Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-165

165. országos ülés Í9ÍÍ és a jobboldalon.) Én hiszem és bízom abban, hogy ma még nem késő, ma még a magyar társadalomnak megvan az az erkölcsi ereje és megvan az az egysége is, hogy ezeket a törekvéseket visszaűzzük abba a sötét zugolyba, a honnan előmásztak. Nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés.) Rakovszky István : Éljen ! Éljen ! (Éljenzés jobbfelől.) Szász Károly jegyző Kozma Andor! Kozma Andor: T. képviselőház! (Halljuk.> Halljuk! jobbfelől.) Abban a meggyőződésben vagyok és azt hiszem, hogy ezt ebben a hazában sokan el fogják rólam hinni, hogy nem kevésbbé vagyok szabadelvű, mint t. előttem szólt képviselőtársam, (ügy van ! jobbfelöl.) Határozottan a hagyományos történelmi magyar szabadelvűség alapján állok, (Helyeslés jobbjelöl.) és azt hiszem, hogy ezen a téren találkozni fogok t. előttem szólt képviselőtársammal is. Azonban nem találkozom egyben vele, nem tartom azt a nagy félelmet a klerikalizmustól jogosultnak, melynek a t. előttem szólt képviselőtársam egész beszéde folyamán kifejezést adott. Nem mintha a klerikalizmus megitélésébeii tőle bármiben is eltérnék, mert a klerikálizmusra nézve a nézetem vele tökéletesen megegyezik, de tudom azt és tudja a t. háznak azt hiszem minden tagja, hogy Magyarországon a klerikális irány rendelkezhet itt-ott hivekkel, rendelkezhet Bus Jakabokkal, de nem rendelkezik azzal, a mi a legfontosabb, nem rendelkezik a klérussal. A magyar klérusnak magának abban az értelemben klerikális történelmi hagyományai egyáltalában nincsenek. (Igaz! ügy van !) Ebbe a magyar klérust, a mai magyar klérust sem kapcsolhatják be, bármennyire legyenek is egyesek, kik netalán a magyar katholiczizmust klerikális irányban akarnák vezetni. Emlékezzünk a történelemből arra, hogy valahányszor Magyarországon igazán klerikális kísérletek történtek, akkor csodálatos módon ez mindig idegen hatalom, az abszolutizmus érdekében volt, és szemben találta magával ez a törekvés nemcsak Magyarországnak világi katholikusait, de igenis még a klérust is. Méltóztassék emlékezni a Bach-korszak alatt a concordatum esetére, vájjon a magyar klérus és a magyar katholikusok ezért rajongtak-e ? És mikor elérkezett az a másik nagy sérelme a protestantizmusnak, a protestáns autonómia sérelme Thun részéről, vájjon nem állt-e a protestantizmus és a szabadelvűség mellé nemcsak a világi katholikusság, hanem a klérus is ? És azóta, is, t. uraim, lehet találni — nagyon szomorú, hogy lehet — rossz munkákat, rossz könyveket, ostoba történetkéket, melyeket a nyomdafesték megtűr, de végre is a gondolatszabadság idejében a buta gondolat is szabadon fejezhető ki. (Derültség.) Én ezt sajnálatos, szomorú és ostoba jelenségnek tartom, de nem alkalmasnak arra, hogy felvessük a kérdést, csináljunk egy nagy harczot klerikalizmus és liberalizmus között. Förster Aurél : Hát akkor miért beszél róla % £ÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. VIII. KÖTET. május 26-án, pénteken. 4Í Kozma Andor: Azért, hogy bebizonyítsam, mennyire szükségtelen. Elnök (csenget) : Csendet kérek. Ne méltóztassék a szónokkal párbeszédet folytatni. Kozma Andor: Azzal tisztában vagyunk mindnyájan, hogy egy országnak sokfelekezetűsége vagy kevésfelekezetűsége annak az országnak nemzeti egységét semmiképen nem érinti. Kivívott harczok a felekezeti harczok. Azokban az országokban is, melyekben sok felekezet van, egészen tökéletes a nemzeti egység és a nemzeti közös munka. Tessék csak megnézni a nagyon vallásos és nagyon felekezetes Angiiát, tessék megnézni az elég vallásos, sőt talán a részben nagyon vallásos Amerikát, a melynek igen sok felekezete van ; azt méltóztatnak látni, hogy az emberiség túl van már azon, hogy a felekezeti tagoltság bármiképen is érinthetné a nemzet egységét, valamint tul van azon is, hogy bármiféle vallásosság a tudomány, a kutatás szabadságának útjában állana, (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon.) És azt hiszem, előttem szólott t. képviselőtársam igen kitűnő beszédében és igen ügyes, igen fényes polémiájában, melyet, a minister ur programmbeszédére mondott, ott tévedett vagy ott tévesztett meg, a mikor a minister urnak a pozitív hitről szóló tétele ellenében bebizonyította, a miben senki sem kételkedhetik, hogy a modern korszaknak nagy tudományos és nagy technikai eredményeit nem a pozitív hit alapján, hanem a tudomány alapján érték el. Hiszen ez nagyon természetes és ép ezért beszédének ez a része nem egyéb, mint összekaj>csolása két dolognak, a mely egymásra egyáltalában nem tartozik. Hiszen a legnagyobb, a legszabadabban kutató tudós is, pl. hogy csak Darwint említsem, igen vallásos pozitív hitű ember volt. (ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) T. ház ! Ezek az ellentétek ma már nem léteznek, nem léteznek Magyarországon sem. Mindezek az Ízetlenségek, ezek a Bus Jakab-féle iratok naiv dolgok. De hiszen naiv dolgok, ügyetlenségek és kelletlen provokácziók más oldalról is történnek. Ezek az országnak felekezeti békéjét egyáltalában nem bolygatják meg és azt hiszem, hogy semmi okunk nincs ma, különösen ezen az oldalon, felvetni ok nélkül olyan kérdéseket, a melyek a közös munkában bennünket megzavarhatnának. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A mi már most az iskolai kongregácziókat illeti, ez meglehetősen keUemetlen kérdés magamnak is. Megvallom, hogy oly nagy tisztelettel és oly nagy diszkréczióval nyúlnék csak egy olyan vallásnak, egy olyan felekezetnek belső ügyeihez, a melyhez magam nem tartozom . . . (Helyeslés jobbfelől.) Gr. Apponyi Albert: Ez ugy van, helyes ! Kozma Andor : . . . hogy végre nem akarom limitálni, vagy nem akarom korlátozni a római katholikus hitoktatókat, — nem is tehetem, nem is tennék soha kísérletet — hogy ők mit tartanak vaUásuk szempontjából szükségesnek az iskolában, szükségesnek tartják-e á kongregácziókat vagy 5