Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-185

185. országos ülés 1911 „ június 2í-én, szombaton. 67 magánérdekek miatt meg nem szeghetik.* (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a pénz­ügyminister urnak, mint kereskedelemügyi minis­ter urnak. Gróf Tisza István képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kér szót. Gr. Tisza István: T. képviselőház! Méltóz­tassanak nekem megengedni, hogy személyes megtámadtatás czimén szót kérve, az eset rö­vid előadására kérjem a t. ház türelmét. (Hall­juk ! Sálijuk!) Megvallom, ritkán szoktam az én igény­telen személyemmel foglalkoztatni a t. házat, és ha most egy valóban, azt hiszem, nem nagy fontosságú inczidensből kifolyólag (TJgy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsöbálolda­lon.) megteszem, ezt annak méltóztassanak ki­zárólag tulajdonitani, hogy én, a ki egész éle­temben mindig elitéltem azt a hányaveti ur­hatnámságot, (Mozgás és derültség a szélsőbal­oldalon.) a mely, fájdalom, ma még mutatkozik a magyar társadalomban, (Ugy van! ügy van! a jobboldalon és a középen. Mozgás a szélső­baloldalon.) én, a ki Isten segedelmével ides­tova megvénültem úgyhogy semmiféle ilyen Ízléstelen kalandnak hőse nem voltam, nem akarom magamon száradni hagyni azt, hogy ezektől az egész életemben következetcsen kö­vetett princzipiumoktól ebben az esetben el­tértem. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy pár szóval előadjam az esetet. (Halljuk! Hall­juk !) A nagyszalontai állomástól északra fekvő vidék az állomásra a pályatesten keresztül jut el, a melyen természetszerűleg sorompó van al­kalmazva. Ez a sorompó az állomástól Nagy­várad felé van, ugy, hogy midőn a Nagyvárad­ról este Csaba felé menő vonat Szalonta állo­másra érkezik, a vonat beérkezése előtt termé­szetszerűleg le van zárva a sorompó. Ez azután a vonat beérkezése után megnyittatik, s miután az egy vegyes vonat, mely 15 jjerczig áll Sza­lonta állomáson, mindenki, kinek vasúti láza nincs, az alatt a 15 perez alatt odaérkezik és a kinyitott sorompón keresztül eljut a személy­vonathoz. Nem tudom hányszor, megtörtént ez már életemben, mindenesetre sokkal többször, mint hogy a vonat előtt érkeztem volna az állomásra. Ebben a konkrét esetben — én most tizenkét perezre emlékszem, akkor megnéztem az órát, a panaszkönyvbe be van irva a per­ezek száma, lehet, hogy tizenegy, vagy tiz — annyi idővel a vonat érkezése előtt ott voltam a 300 méterre levő sorompónál, úgyhogy nem kocsin, de gyalog is háromszor bemehettem volna. Meg is kíséreltem gyalog a bemenetelt, de azon a helyen a sötétben egy tehervonat oly kíméletlenül tolatott, hogy teljes lehetetlen volt, ha az ember nem akarta a bőrét reszkírozni, bejutni az állomásra. Ismételt kiabálásra és sürgetésre félreállott a lokomotív annyira, hogy a sorompó megnyitható lett és én abban a pil­lanatban érkeztem a felvételi épülethez, mikor a vonat indult. Kiáltottam, hogy állítsák meg a vonatot. Mire odaérkeztem a pályatesthez, még oly közel volt a vonat, — nagyon lassan induló vegyes vonat volt — hogyha véletlenül nem rendelkezném egy kificzamitott térddel, igen könnyen beültem volna és az egész inczi­dens elmaradt volna. így azonban szóltam, hogy intsék le a vonatot. Nem volt azonban a pályán egyetlen olyan vasúti közeg sem, a ki ennek a kívánságnak, a mit már valóban társadalmi különbség nélkül minden utassal szemben, min­den tisztességes vasúti tisztviselő megtesz, ele­get tehetett volna. (Ellenmondások a szélsőbal­oldalon.) En ezt számtalanszor láttam. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Egy gyakornok volt jelen, a ki kötelességét teljesítve, elől volt a nagyon hosszu vegyes vonat, mozdonyánál és hivatali teendőit végezte. Mikor az előkerült, azonnal kértem s akkor még az első őrháztól vissza­hozhatta volna a vonatot. De bizonyos időbe került, míg az illető fiatal ember erre hajlan­dónak mutatkozott. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem, méltóztassanak meghallgatni. Ennek folytán a második őrháztól hozták vissza a voiratot. Itt mindenekelőtt az interpelláló képviselő urnak egy ténybeli tévedését kell helyreigazita­nom. Nem áll az, hogy én lekéstem a vonatról, mert 10—12 jDerczczel a vonat indulása előtt ott voltam (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) és csak az államvasuti sze­mélyzet részéről a közönséggel szemben elköve­tett vastag kíméletlenség és mulasztás okozta azt, hogy perczekkel a vonat indulása előtt nyugodtan be nem szállhattam. Ez az első, a mit konstatálok. A második, a mit konstatálni akarok, az, hogy a vonat visszarendelése, — hiszen ez ne­vetséges beszéd — nemcsak veszélylyel nem járt senkire nézve, mert telefonnal lévén az őrházak összekötve, a veszély ki volt zárva, hanem a kö­zönségre nézve kárral sem járhatott. Megmon­dom, miért. Ennek a vonatnak a menetrendje olyan, hogy Csabán megáll és ott hál, a Pest felé való csatlakozás pedig teljes egy órával a vonat beérkezése után van. A Csabára érkező közönség ott volt rendes időben és a Pestre való csatlakozást késedelem nélkül elérte . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Tisza István :... ugy, hogy mindössze arról volt szó, hogy a közbenső állomásokra utazó közönség, elismerem, azt a kényelmetlenséget szenvedte el, hogy mintegy félóra késéssel ér­kezett meg egy pár állomásra. Azt hiszem tehát, hogy itt egy utassal szemben — itt ne méltóztassék az én csekély személyemet venni — az államvasút mulasztásá­ból vastag sérelem történt. Ez a sérelem reparál-

Next

/
Thumbnails
Contents