Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-166

166. országos ülés 1911 május 27-én, szombaton. 61 nem tud kellő százalékban felemelkedni, magát a népoktatást is lehetetlen megfelelőleg rendeznie. N.em is volna benne köszönet, mert végre a nemzet kultúrája nemcsak annak egészséges, általános megalapozásában áll, hanem annak kicsucsosodásaiban is, azon részeiben is, a melyekkel beilleszkedünk a világ kultumemzeteinek szellemi közösségébe. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ebben tehát t. képviselőtársamnak teljesen igazat adok. Szász Károly képviselőtársam igen érdekesen beszélt erről a kérdésről és erre vonatkozó fejtegetései során a theológiai fakultásról is szólt és azt mondotta, hogy ő, mint református senv barátja annak, hogy az a követelmény teljesíttessék, hogy a protestáns, vagy talán mind a két protestáns felekezetnek theológiai fakultása legyen, mert ő szerinte a theológiai képzés, a theológia' egyáltalán nem való, nem illesztendő be az egyetemek komplexusába mint fakultás. A papképzés, szerinte, legyen egészen külön szervezet, a mely külön szervezet a szerint, a mint ő leirta, hogy mi mindenféle volna ott, és mi mindent kellene tudni, hogy a pap a hivatásának megfelelhessen, tulaj donképen mindegyik ágában egy kis egyetem lenne. In thesi nem tudok ebben egyetérteni t. képviselőtársammal, először abból a szempontból, a melyet nem hangoztatott ugyan, de a melyet elsősorban hallunk hangoztatni, és a mely a theológiától egyáltalán meg akarja tagadni a tudományos jelleget, holott ezt csak azok tehetik, akik soha annak működésébe be nem tekintettek. De a kik betekintettek, azoknak látniok|kell, hogy oly egyházaknál is, a melyeknek tantételei szilárd és változatlan dogmatikus alapokon nyugosznak, a behatolás azok értelmébe, a tudomány haladásának alkalmazása azok módszertani vizsgálatában és azok összeegyeztetése a tudományos haladással, rendkívül fontos és nagyszabású tudó- . mányos működés terét képezi. (Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) »*! De nem tudok vele egyetérteni más szempontból sem. Nem tartom szerencsés gondolatnak, hogy a lelkészképzés, a papképzés igy teljesen izoláltassék és elkülönittessék a profán tudomány tanításától. A lelkésznek, bár teljesen el kell telve lennie hivatásának szellemétől, mégis emberekkel és emberek között kell működnie, érintkeznie kell a modern társadalommal; és minél jobban akarja betölteni hivatását, annál szükségesebb, hogy a modern embernek, a modern társadalomnak szükségleteit, felfogását ismerje. Nem tartanám tehát szerencsés gondolatnak, hogy ezt a képzést izoláljuk az általános, tudományos képzettségtől, {ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Sőt szükségesnek tartom, hogy alkalom nyujtassék a leendő lelkésznek, a leendő papnak, vallásfelekezeti különbség nélkül, hogy a midőn specziális tanulmányait folytatja, egyszersmind a legjobb forrásokból meríthesse az általános tudás és általános világismeret kincseit, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebben tehát nem érthetek egyet t. képviselőtársammal és magam részéről igenis pártolom a mi protestáns testvéreink jogos kívánságát, hogy az egyetem kérdésének megoldásával kapcsolatosan a protestáns theológikai fakultás kérdése is megoldást nyerjen; hogyan, miként és hol, annak fejtegetésébe bocsátkozni nem az én feladatom. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A felnőttek oktatásáról is esett szó, és én itt sajnálattal konstatálom e költségvetési tétel stagnálását. Bár e költségvetési tétel az utolsó évben rendkívüli fejlődést nyert, én azt csak a munka kezdetének tekintem. A tudás vágya áthatja az összes rétegeket, és e tudás vágyát kizsákmányolni iparkodnak oly tényezők, a melyek, ha egyedül állanak, vagy,|ha túlnyomó befolyást nyernek, és túlnyomó szerepet játszanak a kielégítésben, a népiélekre uralkodó befolyást gyakorolnak, holott épen nem kívánatos, hogy gyakorolják. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha azt veszszük, hogy a magyar állam a költségvetésében, nem tudom, mennyit, az adat nincs előttem, de jóval kevesebbet költ felnőttek oktatására, mint egymaga a szocziáldemokratapárt, akkor ennek magának intő szózatnak kell lennie, hogy az államfentartó, a nemzetientartó törekvéseket ápoló összes tényezők és ezek közt első helyen az állam kell hogy intenzivebb módon és nagyobb áldozatokkal foglalkozzék e kérdéssel. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert jól mondta ismét Kozma Andor, hogy az irni- és ol vásni tudás magában véve nem műveltség, hanem utalvány a műveltségre ; ámde szolid bankokat kell felállítani, a melyek ez utalványt jó pénzen váltják be és nem. hamis bankókkal, (ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Ugyan e szempontból legnagyobb mértékben ajánlom figyelmébe a t. ministor urnak, a népkönyvtárak fejlesztését is, mert az irni és olvasni tudásnak terjesztésével nem kényszerítő, nem parancsoló, nem tiltó, hanem a szabadság légkörével és követelményeivel megférő módon gondoskodni kell arról is, hogy olyan olvasmány jusson a nép kezébe, mely benne az értelmet, a szivet, az erkölcsöt, a valláserkölcsi gondolkozást, a hazafiságot fentartani és fejleszteni alkalmas. Igen jók a földmivelésügyi minister ur által összeállított és kiadott népkönyvtárak. Igen sajátságos dolog és nagy elismerést érdemel Darányi volt minister ur azért, (i^/enzés.) hogy a maga hatáskörébe ragadta ennek a szervezését. Ez egyike azoknak a talajoknak, hol szintén nagymérvű és széleskörű tevékenységre van szükség. Áttérve a művészetekre, van egy tétele a t. minister ur erre vonatkozó beszédének, melyet sajnálattal hallottam és nem hagyhatok megjegyzés nélkül. T. i. ő színházakról és a Operáról beszélve, azt a tételt állítja fel, hogy európai színvonalon álló operát fentartani nálunk nem lehet. T. képviselőház ! Ezzel én épenséggel nem értek egyet. Volt európai színvonalon álló Operánk azon években, mikor Mahler Gusztáv állott az Opera