Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-189

189. országos ülés 1911 június 30-án, pénteken. 253 vagy bárki, panaszt tesz a miatt, hogy a költ­ségvetés tárgyalásában nincs meg más normális j>arlamentáris kezelési mód, igaza van, készség­gel felajánljuk orvosszereinket minden téren, de kezdjük gyökerében és alapjában. (Helyeslés a bal- és a szélsobalóläalon.) Állítsuk vissza az önök segítségével, az önök hazafias belátásával — mert az egymás iránt való közös parlamenti bizalom­mal akarjuk ezt megteremteni, az alapokat, a melyeken mindnyájunk irányában a kellő parla­menti tisztelet és megnyugvás biztosítható. És akkor megalapozzuk a jövő közös békés mun­kájának ujabb korszakát. (Ugy van! a bal- és a szélsobalóläalon.) \ Ha a kormánynak tetteit csak nagyon­nagyon madártávlatból és szűkebb vonásokban akarom is bírálat tárgyává tenni, és mintegy reflektoron át rávetem a fényt, a mely Magyar­ország közállapotait, ismétlem, csak kicsi kis világításban is bemutatja, meg kell néznünk az ország kulturális és gazdasági képét. Kulturális tekintetben elég csak arra hivat­koznom, hogy Magyarországnak immár 40—50 éves alkotmányos életében, a 67-es rendszer uralma alatt, nem bírtunk kultúránkat alapjában is kiépíteni, kultúránknak a legcsekélyebb, a legnélkülözhetlenebb munkáit elvégezni, (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsobalóläalon.) hogyj még most is ott tartunk a nagy, müveit, gazdag, hatalmas nemzetekkel szemben és azok tőszom­szédságában, hogy kulturálatlan és teljes el­maradottságában élő nemzet minden terhét kénytelenek vagyunk viselni. Ott van egy ország, a melyben a statisztika kimutatása szerint még ma is a hat éven felüli népesség tömegének 40°/o-a az irni és olvasni tudásnak birtokában sincs és a mely nem rendelkezik azon intézmé­nyekkel, melyek ezen szégyenteljes foltját nem­zeti kultúránknak letörölni képes volna. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Akkor velünk szemben jönnek azután másnemű áldozatokkal, melyek távol állnak a nemzeti érdekektől és lehetnek más mindenféle nemzeteknek és czéloknak érdekei, de magyar nemzeti érdeket nem képez­nek, a milyen a nagy tengeri berendezkedés, az ország tengeri felfegyverkezésében a száz és száz millióknak pazar kézzel való odadobálása olyankor, midőn nemzeti kultúránk fogyatkozá­sait évtizedes munka után közös törekvéssel sem birjuk megszüntetni. A másik gazdasági életünk tükre. Az a nagy harcz, melyről szóltam, milyen vonatko­zásokban áll még ma is? Midőn munkaerejével akarják más nemzetek gazdasági erejét is ki­meríteni és felhasználni, hát filézzék meg, hogy az a munka, melylyel jön egy idegen nemzetnek a munkássága, hogy adózói legyünk az ő mun­kájuknak és tovább is fogyasztói legyünk az ő termelésüknek, mikép jön r és terjeszkedik a he­lyett, hogy megszűnnék! Évről-évre óriási mór­tékben növekszik az az összeg, a melylyel mi idegen munkának adózni kénytelenek vagyunk. Másfél milliárdot már felülhalad, 1700 millió az az összeg, melylyel idegen ország produktu­mait ez az ország vásárolni kénytelen, s a melyért oda kell áldozni az ország összes ter­melő erejét. Midőn gazdasági életünkben ezt a nagy hanyatlást látjuk, midőn a legkiválóbb munkaerőknek százezrei mennek, hogy a másutt kínálkozó munkaalkalmat felkeressék és oda bocsássák szolgálatukat maguk és családjuk megélhetésének biztosítása végett, midőn látjuk, hogy viszont máshonnan nem kívánatos elemek tódulnak be határainkon, a melyeknek gazda­sági és erkölcsi értéke semmi, melyekkel szem­ben mindenki felekezeti különbség nélkül ebben az országban, mint veszedelmes áramlat ellen állást foglal, ha az ország gazdasági erejének ezen romlását látjuk, akkor nem akad senki és nem látunk a t. túloldal részéről kezdeményező lépést, hogy ezen nagy gazdasági derűt és ve­szedelem közepette megindítsuk a védekezést. Sőt, midőn egy nagy gazdasági harczba men­tünk és első lépésként gazdasági önállóságunkat, az önálló bankot megteremteni kívántuk, épen ebben álltak velünk szemben, hogy gazdasági lekötöttségünknek további munkáját az önök segítségével keresztülvigyék. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Zaj a jobboldalon.) T. képviselőház! Ezek a tettek, melyek a t. kormány részéről eddig előttünk állnak, nem képesek bennünket arra birni, hogy a bizalom­ban megerősödjünk, mert miként ennek a kor­mánynak parlamentáris állása és helyzete ellen­tétben állt a parlamentarizmus követelményeivel, épugy ellentétben áll az a lemondás, a melylyel a nemzeti erők gyarapodásával szemben visel­tetnek, és az a mérhetetlen áldozatkészség, melyet az uralkodó hatalmi kívánságára minden irány­ban teljesiteni készek. T. képviselőház! Néhány más szempontot is be kell kapcsolnunk a bírálatba. Más nemze­teknél is, hol pedig nagy, hatalmas kultur­fejlettség, megállapodott, átszőtt nagy tőke­gazdagság áll a nemzetek rendelkezésérc, gon­dosan igarkodnak, hogy az ujabbkori áramlatok, az ujabbkori szocziális irányzatok kívánalmait lehetőleg belevigyék a társadalmi élet kereteibe. Annál inkább meg lehetne kívánni tehát a jelen kormányzattól, mely felfelé közjogi kérdésekben, katonai téren magát lekötve tartja, hogy leg­alább belső politikánkban kiszabadítsa magát a régi konzervatív irányzatokból és kissé moder­nebb, szocziális érzékkel megáldottabb, demokra­tikusabb felfogással iparkodjék ezen reá váró feladatokat teljesiteni. A társadalmi rétegek gazdasági igénybe­vétele mindenütt akként történik, hogy a foko­zódó terhek nagyobb részét a gazdaságilag erő­sebb osztályok vállaira rakják. Mi is megkísé­reltük nemrégen olyan uj adótörvény megalkotá­sát, melyben a függetlenségi párt törekvései a maguk egészében nem nyertek ugyan teljes kifejezést, de a melyben legalább keresztül lett

Next

/
Thumbnails
Contents