Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-165

165. országos ülés 1911 május 26-án, pénteken. 43 nem akarok tippelni. Ez a kérdés az illetékes szaktanácskoznaányok előtt van ; azt hiszem, lesz módunkban a helyet illetőleg hozzászólni, de félek, hogy nem lesz nagyon hamar. Csak miután a minister ur különösen hangoztatta a nemzeti szempontot, hogy olyan városban kell a harmadik egyetemet felállítani, olyan milőben, a hol a hangátok nemzeti szellemet találnak, erre nézve engedjék meg, hogy tiszteletteljesen egy szerény magyarázatot fűzzek a minister ur azon kifejezéséhez, hogy nemzeti város legyen. T. i. a magam részéről magyar városnak és nemzeti szellemű városnak nem csupán kizárólag magyar lakosságú várost ismerek el, hanem el tudok képzelni egy kitűnő magyar nemzeti szellemtől áthatott várost ugy is, hogy bár lakosainak a nyelve teljesen és minden rétegükben nem magyar, a nagy történelmi múlt és a magyar kulturtörténelmi múlt azt a város nemzeti várossá teszi és a helyzete is olyan lehet, hogy a nemzeti ügynek épen az által tehet nagy szolgálatokat, hogy a vidéke nem kizárólag magyar nyelvű polgárokból állván, a nem magyar nyelvű iijak is arra az egyetemre mehetnek és ott megtanulhatják a magyar nyelvet és a magyar nemzeti szellemet. Magam is ugy vélem, hogy, mint már többen hangoztatták, a harmadik egyetem felállítása nem igen fogja a budapesti egyetem túltömöttségét megszüntetni, pedig azon okvetlenül segiteni kell, nem ugy ugyan, a mint Szász Károly t. képviselőtársam mondotta, hogy még egy egyetemet állitsunk fel Budán, hanem ugy, hogy a meglévő egyetem tanszékeit, berendezéseit, intézeteit oly mértékben kell szaporitani, hogy ez az egyetem ezt a túlzsúfoltságot, a mely megvan és a mely meglesz, sőt talán még növekedni fog, megbírja. Hiszen a berlini, párisi és más egyetemeken a hallgatók száma még nagyobb, mint nálunk, s ezek nem panaszkodnak nagyon, legalább a berlini nem, a túlzsúfoltság ellen, miután van nekik elég intellektuális és elég anyagi erejük az egyetemet oly módon fejleszteni, annyi uj intézettel, annyi uj tanszékkel, annyi uj tanerővel ellátni, hogy az egyetemi ifjak száma nagyon nagy ugyan, azonban az egyetem is megbírja. TÜdŐS János . Embarras de richesse! Kozma An dor: A középiskolákat végtelenül fontosaknak tartom, nemcsak közoktatási és kultúrai szempontból, hanem azért is, mert a magyar államnyelv terjesztésének legjobb eszközei épen a középiskolák. Az elemi iskolák és az egyetem e tekintetben messze mögötte maradnak a középiskola hatásának, a mely tannyelvével és magyar oktatásával nyolez éven át nemcsak a magyar nyelvű diáknak ad kellő kulturális kiképzést, hanem a nemzetiségi ifjakat is, a kik ezeket az iskolákat igénybe veszik, magyarul jól tudó állampolgárokká képezi ki. Ezért azt hiszem, hogy tekintet nélkül az elemi iskolák bármilyen szaporítására is, a lehetőségig, a mennyire csak birjuk, állitsunk fel középiskolákat is, és pedig lehetőleg nemzetiségi vidékeken, (Helyeslés.) Tudom, hogy ez ellen vajának aggodalmak; találkoztam magam is ez ellen azzal az aggodalommal, hogy mi igy voltaképen magunk neveljük a nyakunkra a nemzetiségi agitátorokat. Ebben, t. képviselőház, nincs igazság, ez egy nemzeti hypochondria. Az a néhány példa, a melyet fel lehet hozni, hogy oláh ifjak, magyar iskolákba járva, jól megtanultak magyarul és jó magyarán szidnak a,zután bennünket, nem rettent el, mert megvallom, még azfc is jobban szeretem, ha jól magyarul szidnak, de itt szidnak, mintha Romániában vagy a román nép között románul szidnának. Nagy és szép tapasztalati törvénye nemzetünknek, hogy akár politikai, akár tudományos, akár irodalmi téren nagyon kiváló tehetség jelentkezett a nemzetiségekből, ha meg sem tagadta nemzetiségét élete végéig, nagyon kitűnő magyar hazafi lett belőle, (ügy van !) Nem akarok példákat felhozni, csak egyet, a legnagyobbat említem meg. Petőfi köztudomás szerint tót származású volt. Természetes dolog, t. ház, hogy ha egy ilyen kolosszális tehetség kiválik, öntudatára jut nagy képességének, nagy tehetsége egész természetes erejével és súlyával nem partikularisztikus lesz, hanem egy minél nagyobb, minél hatalmasabb egységnek, a nemzetnek kivan tagjává lenni. (Helyeslés.) És meg vagyok győződve, hogy ha mi ezüsttálezán viszszük nemzetiségeink elé a magyar iskolákat, a melyekben azonban természetesen semmiképen sem szabad megnyilvánulni a magyarositási tendencziának, hanem kizárólag annak a tendencziának, hogy az általános, nagy emberi kultúrát a magyar állam viszi eléjük, hogy a magyar államnyelvhez a magyar állam szívesen, szűkkeblűség és túlságos takarékoskodás nélkül hozzájuttatja őket — ez a nemzetiségeknél, legalább azok komolyabb elemeinél, ellenzésre találni nem fog. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azonban, t. ház, ezt a szót, hogy »magyarositás« és ennek a fogalmát mi magunk sohase használjuk. Mert azt, hogy mi itt magyarosítunk, nem mi találtuk ki, mert hiszen sohasem is magyarosítottunk ; ezt a nemzetiségi agitátorok találták ki mi ellenünk és engem mindig boszantott és igen kellemetlenül érintett, valahányszor ezt a szót magyar ember naivul felkapta; valami nagy, hazafias érdemül tudta be magának és másoknak, hogy mi magyarosítunk ; ez talán felingerelt sok embert, de nem magyarosított meg egyet sem. Én, a ki ugy a vallási, a felekezeti, mint a nemzetiségi kérdésekben, a különböző nyelvek kérdésében a legliberálisabb, s egyúttal történeti állásponton állok, kérem az igen t. minister urat és kérem annak idején a képviselőházat is hogy méltóztassanak minden rendelkezésünkre álló eszközzel odahatni, hogy a nemzetiségi vidékeken minél több állami iskola, és pedig, a mennyire csak lehetséges, minél több állami középiskola létesíttessék. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig ezeknek az iskoláknak magyarositási velleitását illeti, ezt már eleve hárítsuk el magunktól, s már. eleve hozzuk tisztába nem 6*