Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-167

90 167. országos ülés 1911 május 29-én, hétfőn. férnek meg velem, nekem a munkapártra és gróf Tisza Istvánra kell rábíznom, és felkérem a t. képviselő urat, szintén szíveskedjék ezt ezekre a tényezőkre bízni reá, és hagyják ezt a kérdést, mint olyant, mely a néppárti képviselő urakhoz nem tartozik, békében. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Egyről biztosítom a képviselő urakat, és ez az, hogy ha előbb is nem lettem volna a nemzeti munkapárt irányának meggyőződésből híve, akkor azon felszólalás után, a melyet Tisza István gróf ebben a házban épen ebben a kongregácziós, általam részleteiben eddig tárgyalni nem kivánt kérdésben az ország színe előtt leadott, azon nyilatkozat óta, mondom, ha eddig nem lettem volna is, most kellene csatlakoznom, s e nyilatkozat alapján igenis lelkesedéssel és meggyőződéssel vallom, hogy ez a párt és az az irány, a melyet mi képviselünk, van hivatva, hogy ebben a kérdésben is teljes rendet csináljon, és ebben a kérdésben a nemzetet józan és egészséges fejlődés útjára vissza vezesse. (Ugy van ! a jobboldalon.) És én abban a reményben vagyok, hogy a t. núnister urnak sikerülni fog ez. Ha a t. minister ur valaha . .. Elnök (hosszasan csenget) : Ismételten figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy túlterjeszkedik azokon a kereteken, a melyekben a házszabályok értelmében szólhat. (Mozgás.) Várady Zsigmond: Gsak arra akartam még nyilatkozni, mi a liberalizmus, (Zaj.) de én is helyesebbnek vélem, hogy mondanivalóim további részét a vita során mondjam el. (Élénk helyeslés.) Rakovszky István : T. ház ! A házszabályok 220. J-ához kívánok szólni. (Mozgás.) Értesültem, hogy a t. elnök ur jónak látta, hogy engem rendreutasítson. Nekem nincs jogom a t. elnök ur enuncziáczióját bírálat tárgyává tenni. A t. elnök ur a házszabályok 220. §-át akkor, a mikor ezt cselekedte, figyelmen kívül hagyta, és ha hibáztam, ennek oka az volt, hogy a t. elnök ur a 220. §-t nem alkalmazta, mert ha a t. elnök ur alkalmazta volna, nem történt volna magam részéről az, a miért a t. elnök ur egészen helyesen és jogosan rendreutasított. A házszabályok 220. §. ekként szól: »A szólót beszédében félbeszakítani, vagy közbeszólásokkal zavarni nem szabad.« Sándor Pál kéjiviselő urnak állandó szokása, (ügy van ! a bal-középen.) hogy bizonyos szuperioritással a szónokokat zavarja, (ügy van! a balközépen.) Sághy Gyula : Egész szuverenitással! Rakovszky István: És sajnálattal nélkülöztem, hogy engem a t. elnök ur e zavarás ellen nem védelmezett meg. Elnök : T. ház ! A t. képviselő ur felszólalására, hogy védelemben kellett volna részesítenem, megjegyzem, hogy minden igyekezetemmel oda törekedtem, hogy a t. képviselő ur nyugodtan elmondhassa beszédét és ez nékem sokban sikerült is. Én Sándor Pál képviselő urat nem akaszthattam meg közbeszólásában, mert arra nincs módom. A t. képviselő ur a sértést az első közbeszólásnál azonnal követte el és ezért kénytelen voltam a házszabályok 221. §-a értelmében a képviselő urat félbeszakítani és a sértésért őt rendreutasítani. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj és felkiáltások a balközépen : Halljuk Sándort!) Bocsánatot kérek, Kovácsi Kálmán képviselő ur kért személyes kérdésben szót. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Kovácsi Kálmán : T. ház! A kérdés az, hogy a képviselő ur csak azt a sértést tartozik-e tudomásul venni, a mely a naplóban vagy a jegyzőkönyvben foglaltatik, avagy lehet-e érzékenyebb és azt a sértést és gyanúsítást is veheti tudomásul, a mely a háta mögött, vagy egyáltalán, oly hangon történik, hogy ő meghallhatja és néhányan hallhatják, a kik bizonyságai lehetnek. Én pedig azt, a mit itt hallottam, legjobb akaratattal sem tagadhatom el. (Mozgás.) Rakovszky István t. képviselő ur beszéde alatt nekem egy t. képviselőtársam, gondolom, Zboray a becses neve, (Derültség. Halljuk ! Halljuk !) a mikor bátorkodtam megjegyezni, (Halljuk! Halljuk!) hogy Kelemen Sámuel (Derültség.) t. képviselő ur beszéde igen nagy részben szolgált az ügynek, annak az ügynek, a melyet én is szolgálok és mindenki, (Mozgás.) minden józan gondolkozású ember. (Zaj balfelöl. Elnök csenget.) Molnár János : Akkor mi szamarak vagyunk ? Kovácsi Kálmán: Ha nem osztják véleményemet, az az ő dolguk. Másvalakinek józan gondolkodása többet érhet, mint az enyém. Mondom, a mikor ezt megjegyeztem, szememre hányta azt, hogy »nekem és nekünk használ a parczellázás«. Én magánéletemet és hivatali működésemért is mindenkor megfelelek mindenben. És a mikor a ház színe előtt, a ház tagjainak nagy része előtt gyanúsítják azt meg, ugy hiszem, megengedi a t. ház, hogy e sértő megjegyzéssel szemben — mert hiszen gyanúsítás van benne —, a parczellázás üzérkedésnek tekintetvén, olyan gyanúsítás, melylyel szemben igenis egy lelkész és egy felekezet ugy van odaállítva, hogy az ránk nézve sértő, én a t. képviselőház előtt kijelentsem, hogy igenis én is parczelláztam Rákospalotán az egyházam érdekében és parczeUáztunk mindannyian, a katholikus egyház is. Azt hiszem, a jó ízlése nem finomultabb a t. képviselőtársamnak sem, mint a váczi püspöknek, a kinek tudomásával történt a katholikus földek parczellázása Palotán. Ö is mérlegelte az üzlet tisztességes voltát, és ha rá nézve nem volt megszégyenítő, sőt dicséretet érdemel, hogy ügyesen felhasználva az alkalmat, szerzett vagyont és épített az Urnak templomot rajta, — mikor én is ezt csináltam, akkor azt hiszem, hogy ezt a néppárt részéről ugy dobni oda, mint sértést, nem jó és nem ezélszerű, mert gyanúsításra ad alkalmat. És nem szabad ebben a házban nekünk ilyesmit ily módon felhasználni, mert ha erre a