Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-185
185. országos ülés 1911 után lesz a műtanrendőri bejárás és a vasút forgalomba helyezése, a mi körülbelül ennek az évnek késő őszi hónapjaira várható. Ezekből láthatja a t. ház, hogy tényleg technikai tévedések történtek a konstruálásnál, mert egy uj, egészen ismeretlen és ki nem próbált szisztémát alkalmaztak. Ebből keletkeztek ezek a késedelmek. Most már azonban ezek a hibák orvosolva vannak, s igy azt hiszem, nemsokára azon helyzetben lesz a váüalat, hogy a vasutat a forgalomnak átadhassam. Ezekben tartottam kötelességemnek megadni a választ és kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a választ tudomásul venni. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Preszly Elemér: T. képviselőház ! En a mélyen t. kereskedelemügyi minister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem, és arra kérem, hogy felügyeleti jogánál fogva továbbra is kísérje éber figyelemmel a vasút munkálatait és hasson oda, hogy a vasút minél előbb megnyitható legyen. Elnök: Azt hiszem kijelenthetem, hogy a t. ház a pénzűgyminister urnak mint kereskedelemügyi ministemek az interpelláczióra adott válaszát tudomásul veszi. Mihályi Péter jegyző: Kovács János ! Kovács János : T. képviselőház ! A közelmúlt napokban oly rendkívül és szokatlan esemény játszódott le a nagyszalontai pályaudvaron, a mely a maga nemében a külföldön is, de itt Magyarországon is egészen páratlanul áll, (ügy van ! a szélsőbaloldalon. Nagy mozgás és ellentmondás a jobboldalon). Lovászy Márton: Kulturországban ez nem lehetséges ! Szégyent hoz az országra ! (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon. Zajos ellentmondás jobbról). Csuha István : Talán általános szokás % Kovács János: Nálunk Magyarországon a preczedensek a hasonló esetek egész sorozatát szokták megteremteni és azért szükségesnek tartom, hogy itt a házban szóvá tegyem ezt a dolgot, azért is, hogy a t. pénzügyminiszter urnak, mint kereskedelmi ministemek alkalma legyen nyilatkozni arról, vájjon ezentúl bárkinek kívánságára, ha lekésett a vonatról, meg fogják-e állítani azt a vonatot a nyílt pályán, (Nagy zaj. Elnök csenget) ha az esemény következményeért a felelősséget elvállalja és vájjon az a vasúti tisztviselő, a ki a szolgálatot teljesiti, köteles-e bárkinek kívánságára a vonatot visszarendelni ? És ki fogja a következményeket viselni; az a vasúti tisztviselő-e, vagy az utas, a ki a vonatot visszarendelte ? Ki viseli majd a felelősséget az előre nem látható következményekért ? (Nagy mozgás.) Tisztában kell lenni azzal is, hogy ily esetekből kifolyólag akár az áUamvasutak tulajdonát képező tárgyakban, akár a vonatot kisérő személyzetben, akár az utazó közönségben magában, személyes érdekekben, okozott károkért ki lesz felelős ? Az államvasutakat lehet-e felelőssé tenni június 2A-én, szombaton. 165 vagy az utast, a ki e minden vasúti szolgálati szabályzattal ellenkező rendelet foganatosítására a tisztviselőt kényszeritette? (Igaz! ügy van! a szélsőbahldalon.) Nem akarom az esetet, a metylyel, a mint már előzetesen jeleztem, a sajtó bőven foglalkozott, bővebben tárgyalni, mert mindnyájan tudjuk, hogy az egyik tudósító szerint 30 kilométernyi távolságból, a másik szerint a negyedik őrháztól rendelték vissza . . . Sümegi Vilmos: Mindegy, ha az első őrháztól is ! Kovács János : Teljesen akczeptálom a hivatalos tudósítást is, a mely megjelent, és a mely azt mondja, hogy két kilométernyiről lett a vonat visszarendelve, mert ez a megtörtént tényeken nem változtat semmit, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert nem az a fontos, hogy mily távolságról lett visszarendelve, hanem általában véve az a fontos, hogy a'vasuti szabályzat ellenére valakinek kívánságára azt a vonatot menetében megállították és az állomásra való visszatérésre kényszeritették. Nem hivatkozhatnak azokra a tényekre sem, a melyek a hivatalos tudósításban megjelentek : hogy a vasúti sorompó a vonat indulása előtt 12 perczczel szabálytalanul le volt zárva, mert Magyarországon nagyon sok állomáson előfordul (Zaj és derültség.), hogy a vasúti sorompó el van zárva. (Zaj a jobboldalon.) Sümegi Vilmos: Csupa vasúti szakértő. Kovács János : Megtörtént akárhányszor, hogy valakinek egy sorompónál meg kellett állnia és onnan gyalog kellett az állomásra bemennie, hogy a vonatot elérje, ez egyáltalában nem változtat a tényeken. Ha arról valaki a vonatról lekésett, jogában állt különvonatot rendelnie, (Igaz ! ügy van! balfelől.) ha olyan fontos ügyek kényszeritették, hogy idejeben beérkezzék; de arra nincs joga, hogy a többi utazóközönség érdekét sértő intézkedést tegyen. Nagyon szomorú fényt vet ez a mi közéletünkre és közállapotainkra. A XX. században, a demokratikus haladás korszakában, egy hatalmon levő párthoz való tartozás elég jogot ad valakinek, hogy hatáskörébe nem tartozó, jogkörét túllépő intézkedéseket tehessen, és személyes megjelenésével kényszerithessen állami tisztviselőt arra, hogy hivatalos esküjét és a hivatalos szolgálati szabályzatot megsértse. (Élénk helyeslés balfelől ? Derültség a jobboldalon.) Sümegi Vilmos: Középkorba való dolog! (Nagy zaj és ellenmondás a jobboldalon.) Holló Lajos : Balkán ! (Nagy zaj.) Csuha István : Vegyen különvonatot, ha olyan sürgős az útja ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, Kovács János : Ezen az analógián eljuthatok egész jól ahhoz a képhez, a melyet a történelem tükrén keresztül a középkorban láthattunk, mikor egyes hatalmas nagyurak előtt sem a tulajdon szentsége, sem az egyéni becsület, sem a törvény tisztelete nem volt elég ahhoz, hogy megakadá-