Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-187

202 187. országos ülés Í91Í június 27-én, kedden. volt a törvényjavaslat tárgyalását egy évig megakasztani és a svéd törvényhozás csak egy óv múlva volt képes a törvényjavaslatot törvényerőre emelni. A következmények azonban azt bizonyítják, hogy Svédországban azóta semmiféle forradalmi mozgalom nem volt, jeléül annak, hogy ennek a törvényjavaslatnak megalkotása és végrehajtása a nők keresetére nézve nem járt semmiféle nagyobb hátránynyal, sőt ellenkezőleg, lassanként mutatkoztak annak előnvei, a mi azután meg is békéltette a közhangulatot. Egyébként is a mindennapi tapasztalat különösen nálunk. Magyarországon azt bizonyitja, hogy az egyes néprétegek jólétét és javát szolgáló intézkedéseket, ha ezeknek czélja csaknem szembeszökően meg nem nyilvánul, rendszerint a nép akarata hajlandósága és úgyszólván, a nép ellenzése daczára lehetett végrehajtani és a nép azoknak áldásait csak későbben értette meg. Ugyanígy vagyunk mi ezzel is. Ennek a törvényjavaslatnak üdvös hatásai a pillanat veszteségein túl, csak később fognak megnyilvánulni, a mikor a magasabb szempontok megérlelték a maguk gyümölcséit, mikor mind a népesség szaporodása, mind az erkölcsi, anyagi és egészségi javakban való javulás alakjában lesz érezhető ennek a törvényjavaslatnak lehető legkedvezőbb befolyása a mindennapi életre. A második erős támadás éri e törvényjavaslatot a munkaadók, különösen pedig a gyáriparosok köréből. Én ezt teljességgel értem. Ha az ember tudja, hogy Magyarországon a női alkalmazottak 545%-a 10 koronánál kevesebb hetibért keres, akkor megérti e körök feljajdul ásat, mert hiszen a legolcsóbb munkaerőt látják veszélyeztetve benne. De én azt gondolom, hogy e tekintetben is túlzottak az aggodalmak, mert ha e pillanatnyi erő- és anyagi veszteségek be is állanak, — a mint már az előbb is emiitettem — ennek következményei bővebben fogják kárpótolni a magyar ipart e veszteségért. Ez a veszteség nem is lehet nagy, mert a statisztika szerint éjjeli üzemekben Magyarországon összesen 2888 nő van alkalmazva . . . Hegedüs Lóránt: Egészen hibás statisztika! Haydin Imre: ...és pedig 1355 felnőtt, 16—17 év közt 705, M-J 5 év közt 144 és 12—13 év közt 18 nő. Én elfogadom azt, hogy ez a statisztika talán épen nem a legpontosabb, van még hozzáadni való, a különbség azonban nem lehet olyan nagymérvű, hogy befolyással lehetne az általam levont konzekvencziákra. E támadásokon kivül vannak még más támadások is arról az oldalról, a hol emberbaráti szempontból keveslik ennek a javaslatnak az intézkedéseit, így elsősorban kifogás tárgyává teszik azt, hogy a tilalom nincs kiterjesztve az u. n. otthoni munkára. A ki ismeri a női iparvédelmi mozgalmak történetét különösen Angliában, az jól tudja, hogy ezek épen az otthoni foglalkozás túltengéséből eredtek, abból az u. n. izzasztó módszerből, mely úgyszólván minden erejét, egészségét, testi épségét kiszitta az angol alkalmazott nőknek, és a melyek arra indították az angol közvéleményt, hogy nagyobbfoku védelmi intézkedések tétessenek ezen nőknek kizsákmányolása ellen. Igaz az is, hogy épen ez a pont az, a hol sajátkéj^en magát a javaslatot s annak tilalmait Id lehet forgatni, mert ha figyelembe veszszük, hogy a magyar női alkalmazottak közül 44-4% a ruházati iparban van alkalmazva, hol a munka leginkább vihető haza és otthon végezhető, csakhamar beláthatjuk, hogy ezen a ponton megvan az a veszély, hogy a javaslat eredeti intézkedései ki fognak játszatni. Másfelől áll az, hogy az . otthoni munka, ha meg is védjük tilalommal, nehezen ellenőrizhető, mert a legtöbb esetben csakis a házi szentély jogának megsértésével eszközölhető és folytonosan rendőrökkel kellene figyelemmel kisérni az illető családok lakását. Egész Európa törvényhozása ezen érthető indokból óvakodott is ezt a tilalmat az otthoni munkára kiterjeszteni, egész Európában alig van erre nézve intézkedés, egyedül a zürichi kanton Svájczban az, a mely e tekintetben tilalmi intézkedést a maga egész kihatásában létesitett, a mikor kimondotta, hogy a női ipari alkalmazott még az otthoni ipari munkától is eltiltatik. Sehol másutt Európában a törvényhozás erre a térre nem lépett és azt, épen a mi kezdetleges ipari viszonyaink közepette ugy az ipari fejlődésre, mint a nők keresetére ez egy olyan túlmenő intézkedés volna, melynek súlyát mi nem birnánk elviselni. Ezért azt gondolom, hogy e tekintetben a kívánság talán korai és sok tekintetben túlzott. A második, a mit felhoznak a javaslat ellen — és e tekintetben már igazat kell adnom — az a második szakasz intézkedése. A második szakasz megszabja a törvény alóli kivételeket s a szakasz c) pontja azt mondja, hogy a kivétel kiterjed »a vendéglőkre, kávéházakra és más oly üzletekre, a melyek élelmi czikkeket az üzletben való elfogyasztásra állitanak elő és szolgáltatnak ki.« Hogyha valahol a nők éjjeli alkalmaztatásának tilalmat effektuálni kellene, ugy épen ezek az üzletek azok^ (Helyeslés balfelol.) mert ha valahol éri a nőket erkölcsi, testi s különösen egészségi veszély, ugy épen ezekben az üzletekben. Az igen t. előadó ur igazán poetikusan sorolta fel, mindazokat a szép tulajdonságokat, melyek a magyar ipar számottevő tényezőjévé teszik a női munkát. De én azt gondolom, hogy ezekben az üzletekben ezekre a szép tulajdonokra igazán nem számithatunk, sőt ellenkezőleg, a mi gyengeség, a mi gyarlóság van a nőben, épen ezekben az üzletekben a nők éjjeli alkalmaztatásánál ezekre a gyengeségekre, ezekre a fogyatékokra, ezekre a gyarlóságokra kalkulálnak és spekulálnak, a nélkül, hogy a szép tulajdonságaikat igénybe vennék, sőt épen ezeket elölik. Tapasztalataink vannak arra, t. ház, hogy alkalmaztatásuk nem is az ételek kiszolgáltatása végett történik, hanem egészen más czélból és szempontokból. Én tehát üdvösnek tartanám, Tiogy