Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-184

118 ÍS4. országos ülés 1911 és hogy különösen azon anyagok termelésével foglalkozzanak, melyekre az államvasutaknak szükségük van. De nem tarthatnám megfelelőnek és czélszerünek, ha az állami vasgyárak a nálunk teljesen kifejlett privát vasgyáraknak minden tekintetben konkurrencziát nyújtanának. Helyesebb, ha az állam éjien olyan ágakra fordítja figyelmét, melyekkel a privát vasgyárak nem foglalkoznak, és ott, hol a privát vasgyárak nagy tőkékkel már be vannak rendezkedve és teljesen megfelelnek, engedje át a szállítási teret nekik. Az állami vasgyárakra' a jövőben nagy feladat vár. Tudjuk, hogy a legutóbbi delegáczionális tárgyalások eredménye az, hogy a magyar ipar most már tényleg hivatva lesz a jövőben teljesen paritásos alapon a közös hadsereg és flotta szükségleteinek fedezéséhez hozzájárulni, (Ugy van! jobbfelől.) Magyarországon tehát okvetlenül szükséges lesz egy ágyugyárnak a felszerelése. E tekintetben én teljesen megfelelőnek, sőt egyedüli megoldásnak találom, ha ezen ágyúgyár egy állami vasgyárban létesíttetik, és erre a mi diósgyőri vasgyárunk van mintegy teremtve. Természetesen sürgős lévén ezen ágyuk gyártása, nem lehetséges, hogy a gyár maga kezdje meg ezen gyártást a saját tapasztalatai és próbái alapján, hanem okvetlenül szükséges, hogy a gyár valamelyik külföldi czégre támaszkodjék, hogy ennek tapasztalatai szerint rendezze be ezen ágyugyárat és fejleszsze azután saját hatáskörében. De nézetem szerint ugy a monarchiának, mint a közös hadseregnek és flottának elsőrangú érdeke, hogy ezen ágyúgyár ne jusson függő helyzetbe egy szomszédos gyártól, hanem teljesen önállóan működjék, és hogy olykép rendeztessék be, hogy ugy az anyagot, mint a szerkezeteket maga állítsa elő. Ha azután monarchiánkban két ágyúgyár is lesz, hogy ezen két ágyúgyár között egy szellemi verseny keletkezhessek, ez csak ugy lehetséges, ha e két gyár egymástól teljesen független. Csakis akkor fogja a közös hadsereg és flotta a kor találmányait és előnyeit az egyes ágyugyáraktól nyerhetni, ha mindegyik külön fog működni. Mivel pedig ezeknek az ágyuknak a gyártása a legsürgősebb, mert hiszen tudjuk, hogy 1914-ben kell azokat a most építendő óriási hajókra szállítani, ajánlom a t. pénzügyminister ur figyelmébe, hogy ezen ügyet lehetőleg forszírozza, hogy képes legyen azután a diósgyőri vasgyár azon feladatának megfelelni, hogy kellő időben megtehesse a szükséges berendezkedéseket a végből, hogy szállítását kellő időkre lebonyolíthassa. (Általános helyeslés.) A bányászat terén még egy uj iparágunk van, egy uj osztály, mint a hogy nevezhetem, vagyis a kőszénbányászat. Ez az utolsó években lett berendezve. Az előbbi kormán}" éiapen akkor, mikor a kőszén terén a nagy bajok ugy az iparnál, mint a privát fűtésnél mutatkoztak, szükségesnek látta e tekintetben nagyobb akcziót kezdeni. Eri nem akarok annak taglalásába bocsátkozni, vájjon a mostani állami bányák megvétele helyes volt-e, június 23-án, pénteken. és nem akarom birálni azokat a nagy összegeket, a melyek e czélra fordíttattak, csak annyit akarok megjegyezni, hogy a magam részéről én sokkal előnyösebbnek és megfelelőbbnek tartottam volna, ha az állam akkor nem, már létező és már rég üzemben levő régi kőszénbányákat vásárolt volna meg, hanem, ha kutatások utján oly vidéken tárt volna fel uj kőszénelőjöveteleket, a melyek rá vannak szorulva az olcsó kőszénre, és a melyeknek*ma nincsen kőszenük. (Ugy van ! jobbfelől). Mert azáltal, hogy ezeket a létező bányákat megvásárolta, ő azt a kőszenet nem hozta közelebb ezen vidékekhez, hanem ugy maradt a viszony, a mint volt. (Ugy van! jobbfelől). Azonban, miután ezek a vételek megtörténtek, és az utolsó években nagy tőkékekkel a berandezések is megtörténtek, s ezek a bányák jelenleg a kincstár tulajdonában vannak, itt csak az az óhajom, hogy azok a szakféríiak, kik ezeket a bányákat vezetik, arra az útra térjenek, hogy eredményt mutassanak fel, mert nem elég a bányákat berendezni, hanem meg kell mutatni, hogy legalább normális termelési áron ezt a kőszenet forgalomba is hozhatják. (Igaz! Ugy van! jobbfelől). A magyar bányászatban elsőrangú szerepet játszik a bányahatóság szervezete. Az nálunk még régi, mondhatni, elavult alapon áll. Jól tudjuk, hogy bányatörvényünk 1857. évből való. A szervezet azóta nem változott, örömmel konstatálom, hogy a jelenlegi költségvetésben a t. pénzügyminister ur három uj bányabizottság felállítását tervbevette, (Helyeslés jobbfelől.) és jjedig a bécsit, a miskolczit és a petrozsényit, és ez által egy momentán szükségletet talán fedezett, de én azt ugy, a mint az indokolás is mondja, csak előzetes intézkedésnek tartom, mert okvetlenül szükséges, hogy az egész bányahatóság más alapra fektettessék, hogy bányakajátányságaink szaporittassanak, és hogy a bányahatóságnak munkaköre is megváltozzék, (Helyeslés.) hogy t. i. a bányahatóságtól vegyük el a felmérési dolgokat, s ugy, mint a külföldön mindenütt van, u. n. hites mérnökök alkalmaztassanak. Jelenleg tényleg ugy van a dolog, hogy az illető bányakapitány, bányabiztos ideje legnagyobb részében felmérési munkákat végez, és a tényleges hatósági munkálatra alig van ideje. Azt hiszem, hogy ennek végleges .megoldása csak majd az uj bányatörvény tárgyalásánál lesz lehetséges. Egy fontos kérdésre akarok áttérni, mely nemcsak Magyarországon, de a külföldnek szakköreiben is sok tárgyalást okozott, és ez a vaskő előfordulása, vagy ugy is nevezhetném a vasércz kivitele. Vasiparunk az az iparág, mely leginkább van kifejlődve, és a melyre büszkék lehetünk. Szükséges is tehát, hogy mindazokat az intézkedéseket megtegyük, melyek annak biztosítására szükségesek. A vasipar azonban csak ott lehetséges, hol a vastermelésre szükséges két nyersanyag közül legalább az egyik megvan, a másik akkor esetleg a mai közlekedési viszonyok mellett távoli helyről is odafuvarozható. Ez a két nyers-