Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-167

167. országos ülés 1911 május 29-én, hétfőn. 77 gén törekvéseivel.« Ott sem akarták tehát, hogy valahogyan baj lehessen. Közben fellép gróf Tisza István a románokkal való béke érdekében. Egyik lapban — a mérsékelt párt részéről — rögtön megjelenik, hogy Chanteclair módjára ime, felkelt a nap : Tisza, és ime, ez a mi munkásságunk eredménye. Tehát az ő chantecíairizmusuknak, úgyszólván az ő ébresztő hangjuknak tulajdonították Tisza fellépését. (Derültség.) Csakhogy Tiszában csalatkozott a mérsékelt párt. Mert Tisza az ő éleslátásával, az ő határtalan nagy emberismeretével rögtön észrevette, hogy a mérsékelt párt csak olyan politikai műkedvelőtársaság, és egy kézlegyintéssel földre teritette a mérsékelt pártot. A mérsékelt párt, látván politikai karrierjének végét, ujabb reczepthez kellett, hogy forduljon. Sem a memorandumok, sem a sajtónak folytonos megrohanása nem vezetvén a kellő sikerre, ez a párt a következő módon vélte magát továbbra is fentartani. (Halljuk! Halljuk!) A román lapokban elkezdték támadni Tiszát. A Tribuna 51. számában ezt irja megint ennek a pártnak valamely vezetőférfia (olvassa) : »Lapjuknak tegnapi számában, ismét X. vezető ur czimmel, azt a hirt hozza, hogy a mérsékelt párt azért nem alakult meg, mert ez nem tetszett Tisza grófnak. Nem tudom, honnan vették ezt az értesülést, a melyet hibásnak kell kijelentenem ugy tartalom, mint alak tekintetéből. En nem Tisza gróf kedvéért láttam jónak felhagyni a mérsékelt párt szervezésével, hanem sokkal komolyabb szempontokból. Tisza grófnak nyilatkozatai ránk nézve, a mérsékelt politika hiveire, annál kevésbbé lehetnek döntők, mert meggyőződtünk, hogy ezek nem kongruensek a jelenlegi kormány intenczióival, s ez olyan dolog, a miről rövid idő alatt alkalmunk lesz meggyőződni.« Ezt márczius 31-én irták. (Tovább olvassa.) »Máskülönben az illetékes tényezőkkel való érintkezésből arról győződtünk meg, hogy a jelenlegi kormány nem fog alkalmat szolgáltatni sem a nemzetiségi pártnak, sem nekünk — mondja a mérsékelt párt vezére —, hogy a czélhoz vezető felfogásunkat megváltoztassuk.« A vezér tehát ezzel a czikkével azt akarta elérni, hogy a románok előtt Tisza akezióját kompromittálja és igy a mérsékelt pártot továbbra is felszínen tarthassa. Talán sokat is foglalkoztam ennek a mérsékelt pártnak pszichológiájával, (Halljuk ! Halljuk !) de nekem., ki itt ülök e parlamentben, azt hiszem, hogy ugy a haza, mint a nemzetiségi politika szempontjából is kötelességem az igazat megmondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Gróf Tisza és a kormány tehát egy kézlegyintéssel rendet és tiszta helyzetet teremtett ebben a dologban. Elfújta és földre teritette a mérsékelt pártot és most a politikai aréna tisztán áll. Épen ezért mondom én, hogy közeledni látom azt az időt, a midőn, magyarok és románok egymást meg fogják érteni, mert hiszen mindenkinek ez a legfőbb óhaja. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Az utóbbi idők tapasztalatai és az általam elmondottak igazsága, azt hiszem, meg fogja győzni az ellenzéki padokban ülő román képviselőket is, hogy a kormány csakugyan jóindulattal van a nemzetiségek iránt, s hogy e hazában nincsen egyetlenegy magyar és nincsen egyetlen kormány se, a mely erőszakkal akarná a nemzetiségeket magyarosítani, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) vagy megkívánná, hogy bárki is anyanyelvét, vallását, ősi szokásait elhagyja. (Igaz! ügy van ! Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, mindenki el fogja ismerni, hogy gróf Apponyi Albertet és gróf Tisza Istvánt a többi magyar mellett joggal nevezhetem magyarabb magyarnak, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalőn.) s ezek az urak világosan kinyilatkoztatták, hogy ml a felfogásuk a nemzetiségekkel szemben. A Budapesti Hírlap húsvéti számában Körösi tanfelügyelő közli gróf Apponyi Albertnek kiadatlan u. n. kátéját, a melyben gróf Apponjri Albert t. képviselő ur oly világosan kifejezi azt, hogy hogyan képzeli ő a magyar nemzet fogalmát, a melynek keretébe beleférnek a nemzetiségek is. Az első kérdés ez (olvassa) : »Kivánja-e tőled a magyar haza és a magyar nemzet, hogy ősi szokásaidat, vallásodat, anyanyelvedet, ha az nem magyar, megtagadjad-e ?« Erre Apponyi igy felelt: »Nem, a magyar haza és a magyar nemezt nem kívánja tőlem, nem kívánja egyetlen fiától sem, hogy vallását, ősi szokásait, anyanyelvét megtagadja; a ki ilyent mond, az hazudik; a magyar haza minden fia vallását megtarthatja, ősi szokásait megőrizteti, anyanyelvét szeretheti, szabadon használhatja, fejlesztheti. Csak azt kívánja a magyar haza és a magyar nemzet, hogy minden fia hozzá hű legyen, rajta íávül más hazát és más nemzetet magáénak ne ismerjen, (Élénk helyeslés a, jobboldalon.) és tanulja meg saját anyanyelve mellett az állam nyelvét, a magyar nyelvet is, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hogy a haza összes fiai egymást meg értsék és egyformán boldogulhassanak.« (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Csuha István : Hiszen most Apponyinak helyeseltek ! (Felkiáltások jobbfelől: Az igazságnak ! Hiszen ez igaz !) Czobor László: Ez nem személyes kérdés! Siegescu József: Gróf Tisza István t. képviselő ur ugyanilyen módon nyilatkozik akkor, midőn Schuller t. képviselőtársam beszédére reflektál és teljes preczizitással jelöli meg azt a kört, a melyben minden nemzetiségnek itt mozognia szabad (olvassa) : »A t. képviselő ur félreért, vagy félremagyaráz engem« — mondja gróf Tisza István — midőn azt mondja, hogy én a románoktól azt kívánom, hogy ők kivetkőzzenek nemzetiségükből. Ellenkezőleg, minden szavammal azt hirdetem, hogy én respektálom Magyarország románajkú polgárainak nemzetiségükhöz, nyelvükhöz, kultúrájukhoz való jogait, En nem veszem