Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-166

54 166. országos ülés 1911 május 27-én, szombaton. mával , majd enyhiteni fog azokon. Rendeleti utón utasitandók a végrehajtó közegek tehát, hogy ne a törvény rideg betűje szerint, annál kevésbbé — mint eddig tették — még azon is túl menve, hanem humánusan és méltányosan járjanak el. Továbbá kell, hogy a kormány a vallásrendeletet vonja vissza, illetőleg helyezze hatályon kivül. Az egyházak autonómiáját sértetlenül tartsa fenn, hogy a kongruatörvény, addig is, a mig a kongnia fejlesztve lesz, méltányosan hajtassák végre és eltekintve — a mint mondtam — a lelkészeknek a hivek lélekszámával való kapcsolatától, ott is, ahol a község nem képes a 800 K-nak felét sajátjából fizetni, részesitse a jó minősitésű lelkészeket az egész kiegészitési öszszegben, 800 koronában, mivel ezt a törvényadta diszkreczionális jogánál fogva teheti is. Azután, hogy az egyházaknak nyújtott segélyeket az iskolai és az egyházi czélokra nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül egyenlő mértékkel mérje, hogy végül a felekezeti tanitók fizetésének kiegészítésére az államsegélyt megadja és pedig olyformán, hogy a már kedvezőtlenül elintézett kérvényeket revízió alá vegye és kedvezően intézze el, a még el nem intézett kérvényeket pedig szintén intézze el kedvezően. Ez által, gondolom, megkezdődik a múlttal való szakítás és az eddigi rendszernek a javulása épen a kultusztárcza körül, a melynek területén a nemzetiségekkel szemben a múltban a legtöbbet vétettek. És a kultuszkormánynak és általában a kormánynak ily módon való eljárása befolyással lesz azután a pártok körére, befolyással lesz itt a házra, befolyással lesz künn a társadalomra, és befolyással lesz a hírlapokra is; egészen más hangulat fog uralkodni az országban; meg fognak szűnni a támadások és az üldözések és mindezeknek helyét a jóindulat, az engedékenység, a megértés, a szeretet fogja elfoglalni, a mi a polgárok és a haza boldogulását fogja eredményezni, s a mivel meg fog teremtetni a testvéries együttérzés és a testvéries, együttműködés lehetősége. Én a budgetet ugy tekintem, mint a kormányzati irány- és programúinak a megnyilvánulását, mivel a budgetben biztosítva van mindazon feladatoknak és kérdéseknek a megoldása és a követelményeknek a kielégítése, a miket a kormány magáénak vall. A vallás- és közoktatásügyi minister urnak eddigi nyilatkozataiból tudjuk, hogy ő a felekezeti béke és a türelem barátja, hogy a felekezeti iskola elvi hive, hogy az egész vonalon maga akarja a megértést és így a nemzetiségiekkel, hogy kész mindazon felekezeti iskolákat, a melyek életrevalók, megtartani, hogy ő azon fog lenni, hogy az egyházakat és a felekezeteket egyformán tisztelje és egyformáknak becsülje ; már pedig a felekezeti iskolák országunk természetével, jellegével és közművelődési fejlődésével össze vannak nőve és azokat attól elválasztani nem is lehet; azok tehát mind életrevalók, mert mindannyian működtek és működnek a hon javára, következőleg mindannyian érdemesek a támogatásra, tiszteletre és megbecsülésre. Felszólalásomban objektíve, komolysággal, őszinteséggel és a hazafiság tiszta meggyőződésével tártam a ház elé mindazon visszásságokat, bajokat, mindazon sérelmeket, a melyek a kultusztárcza keretében orvoslandók és biztosithatom a t. kultuszminister urat, hogy ha ő mindazon követeléseket, a melyek teljesítésére a különböző nemzetiségek és vallásfelekezetek az alaptörvények adta joguknál fogva igényt tartanak, teljesíteni is fogja, nem fog agitátorokra találni és hogy az agitátorokat és denuncziátorokat nem a nemzetiségiek közt kell keresni, hanem azon tényekben, azon hatalmi tényekben és állapotokban, a melyeket én itt előadtam. Mivel a költségvetés nem fedi, nem elégíti ki az általunk, a nemzetiségi párt részéről hozzáfűzött jogos követelményeket, kijelentem pártom nevében, hogy azt nem fogadom el. (Helyeslés a közép hátsó padjain.) Elnök : Ki következik ? Szász Károly jegyző: Brandsch Rudolf ? Brandsch Rudolf: T. ház ! (Halljuk ! Ralijuk !) Bátor vagyok a t. ház szives türelmét néhány megjegyzés tételére igénybe venni. Felszólalásomra két ok késztetett. Egyfelől kívánatosnak tartom, hogy épen a kultusztárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával azok jussanak szóhoz, a kik hivatásuknál fogva a gyakorlati iskolai élettel összefüggésben állanak, a kik iskolai ügyekkel foglalkoznak vagy foglalkoztak. Én sajnálom, hogy a házban különösen a néptanítói kar nincsen képviselve oly mértékben, a hogy az tárgy béli (Felkiáltások : Itt van Huszár !) szempontból kívánatos volna. Azt hiszem : minél több, az iskolai munkával összefüggésben álló szakember foglalkozik iskolai ügyekkel, annál kevésbbé fognak hatást gyakorolni a különböző politikai jelszavak, a melyek mindenütt a világon mindig csak kárt okoztak az iskola-ügynek. Másfelől rövid felszólalásom folyamán egy tervet szeretnék röviden fejtegetni, a melyről azt hiszem, hogy ha megvalósítják, talán' alkalmas lesz arra, hogy valamivel előbbre vigyék hazánk hátramaradt néjüskola-ügyét. Mert a népiskolákról akarok beszélni. (Halljuk! Halljuk!) A népiskola-ügyről általánosságban nem kívánok szólni, mert tudjuk, hogy e téren igen sok tekintetben szomorú állapotok uralkodnak. Mindnyájan tudjuk, hogy a mint azt-a minister ur is emiitette, több ezer községben hiányzik minden iskola, ugy hogy a gyermekek százezrei minden oktatás és iskolai nevelés nélkül nőnek fel; tudjuk továbbá azt is, hogy igen sok községben az állandó tanitó-hiány és tanító-változás, a túlzsúfolt osztályok, az épületek hiányossága megakadályozzák a sikeres, eredmény teljes tanítást. Mindnyájan ismerhetjük azokat a több vármegyéből való szomorú adatokat, a melyeket néhány héttel