Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-187

204 187. országos ülés 1911 június 27-én, kedden. tékos ruhában érintkeznek a nők a férfiakkal B mindezek előidézik azt a nagy erkölcsi romlást, azt a nagy közegészségügyi pusztulást, a mely különösen az ipari nővilágban észlelhető. Ebben a tekintetben teljesen igaza van dr. Bród Miksa ipari higiénikusnak, a ki ezzel a kérdéssel egy igen alapos és beható tanulmányban foglalkozott és a ki azt mondja (olvassa): Csak az, a ki a munkásoknak lakviszonyait és általában összes életviszonyait közvetlen szemléletből ismeri, tudja megbirálni azt a szörnyűséges helyzetet, a melyben azon munkáscsaládok tengődnek, a melyekben az anya gyári munkába kénytelen járni. És ámbár az olyan család is a biztos züllés veszedelmének van kitéve, a melynek az asszonya nappali gyári munkára van fogva, mégis itt aránylag még tűrhetőbb a helyzet, mint az olyan családokban, a hol a feleség, a gyermekek anyja éjjel jár a gyárba mindennapi kenyerének megkeresése ezéljából. Ezek a munkásnők nagy többségükben nemcsak betegesek, sápadtak, vérszegények, tüdővészesek és venereás bajokkal teltek, hanem közöttük az erkölcsi sülyedésnek, sőt elvadulásnak olyan megdöbbentő és mélységesen elszomorító eseteire is akadhatunk, a melyek legszigorúbb kötelességévé teszik az államnak, hogy a tőkés termelési rendszernek ezeket a szánandó áldozatait megvédelmezze, sőt megmentse az őket oly sok oldalról fenyegető veszedelmekkel, erkölcsi és egészségi károsodásokkal szemben. Es különösen azért fontos a nők iparvédelme, mert a nőknek ellenállóképessége a betegségek tekintetében sokkal gyarlóbb, sokkal gyatrább, mint a férfiaké. E tekintetben igen érdekes adatokat produkál az országos munkásbiztositó pénztár a maga jelentésében. Ezek szerint, mig a keresetképtelen férfi beteg tagok száma a betegség esetére biztosított férfitagok évi átlagos számának 1.5 százalékát tette ki, addig a keresetképtelen női betegek száma a betegség esetére biztosított nőtagok évi átlagos számának már 17 százalékát tette ki. Még kirívóbb e tekintetben a helyzet a betegségi napokat illetőleg. Mert inig ugyancsak az összes pénztáraknál a férfitagok betegségi napjaiból esett egy-egy férfitagra 5'5 betegségi nap, addig a női tagok betegségi napjaiból egy-egy nőre 7'5 betegségi nap esett. És még inkább kirivó a különbség, ha az ismételt betegségekre utalunk, melyekből 1909-ben a betegség esetére biztosított férfitagokra évi átlagban 34'6 százalék esik, mig a nőknél már 384 százalék jutott az ismételt betegségek eseteiből. Ezekből egészen rilágos, hogy milyen veszélyeknek vannak a nők kitéve és hogy a nők ellenálló képessége sokkal kisebb, mint a férfiaké, a miért tehát sokkal nagyobb és fokozottabb védelmet igényelnek az állam részéről is, mint a férfiak. T. képviselőház ! Még egy dologra kell kitérnem. Mozgalom indult meg az iránt, hogy kivételt tegyünk a nyomdai alkalmazottakra nézve. A munkásügyi bizottságban a minister ur kijelentette, hogy a törvény nem vonatkozik az úgynevezett hirlapkiadóhivatalokban alkalmazottakra, ellenben a nyomdákban alkalmazott nőkre nézve már nem tehet kivételt. Nos hát, t. képviselőház, ez helyes is, mert épen egészségügyi szempontból ott leselkedik a nőkre a legnagyobb veszedelem. E tekintetben szintén idézhetek adatokat. A franczia Balland korszakalkotó munkájában azt irja, hogy 30 ólommal érintkezett munkásnőnek 82 esetbeni terhessége csak 24 esetben végződött érett magzat szülésével, 48 időelőtti volt és 10 abortusz. Dr. Raup bécsi orvos szerint pedig ugy áll a dolog, hogy nyomdáknál, különösen betüöntődéknél alkalmazott munkásnőknél általánosan 32—50%-ánál rendeUenes szülések észlelhetők. Ujabb statisztikai felvételek szerint konstatáltatott az is, hogy azok a nők, a kik, habár nyomdában alkalmazva nincsenek, de nyomdában alkalmazottakhoz mentek férjhez, még azok is igen jelentékeny százalékban abortálnak, jeléül annak, hogy még közvetve is az ólom minő mérgező hatással van a női szervezetre. Mindezeknél fogva, eltekintve azoktól, a miket aggodalomként tájdáltam a törvényjavaslattal szemben', mivel a törvényjavaslatban magában szerencsés kiegyenlítését találom az ipari érdekeknek és a humanitás követelményeinek, és mivel az a hazai viszonyok határát nem lépi tul, a törvényjavaslatot elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A tanácskozást folytatjuk. Ki következik ? Mihályi Péter jegyző: Giesswein Sándor! Giesswein Sándor: T. ház ! Az után az alapos fejtegetés után, a melylyel előttem szólott t. képviselőtársam, Haydin Imre, az előttünk fekvő törvényjavaslatot méltatta, szinte feleslegessé válik az, hogy én hosszabban kiterjeszkedjem a törvényjavaslat méltatására és bírálatára. Nevezetesen azért, mert a mi engem a felszólalásra késztetett, épen az a pont volt, a melynek ő is különös nyomatékot adott felszólalásában, t. i. az a bizonyos c) pontja a 2. §-nak, mely a kivételek közé helyezi azt, a mi a nő védelme szempontjából épen a legveszedelmesebb dolog. Ez mit a Good Templarrend is az országgyűléshez intézett peticziójában kérelmez, hogy a törvényjavaslat tárgyalásánál feltétlenül töröltessék a kivételek közül a vendéglőkre és kávéházakra vonatkozó rendelkezés, sőt én hozzáteszem, hogy helyeztessék inkább a pozitív intézkedések, a tilalmak közé, ugy hogy a mi itt a 2. §. c) pontja, annak az f) pontnak kellene lennie az 1. §-ban. T. képviselőház ! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a szocziális kérdésnek egyik legjelentékenyebb részével, a nőkérdéssel foglalkozik, nem ugyan a maga egészében, hanem egyik lényeges