Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-185

185. országos ülés 1911 „ június 2í-én, szombaton. 67 magánérdekek miatt meg nem szeghetik.* (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a pénzügyminister urnak, mint kereskedelemügyi minister urnak. Gróf Tisza István képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kér szót. Gr. Tisza István: T. képviselőház! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy személyes megtámadtatás czimén szót kérve, az eset rövid előadására kérjem a t. ház türelmét. (Halljuk ! Sálijuk!) Megvallom, ritkán szoktam az én igénytelen személyemmel foglalkoztatni a t. házat, és ha most egy valóban, azt hiszem, nem nagy fontosságú inczidensből kifolyólag (TJgy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsöbáloldalon.) megteszem, ezt annak méltóztassanak kizárólag tulajdonitani, hogy én, a ki egész életemben mindig elitéltem azt a hányaveti urhatnámságot, (Mozgás és derültség a szélsőbaloldalon.) a mely, fájdalom, ma még mutatkozik a magyar társadalomban, (Ugy van! ügy van! a jobboldalon és a középen. Mozgás a szélsőbaloldalon.) én, a ki Isten segedelmével idestova megvénültem úgyhogy semmiféle ilyen Ízléstelen kalandnak hőse nem voltam, nem akarom magamon száradni hagyni azt, hogy ezektől az egész életemben következetcsen követett princzipiumoktól ebben az esetben eltértem. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy pár szóval előadjam az esetet. (Halljuk! Halljuk !) A nagyszalontai állomástól északra fekvő vidék az állomásra a pályatesten keresztül jut el, a melyen természetszerűleg sorompó van alkalmazva. Ez a sorompó az állomástól Nagyvárad felé van, ugy, hogy midőn a Nagyváradról este Csaba felé menő vonat Szalonta állomásra érkezik, a vonat beérkezése előtt természetszerűleg le van zárva a sorompó. Ez azután a vonat beérkezése után megnyittatik, s miután az egy vegyes vonat, mely 15 jjerczig áll Szalonta állomáson, mindenki, kinek vasúti láza nincs, az alatt a 15 perez alatt odaérkezik és a kinyitott sorompón keresztül eljut a személyvonathoz. Nem tudom hányszor, megtörtént ez már életemben, mindenesetre sokkal többször, mint hogy a vonat előtt érkeztem volna az állomásra. Ebben a konkrét esetben — én most tizenkét perezre emlékszem, akkor megnéztem az órát, a panaszkönyvbe be van irva a perezek száma, lehet, hogy tizenegy, vagy tiz — annyi idővel a vonat érkezése előtt ott voltam a 300 méterre levő sorompónál, úgyhogy nem kocsin, de gyalog is háromszor bemehettem volna. Meg is kíséreltem gyalog a bemenetelt, de azon a helyen a sötétben egy tehervonat oly kíméletlenül tolatott, hogy teljes lehetetlen volt, ha az ember nem akarta a bőrét reszkírozni, bejutni az állomásra. Ismételt kiabálásra és sürgetésre félreállott a lokomotív annyira, hogy a sorompó megnyitható lett és én abban a pillanatban érkeztem a felvételi épülethez, mikor a vonat indult. Kiáltottam, hogy állítsák meg a vonatot. Mire odaérkeztem a pályatesthez, még oly közel volt a vonat, — nagyon lassan induló vegyes vonat volt — hogyha véletlenül nem rendelkezném egy kificzamitott térddel, igen könnyen beültem volna és az egész inczidens elmaradt volna. így azonban szóltam, hogy intsék le a vonatot. Nem volt azonban a pályán egyetlen olyan vasúti közeg sem, a ki ennek a kívánságnak, a mit már valóban társadalmi különbség nélkül minden utassal szemben, minden tisztességes vasúti tisztviselő megtesz, eleget tehetett volna. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) En ezt számtalanszor láttam. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Egy gyakornok volt jelen, a ki kötelességét teljesítve, elől volt a nagyon hosszu vegyes vonat, mozdonyánál és hivatali teendőit végezte. Mikor az előkerült, azonnal kértem s akkor még az első őrháztól visszahozhatta volna a vonatot. De bizonyos időbe került, míg az illető fiatal ember erre hajlandónak mutatkozott. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem, méltóztassanak meghallgatni. Ennek folytán a második őrháztól hozták vissza a voiratot. Itt mindenekelőtt az interpelláló képviselő urnak egy ténybeli tévedését kell helyreigazitanom. Nem áll az, hogy én lekéstem a vonatról, mert 10—12 jDerczczel a vonat indulása előtt ott voltam (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) és csak az államvasuti személyzet részéről a közönséggel szemben elkövetett vastag kíméletlenség és mulasztás okozta azt, hogy perczekkel a vonat indulása előtt nyugodtan be nem szállhattam. Ez az első, a mit konstatálok. A második, a mit konstatálni akarok, az, hogy a vonat visszarendelése, — hiszen ez nevetséges beszéd — nemcsak veszélylyel nem járt senkire nézve, mert telefonnal lévén az őrházak összekötve, a veszély ki volt zárva, hanem a közönségre nézve kárral sem járhatott. Megmondom, miért. Ennek a vonatnak a menetrendje olyan, hogy Csabán megáll és ott hál, a Pest felé való csatlakozás pedig teljes egy órával a vonat beérkezése után van. A Csabára érkező közönség ott volt rendes időben és a Pestre való csatlakozást késedelem nélkül elérte . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Tisza István :... ugy, hogy mindössze arról volt szó, hogy a közbenső állomásokra utazó közönség, elismerem, azt a kényelmetlenséget szenvedte el, hogy mintegy félóra késéssel érkezett meg egy pár állomásra. Azt hiszem tehát, hogy itt egy utassal szemben — itt ne méltóztassék az én csekély személyemet venni — az államvasút mulasztásából vastag sérelem történt. Ez a sérelem reparál-