Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-180

180. országos ülés 1911 június 19-én, hétfőn. 471 zett Apponyi Albert volt kultuszministerhez, a ki világosan megmondotta azt, hogy eleinte a dolog előtte kissé kényes természetűnek és nehéznek tetszett, de végre rájött, hogy legyenek bár diíferencziák a kepe minősége és természete iránt, abban nem lehet kétség, hogy oly súlyos természetű egyházi szolgáltatás ez, a melyet feltétlenül meg kell váltani, ha máskép nem, az 1848 : XX. t.-cz. alapján, a mely megmondja, hogy az elviselhetetlen természetű, súlyos egyházi terhek megváltandók. És arra kérném a nagyméltóságú minister urat, hogy ezt a kérdést kapcsolja ki a többi közül. Olyan szerencsétlen elbírálásban volt része ennek a kérdésnek, hogy mikor valamely minisW már megtanulta, az anketteket megtartotta, mikor felszólította az egyes illetékes fórumokat, hogy véleményeiket dolgozzák ki, épen arra az időre kellett lemondania, ugy hogy a dolog újra és újra elodázódott és évtizedek múlva is ott vagyunk, hogy egy 1848-ban megváltani kötelezett egyházi teherrel sújtjuk azon lakosságot, a mely pedig legjobban megérdemelné az államfentartás szempontjából, hogy vele többet foglalkozzunk. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ismételten kérem a minister urat, hogy ebben a kérdésben sürgősen és erélyesen intézkedni szíveskedjék. Nem a jó szándékában kételkedem, de ma nem a jó szándékot honoráljuk, hanem a tettek azok, a melyek eredményre vezetnek, és a melyek az embert dicsőitik. Ma még -nem látom ezt az eredményt, ne méltóztassék tehát rossz néven venni, ha a tételt igy meg nem szavazhatom. (Helyeslés balfelől.) Elnök : A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan nyilatkozni. Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister: Csak egész röviden akarok a most felvetett kérdésre válaszolni. (Halljuk / Halljuk !) Az általános vita alkalmával a papi szolgálmányok megváltásáról általánosságban beszéltem, erről a kérdésről azonban megfeledkeztem. Én tudom, hogy a székely kepe-megváltás kérdésével már az erdélyi katholikus státus ülés annak idején és a székely kongresszus is sokat foglalkozott, s hogy e tekintetben határozatok is hozattak; azt is tudom, hogy ez rendkívül nagy fontosságú kérdés, (Igaz! Ügy van! balfelől.) a melynek megoldása azonban nem olyan könnyű, mint a hogy magunk szeretnők, mert magam is azon a nézeten vagyok, hogy ezzel sokáig várni már nem lehet, (Igaz! Ugy van!) nagy, általános érdekek fűződvén hozzá, sietősen, gyorsan kell elintézni. (Általános helyeslés.) Én abban a vélekedésben vagyok, hogy a kepe-megváltásnak kérdését az 1848 : XX., illetőleg XIII. t.-czikk végrehajtásakép meg kell oldani, s a magam részéről nyilatkozatot teszek arra vonatkozólag, hogy e kérdés sürgős r megoldását részemről szorgalmazni fogom. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: Minthogy szólásra senki sincs feliratkozva, kérem, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A kérdés az: elfogadja-e a ház a tételt, igen vagy nem ? (Igen!) Kimondom tehát, hogy a ház a tételt elfogadja. Mihályi Péter jegyző (olvassa): 19. Rovat. Rendkívüli segélyezésekre 35.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa): 20. Rovat. Az országos izr. iskolaalap segélyezésére 50.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Mihályi,Péter jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. Az orsz. izraelita iskolaalapnak rendkívüli segély a rabbikéjwő intézet bútorozási és tatarozási szükségletek fedezésére 10.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa): Lelkészi jövedelem kiegészítésére az 1898. évi XIV. és 1909. évi XIII. t.-cz. alapján. Rendes kiadások: XXI. fejezet, 49. czírn. Kiadás. Rendes kiadások. A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898. évi XIV. és 1909. évi XIII. t.-czikkek rendelkezéseinek végrehajtási költségeire4,090.000 korona. Hammersberg László jegyző: Nadányi Gyula: Nadányi Gyula: T. ház! Sem akarom a kultuszvitának utolsó rierczét hosszabb beszéddel még unalmasabbá tenni, (Helyeslés.) ennélfogva rendkívül röviden óhajtok felszólalni, s egypár tényt a t. kultuszminister ur figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) A kultuszminister urnak bár objektív gondolkozású, hitbuzgősággal és emberszeretettel telt beszédét mindenben nem helyeselhetem. Különösen a lelkészi fizetések kiegészítése kérdésében adott válaszát megnyugtatónak nem találom és nem találom semmi nyomát a beszédében annak, hogy a kultuszminister ur ezzel a kérdéssel egyáltalában foglalkozott volna. A kongruakérdés megoldását részemről ugy javasolnám, hogy minden felekezet részesittessék a törvényben megállapított 2400 K, illetőleg 400—400 koronás ötödéves pótlékban, de ne a lelkészi kvalifikácziótól függővé téve, hanem a képzettségtől. A mely felekezetek papjai nagyobb képzettséggel birnak, kapják a 2400 K-t, amelyek kevesebb képzetséggel birnak, a régi 1600 korona kongruát. Előbbiekhez tartoznak a római katholikusok, a két protestáns, a görög-katholikus és unitárius lelkészek, a kik négyévi theológia és kétévi segédlelkészi tanfolyam után jutnak oklevél birtokába. Ezzel szemben a zsidók és görög-keletiek sokkal kisebb képesítéssel birnak, ennélfogva méltányos, hogy azok, a kik több évet töltenek, a kik sokkal több költséggel és nagyobb tanulmányokkal jutnak a lelkészi oklevél birtokába, minden körülmények közt na-