Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-166

46 166. országos ülés 1911 május 27-én, szombaton. ben megegyeznek —, ezennel hivatalosan igazoltatik.* Azt állítottam, hogy az ártatlanul elitéltek bűnvádi feljelentést tettek az erdőőrök ellen, hogy ezek hamis esküt tettek akkor, a midőn azt vallották, hogy erdőkihágást követtek el és őket erdőkihágásnál tetten érték. Az erdőőrök ellen az eljárás megindult és az egyik erdőőr a következőket vallja (olvassa) : »Bakó Gergely, 42 éves, róm. kath. vallású, csikcsomoltani születésű felváczai lakos, erdőőr, nős, vagyona nincs, büntetve nem volt : . . . A vádat megértettem, magamat bűnösnek nem érzem ; Laza István erdőszolga jelentette nekem, hogy Mecz Pá vei marháit a tilos erdőrészben többször látta legelni ; én ezt aztán feljelentettem ; a szolgabíró előtti tárgyaláson nem vallottam, hogy én láttam legelni a marhákat, hanem hogy Laza Johán látta, ezen vallomásom pedig az igazságnak megfelel;. vallomásom a szolgabíró által felolvasva nem is volt, hanem csak az üres nyomtatványt írtam alá; később aztán tévesen lett így kitöltve, mintha én is láttam volna a marhákat legelni. Megjegyzem még, hogy én nem is voltam a szolgabíró által figyelmeztetve a már letett eskümre s nem is tudtam, hogy eskü alatt vallok.« Ez az egyik \állomás. A másik ez : »A vádat megértettem; magamat bűnösnek nem érzem. A szolgabíró előtt felvett jegyzőkönyvben a vallomásom nincs helyesen felvéve, mert én azt vallottam, hogy Laza Johán erdőszolgától értesültem, miszerint Opreán Ádám marhái az erdőben legeltek, de azt nem vallottam, hogy én láttam azokat ott legelni. Megjegyzem, hogy én csak az üres nyomtatványt irtam alá, vallomásom akkor felvéve nem volt és így ez nekem (el sem olvastatott, arra sem lettem figyelmeztetve, hogy eskü alatt vallok.« T. képviselőház ! Ezen vallomások beigazolván, hogy az erdőőrök nem tettek hamis esküt, az erdőőröket felmentették. Azt állítottam, hogy, igen, lelkiismeretlenül tárgyalják az ügyeket, a midőn nyomtatványokat iratnak csak alá és a vallomásokat később beírják. Ezt állítottam ; ez be van igazolva. Azt hiszem tehát, hogy jogtalanul és méltatlanul illetett itt engem az a vád, a mikor bátorságomvolt itt olyan hiányokra rámutatni., a melyeknek orvoslása a köz érdekében feltétlenül szükséges és méltatlanul igyekeztek engem eljárásomban azzal megbénítani, hogy rámkiáltottak és azzal gyanúsítottak meg, hogy hatóságokat rágalmazok. Jogosultnak érzem magam arra, hogy ezt a leghatározottabban visszautasítsam. Hetedik éve annak, hogy itt vagyok és némelykor bátorságot veszek magamnak arra, hogy felszólaljak, azonban azt, hogy valótlan tényeket hozok e ház elé, még senkinek sem sikerült ellenem beigazolnia. Minthogy igen gyakran kellemetlen dolgokat is el kell mondanom, azt hiszem, közérdeket szolgáltam, midőn a jövőre való tekintettel is ezt a t. hazaiak tudomására hoztam, nehogy minduntalan azzal a váddal illettessünk, hogy rágalmazunk, és hogy meggyőződjék a t. ház arról, hogy én felszólalásomban teljes objektivitással mondtam meg az igazat. Mély tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék az elmondottakat tudomásul venni. Szüllő Géza: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: SzüUŐ Géza képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. Szüllő Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Személyes kérdésben kérek szót. Elsősorban nem tudom, hogy mi indította a t. képviselő urat arra, hogy napirend előtti felszólalás tárgyává tegye azt, a mit mondott, (ügy van !) A képviselő ur egész beszédének folyama alatt felöltötte magára a nép védelmezőjének köntösét és ugy szerepelt itt, mintha ő egyedül lenne hivatva arra, hogy Magyarország kisembereit megvédelmezze. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Tette ezt két intenczióból : egyrészt, hogy megrendítse az alsóbb néposztályban a magyar törvényekbe és közigazgatásba vetett hitet (Ügy van! Ugy van ! a jobboldalon.) és ezáltal a tisztviselői kar iránti bizalmat, tiszteletet és becsülést, másrészt pedig, hogy tápot adjon a külföld előtt annak a román irredentizmus által táplált hitnek, mintha Magyarországon sem jogrend, sem igazság, sem törvénytisztelet nem lenne. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) En azt mondtam a t. képviselő urnak, hogy arra legyen bátorsága, hogy konkretizálja tüzetesen, hol történt az az eset, és nevezze meg, ki volt az a szolgabíró vagy hivatalnok, a ki törvényellenesen járt el, hogy az illető tudjon védekezni és ha kell, meg tudja őt a felsősóge büntetni. (Helyeslés jobbról.) De hogy Magyarország törvényhozásában elmondjon valaki, ellenséges indulattól vezéreltetve, olyat, hogy Magyarországon hivatalos blankettákat előre elkészítve iratnak alá hatóságok alárendeltjeikkel és azután önkényűleg irják bele a vallomásokat, szóval hamisítanak, ezt én itt megjegyzés nélkül nem hagyhattam, mert azt hiszem, hogy mindnyájunknak kötelessége, hogy a magyar közigazgatás tisztességét megvédelmezzük. Ha pedig bűnös konkrét eset jut tudomásunkra, akkor a bűnösök elvegyék méltó büntetésüket. (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) De a mig csak gyanúsítást hallok, mindig tiltakozni fogok az ilyen eljárás eUen, s mindannyiszor, a hányszor a t. képviselő ur itt fel fog állani és meg akarja rágalmazni Magyarország tisztviselői karát, én kötelességemnek fogom tartam, annyiszormennyiszer annak védelmére kelni és a rágalmakat visszautasítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelől.) Pop Cs. István: T. ház! Elnök : Milyen czimen kivan a t. képviselő ur szólni ? Pop Cs. István: Személyes megtámadtatás. czimén kérek szót,