Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

8 181. országos ülés 1911 janius %Ö-án, kedden. tak kénytelenek igénybe venni, (Vgy van ! halról.) mindakettő ugyanaz nap kérte. Nem akarom azt hinni, hogy a felzúdult közvélemény elől való kitérés akart ez lenni, hanem azt a tényt kivánom leszögezni, hogy mind a kettő szabadságot kért, tehát egyik sem teljesítette kötelességét, Lévay báró ur épen olyan fontos pillanatban, a .mikor az ő szakértelmét, (Derültség a középen.) az ő szaktudását akarta a képviselőház kivándorlási ügyekben igénybe venni, a mely czimen. jutott be talán a házba, mert mindig azt halljuk, hogy nagyon kár kizárni a képviselők sorából a közgazdasággal foglalkozókat, mert ezek szakemberek és az ország anyagi jólétét szaktudományukká] itt a házban is képviselik. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez igaz is!) Hát hol van most ? Szmrecsányi György: Most nincs itt, pedig tárgyalni kell a szerződést ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Rakovszky István : Akkor, a mikor — nem akarom azt hinni, hogy praktikusan is akarta tanulmányozni, de e tanulmányútnak praktikus része a Nagy óczeánba fog belefúlni, mert a mig visszajön, itt letárgyaltuk az ő szakértelme nélkül ezt a törvényjavaslatot. (Derültség balfelöl.) Az a kérdés merült fel, hogy cui prodest ? Az ország érdekében ez az Ítélet nem áll. Konstatálom, hogy odaát alig van 20—30 ember, a ki ilyen közgazdasági állásban van. Igaz, hogy vannak olyanok, a kik képviselői kötelességük teljesítése mellett annyi szabad idővel rendelkeznek, hogy hat-hét helyen is vannak. Hallottam egyik képviselő úrról, hogy konvertálta hét állását egy nagygyal, (Derültség.) lemondott hét állásról, hogy kap helyette egyet, de ez is kútba esett, mert az olyan határozottan inkompatibilis állás, hogy nem tudja elfoglalni, ugy hogy két szék között a földön ül. (Derültség balfelől.) A mikor az inkompatibilitási törvényt meghozták, egy fiatal embernek, a ki jó állásba jutott, szemére vetettem, hogy lehet minden ideálizmus nélkül nem a küzdelmet, nem a harczot keresni, hanem egy jó állást elfoglalni olyannak, a ki nem szorul reá. ö erre azt mondta: nem a pénzért teszem, — mellesleg mondva 6000 korona fizetés járt neki — hanem tanulni akarok. Azt mondtam, én is tanultam, gyermekekkel is áldott meg az Isten, azok is tanultak, de olyan tanárra nem akadtam, a ki órákat is ad és azonkivül a tanítványát fizeti, mert nála tanul! (Derültség.) Ez csak rideg önzés, t. ház, ez csak pénzhaj hászás olyanok részéről, a kik annyira le vannak kötve ugy is, kikre gondok és felelősség nehezednek. Nem tételezem fel azokról, a kik ilyen helyeket elfoglalnak, hogy kihalt volna felelősségérzetük azon vállalatokkal szemben, a melyek őket bőkezűen fizetik, és melyek ezért megkövetelik munkájukat. Hát nem azokkal szemben fogják elhanyagolni kötelességüket, hanem bizony azt tételezhetjük fel, hogy a legjobb akarattal sem fognak rendelkezni azzal a részrehaj latlansággal, a mely a közügyek tárgyalásához szükséges, sem idővel, sem szabadsággal, hogy egész törvényhozói működésüket a törvényhozási teremben folytathassák. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház ! Ez az Ítélet az intézménybe helyezett bizalmat renditette meg, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) ez az ítélet a képviselőház tekintélyét megingatta, (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) tovább megyek még : ez az ítélet mindegyikünknek, a kik itt ülünk, de különösen azon képviselőknek, a kik bent ültek az itélő bizottságban, személyes rejmtáczióját érinti. A szavazás titkos, nem tudom tehát, vájjon a négy ellenzéki képviselő szavazott-e mindkét esetben igy, hanem különös, hogy mindig négy szavazattal szemben lett kimondva, hogy inkompatibilitás fenn nem forog és mind a két esetben négy ellenzéki tagja is volt a bizottságnak. De hogy jönnek az igennel szavazók ahhoz, hogy olyan támadásoknak legyenek kitéve, a minőt én fel fogok olvasni ? Ez ez az, a mire czéloztam, és kértem az elnök urat, méltóztassék elnéző lenni, hogy én olyan kemény dolgokat fogok felolvasni, a melyek ellen a t. elnök ur és a t. képviselőház nem tehet semmit, mert ez nyomtatásban megjelent. Hogyha ez sértő lett volna, ez ellen a bírói eljárást kellett volna megindítani. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) De ezt nem tanácsolnám a t. képviselőháznak, "inert azt hiszem, hogy az esküdtek alkalmasint felmentették volna ezt a czikkirót. Elnök (csenget) : Szükségesnek tartom, hogy előbb tisztázzuk a nézeteket a képviselő ur által felolvasandó czikkre vonatkozólag. Mert én azt a felfogását a képviselő urnak, hogy ha valami támadás a lapokban jelent meg, azt itt a képviselőházban fel lehet olvasni a nélkül, hogy azzal szemben az elnök a ház fegyelmi eszközeit alkalmazhassa, ezt a felfogását én nem oszthatom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A képviselő ur valamit felolvashat, de felelős azért, a mit felolvas ; (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) s ha abban a mit fel akar olvasni, sértő kifejezések foglaltatnak — nem tudom, foglaltatnak-e — én kénytelen leszek e miatt esetleg a képviselő úrral szemben járni el. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza : A képviselőnek szólásszabadsága van ! Elnök : Szólásszabadság van, de sértésszabadság nincs. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Rakovszky István : T. ház! Nekem jogot ad a t. elnök ur megjegyzése arra, hogy tisztázzuk ezt a kérdést. En a t. elnök urnak ezt a nézetét igy nem akczejatálhatom. Mert én esetleg indítványt akarok beirni, hogy a képviselőház megtorló lépéseket tegyen egy czikk ellen, a melyben súlyos sértések vannak. Hogy gondolja a t. elnök ur, hogy én ezt a törvényjavaslatot indokoljam ? Ha a t. elnök ur engem instruál, én a szerint járok el. Nekem kötelességem, még pedig elvitázhatlan jogom és kötelességem az, hogyha a képviselőház tagjairól ilyen dolgok megjelentek, ezt itt szóvá tegyem. Hogy mi a nézetem arra nézve, hogy ez jogos-e vagy nem jogos, az az én dolgom. De ha