Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-184

ÍÉk országos ülés Í91Í június 23-án, pénteken. ÍÜ pénzügyminister urat üdvözölném, azonban egész őszintén megvallva, nem tudom elképzelni, hogyan fogja a pénzügyminister ur a szeszadótörvényt Magyarországon egyoldalulag életbeléptetni. Nem azért, mint hogyha én ezt lehetetlennek tartanám, sőt, én azt hiszem, hogy életbe kellene léptetni, de aggályom van az iránt, hogy Ausztriával szemben keresztül tudja-e vinni. Már pedig ennek reánk nézve nagy fontossága és jelentősége van. Méltóztatik tudni, hogy mikor az erre vonatkozó törvényt megalkották, arra vonatkozólag, hogy Magyarország a magasabb quótát elvállalja, az egyik indok az volt, hogy a szeszadótörvény megalkotásánál Magyarország a kontingentálás tekintetében Ausztriával szemben kedvezőbb helyzetbe jut. Mi azonban négy év óta fizetjük a magasabb quótát a nélkül, hogy Magyarország a szeszadótörvényből reá háruló előnyöket a valóságban élvezné. Bn ezt nagyon sérelmesnek tartom az országra nézve és felkérem a t. pénzügjmiinister urat, hogy léptesse életbe a szeszadótörvényt és az elmaradott előnyökért valami alkalmas módon keressen kárpótlást. Ma ugyanis ugy áll a dolog, hogy a szesz sokkal olcsóbb lévén Ausztriában, — ha jól tudom, Prágában 40, Lembergben 46, nálunk 55 K. mert ennél olcsóbban nyereség mellett nem lehet eladni — súlyos anyagi károkat és sérelmeket szenvedünk Ausztriával szemben. A szeszadótörvény életbeléptetését azért is óhajtanám, mert ettől is remélem az alkoholizmus némi háttérbe szorítását. Az alkoholizmusnak legveszedelmesebb fajtája, a pálinkáivás, ha tehát a szeszadó behozatala után a pálinka ára magasabb lesz, kevesebb szeszt fognak fogyasztani. Hogy ezt elérjük, kívánatos volna a boritaladó eltörlése is. En tudom, hogy ez nem kis tétel, mert a boritaladó az ország háztartásában körülbelül 22 millió koronát jelent, azonban azt is tekintetbe kell venni, hogy a bortermelés nálunk nem egyedül adóezikk, nem egyedül adótárgy, de egyúttal hazánk gazdasági fejlődésének fontos tényezője is. Ha ugyanis azt tekintjük, hogy a Magyarországból való kivitel milyen czikkeknél a legnagyobb, azt látjuk, hogy a gabonakivitel, a marhakivitel, a fakivitel és az állati termékek kivitele után 55 millió koronával rögtön az italkivitel következik. Magyarországon ez idő szerint mintegy 3 millió hektoliter bort termelnek, a továbbtermelés azonban úgyszólván végtelenül fokozható egyrészt azért, mert erre alkalmas terület bőségesen áll rendelkezésre, másrészt, mert a nép szivesen foglalkozik a szőlőtermeléssel. Olyan gazdasági iparág tehát ez, a melynek fejlesztése csakis előnyös lehet az országra nézve és én meg vagyok győződve, hogy ha a boritaladót eltöröljük, a bortermelés nagymértékű emelkedése folytán az ország gazdaságilag, fizikailag és erkölcsileg nagy mértékben fejlődnék és az a 22 millió korona az állam egyéb jövedelmi forrásaiból könnyen megtérülne. De ha másra nem, vagyok bátor rámutatni KÉPYH. NAPLÓ 1910 1915. IX. KÖTET, olyan jövedelmi forrásra, mely a boritaladó eltörlését többszörösen pótolja. Epén a tegnapi lapokban jelent meg a dohányjövedéki czikkek árának emeléséről szóló hir. Látszólag nagyon ártatlan kis közlemény volt, mert azt olvassuk benne, hogy a középértékű szivaroknál a drágulás 2 fillér, a kisebb értékűeknél pedig egy fillér. Pető Sándor: Igen nagy! Az a baj, hogy a kisértéküeknél nagy ! Szebeny Antal: ... Az idő rövidsége miatt nem vihettem keresztül teljesen azt a számítást, hogy ez milyen bevételi többletet jelent a magyar áUamra nézve, azonban a forgalmasabb dohányczikkeknél az áremelkedést kiszámitva konstatálom, hogy évenként 32 millió koronánál nagyobb jövedelmet fog a kincstárnak biztosi tani. Ez oly jövedelmi többlet, mely mellett a boritaladó eltörlése bátran megtörténhetnék. Itt még csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy mig mi a budget-törvény tárgyalásánál azon vitatkozunk, hogy 1 millió koronát megszavazzunk-e vagy sem, addig a t. pénzügyminister ur a nélkül, hogy a képviselőháznak be is jelentené, egy tollvonással 32 millióval nagyobb adót ró a nemzetre. Itt vagyok bátor áttérni egy specziális budapesti kérdésre, t. i. a budapesti állami hidak kérdésére. Régóta sajgó fájdalma Budapest közönségének, (Igaz! ügy van! balfelől.) hogy akkor, mikor az egész művelt világon a városrészeket összekötő hidakon sehol vámot nem fizetnek, Budapesten, daczára annak, hogy már több mint hatvan év óta fizeti a közönség ezt a vámot, ma is fentartatik a hidvámfizetési közelezettség. Tudom, hogy az elég szép jövedelmet biztosit, de még sem olyan nagy ez, hogy ezért az igazán jogos kivánság teljesithető nem lenne. A hidak bruttó-jövedelme 1,700.000 korona, ebből 450.000 a fentartásra esik, s több, mintegy 1,300.000 korona a fővárosi sorsolási pénzalapba helyeztetik el. Mielőtt a sorsolási pénzalapra áttérnék, egy tiszteletteljes kérést intézek a t. minister úrhoz. Most van folyamatban a Lánczhid átalakitása, és a mint olvasom a lapokból, ez oly szilárd módon czéloztatik, hogy bármily teher viselésére is képes lesz a Lánczhid. Tisztelettel kérem a főváros érdekében is, méltóztassék ezen átalakitással egyidejűleg intézkedni, hogy a villamos vasúti síneknek legalább egy párja vezettessék a hidon keresztül; Erre szükség van azért, mert épen a városnak a Lánczhid irányában fekvő része a balparton is, de különösen a jobbparton távolról sem fejlődik olyan mértékben, a mint fejlődhetne, - ha rendes villamos közlekedése volna. A fővárosi sorsolási pénzalap, melybe a hidak jövedelmei befolynak, az a főváros közönségére nézve, mely a legjobban van érdekelve ezen pénzalapnál, hét pecséttel lezárt titok, pedig kötelessége volna évenkint számolni. (Igaz! ügy van! balfelől.) 1§70 óta befolyik abba a hidak jövedelme, azonkívül az összekötő vasúti hidon szállított minden métermázsa áru után két fillér, 15