bennünket aziránt,\hogy a kormány csakugyan programmjába vette azoknak az igazi nemzetfejlesztő, a nép előrehaladását és boldogulását előmozdító szabadelvű törekvéseknek előbbrevitelét. Azonban e tekintetben nemhogy megnyugtató nyilatkozatokat kapnánk a kormánytól, hanem ellenkezőleg,Ja leglehangolóbb, a legkétségbeejtőbb nyilatkozatok tétetnek nemcsak a kormány részéről, hanem a kormányhoz a legközelebb álló és a kormánynak diktáló elemek részéről is. T. képviselőház ! Nem régiben lentjárt Debreczenben, kerületében a kormány egyik illusztris vezérférfia, Láng Lajos. (Halljuk! Halljuk!) jóbbfelől.) Nem volt neki szava a népjogok kiterjeszését illetőleg, ellenben annál többet foglalkozott katonai kérdéssel, a véderő reformjával s ezzel igyekezett kibékíteni Debreczen város polgárságának azon részét, mely az ő zászlója körül gyülekezett. Egy árva szóval sem emlékezett meg a teljesen mostoha sorsra jutott s a kormány által elhanyagolt népjogok fejlesztésének kérdéséről. Az általános választójog mintha nem is léteznék a világon, mintha ez a kérdés nem lenne ott a parlament működése közben mindenkor, mint a lovag mögött ülő sötét árnyék, a mely kiséri, a melytől nem tud megszabadulni mindaddig, a mig ezt a jogos régi parlamenti Ígéretet, kötelezettséget, a mely jóformán is beigértetett már, a kormányzat meg nem valósítja. Mondom, minderről egy szava sem volt Láng Lajosnak, ellenben annál többet beszélt a véderő kiterjesztéséről és fejlesztéséről. T. ház ! A kormány iránti bizalmatlanságunknak legfőbb oka épen az, hogy a kormány egészen más szögből szemléli a világ állapotát, mint mi, a kik azt képzeljük, hogy csakis a nemzetben rejlő erő kifejtésével érhetjük el népünk, nemzetünk, államunk boldogulását. A kormány a mellé az irányzat mellé szegődött, a mely a legfelsőbb uralkodói hatalmat szolgálja, (Ugy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és a mely ezen legfelsőbb uralkodói hatalom gyarapításában véli feltalálhatni Magyarországnak is megnyugvását és népének boldogulását. Ez tiszteletreméltó szempont lehet, azonban mi ezen szempontot magunkévá egyáltalán nem tehetjük, (Mozgás. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) mert mi azt tapasztaltuk, hogy a mi jó a nemzet érdekében a történelem folyamán idáig történt, azt sohasem felülről kaptuk ingyen, ajándékképen, hanem azt a nemzet mindig innen alulról, a maga kebeléből és a maga erejével vivta ki önmaga számára. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezért akarjuk mi, hogy az a felbomlott összhang, az a megbontott egyensúly az uralkodói hatalom és a nép hatalma között végre helyreálljon ; hogy a kettő egyéniősittessék és hogy ne emelkedjék egyik államigazgató tényező túlsúlyra a másikkal szemben. Azt akarjuk, hogy a törvényhozó és végrehajtó hatalom szervei között meg legyen mindenkor a kellő összhang, hogy ily módon a nép maga gondoskodhassék a maga sorsáról; hogy ily módon a parlament visszaadassék a maga rendeltetésének s hogy ez a parlament csakugyan egy önjogu, önelhatározó képességű tényező legyen, a melyben a nép sorsának javítására szükséges intézkedések kezdeményezhetők legyenek, és hogy ne kelljen az uralkodótól még a tekintetben is engedelmet kérni az előzetes szankezió, az előzetes vétójog alapján, hogy vájjon valamely törvényjavaslat egyáltalában előterjeszthető-e a képviselőházban tárgyalás végett. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A képviselőház kezdeményezési jogát vissza kell szerezni, az előzetes királyi vétót el kell törölni, mert annak a mi alkotmányunk intézkedő, alapvető törvényeiben egyáltalában semmiféle gyökere sincs. (Elénk helyeslés és felkiáltások a szélsőbaloldalon; Becsempészték!) És a mennyiben ezt