Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-180

180. országos ülés 1911 június 19-én, hétfőn. 455 A másik ügy, a melyre a minister ur szíves figyelmét felhívni akarom, a felső kereskedelmi iskolák ügye. Sehol olyan egészségtelen túltengést nem látunk, mint épen itt. Magyarországon ma 42 felső kereskedelmi iskola van fiuk és — ez uj dolog, most kezdődik a tülekedés a leányokért — három felső kereskedelmi iskola leányok részére. Egész Közép-Európában nincsen ennyi felső kereskedelmi iskola. Tudom jól, hogyan keletkeztek ezek az iskolák. Ezelőtt nyolcz évvel az egyik minister átirt a másiknak és alkudtak, hogy ezután semmi körülmények közt uj felső kereskedelmi iskolát ne engedélyezzenek. És ugyanabban az évben, a mikor megállapodott a két minister, hogy nem engedélyeznek, ugyanabban az évben három uj felső kereskedelmi iskola keletkezett akként, hogy akadt egy képviselő, a ki ott a maga városában egyszerűen beállította az iskolát és a ministert kényszerhelyzetbe hozta, mert már akkor nem lehetett szétkergetni a növendékeket. Az iskola létesült és nemsokára utána az állam nyakába került a segítség, mert a városok rendesen nagyon jók arra, hogy »életünket és vérünket« felajánlják, mert uj iskolára mindenik kapható, meg is ajánlják a hozzájárulást, de mikor a fentartásra kerül a dolog, akkor kitűnik, hogy kevés volt a nervus rerum gerendarum, több volt a jóakarat, mint az anyagi erő. így keletkezett az utóbbi időben az a 15 uj felső kereskedelmi iskola. Ez nem volna baj, ha ezek az iskolák tényleg szakiskolák lennének. Abban van a legnagyobb baj, hogy ezek nem egyebek jóformán, mint szükségpótló, levezető csatornái a középiskoláknak, mint olyan iskolák, a melyekből önkéntesek lehetnek, vasúti tanfolyamokra mehetnek stb. meg egyes hivatalokban elhelyezkedhetnek. Érettségit természetesen tehetnek ezek az ifjak. Ha a statisztikát összehasonlítjuk, nem tudom, de merem állítani, hogy ezen felső kereskedelmi iskolát végzett tanulók közül nem hiszem, hogy 10°/o-nál több nyerne alkalmazást a gyakorlati kereskedelemben; restelkednek a pudli mellé állani, azért elhelyezkednek burokban, hivatalokban. Nem mondom, t. ház, hogy a felső kereskedelmi iskoláknak nem volna hivatásuk az is, hogy a pénzintézetek számára tisztviselőket neveljenek, de elsősorban a szakkereskedelemnek kellene szakmunkásokat nevelniök, a kik azután maguk is vezetőivé lennének az üzletnek, a kik maguk is önálló kereskedőkké válnának. Nagy baj az, hogy a felső kereskedelmi iskola most három évfolyammal bír és előnye a gimnáziumok felett abban áll, hogy ott egy évet nyernek a szülők, szivesebben mennek erre a három évre, mert megkapják ott is az érettségi bizonyítványt. Pár év óta folyik a tárgyalás, hogy négy évre emeltessék fel; kezdődött ugy, hogy alulról egészíttessék ki, de most szó van arról, — én is részt vettem a tárgyalásokban — hogy felülről még egy évfolyammal tetőzzék be. Természetes, hogy akkor meg fog apadni a kereskedelmi iskolák létszáma, mert a ki négy évig akar tanulni, az már elmegy a gimnáziumba. De ez nem lesz baj, nem lesz szerencsétlenség ; nincs is szükségünk arra, hogy évenkint 1000 érettségizett növendéket bocsássunk ki, elég ha százat, de hivatásosat képezünk ki: ezek aztán a magyar kereskedelemnek igazán értékes faktoraivá lesznek. Azután méltóztassék konszideráczió tárgyává tenni azt is, hogy a felsőkereskedelmi iskoláknál 45 felsőkereskedelmi iskolának van egy főigazgatója, a középiskoláknál pedig 8—10 középiskolára esik egy főigazgató. Részemről nem vagyok barátja egyáltalában a főigazgatóságnak, még magamnak sem voltam barátja, a mikor az voltam, de főigazgatóság, a mint ma kezeltetik, és a mint 100 év óta kezelik Magyarországon a főigazgatói intézményt, tulajdonképen egy közvetítő postás a minister és a többi iskolafentartó hatóságok között. 45 felső kereskedelmi iskolát egy főigazgatóval lehetetlenség jól adminisztrálni. Ezen a bajon lehetne segíteni. A mint a minister ur is kontemplálta más iskoláknál; így az ipari iskoláknál már tényleg életbe lépett a szakfelügyelet; de ennek az a módja, hogy bizonyos tiszteletdíjért egyesek, a kik már más iskolákban el vannak foglalva, megbízassanak azzal, hogy menjenek, ügyeljenek fel arra, a mire a főigazgató felügyelni nem ér reá: én a szakfelügyeletnek ezt a módját sem az iparos, sem a felső kereskedelmi iskolára nem tartom helyénvalónak. Igenis, helyénvalónak tartom, hogy ilyen szakfelügyelők rendszeresen és kizárólag mint szakfelügyelők neveztessenek ki és alkalmaztassanak, a kik azután felelősséggel is járnának el és bizonyos végrehajtó hatalommal is birván, nagyobb szolgálatot tehetnek érdemlegesen az iskolák fejlesztése ügyének, mint ezen inkább csak turistáskodó, dilettáns szakfelügyeleti rendszerrel. A harmadik kérdéshez csak nagyon röviden szólok: ez a keleti kereskedelmi akadémia kérdése. A keleti akadémiának kiváló gondnoka, Nagy Eerencz t. képviselőtársam és barátom egész lelkét, egész melegségét hozzáadta ennek a nem régi intézménynek fejlesztéséhez és ahhoz, hogy az prosperáljon. Am egy ilyen keleti kereskedelmi akadémiának az volna Magyarországon a hivatása, hogy tulajdonképen a balkán államokra nézve kereskedelmi összeköttetést létesítsen, olyan ifjúságot neveljen, a kiket ottan diszlokálhatunk, esetleg épen balkán szomszédaink között a magyar érdekeket ezekkel képviseltethetnők. Sajátságos, t. ház, itt fekszik előttünk, csak a Dunapart választ el tőle, egy része e balkán államoknak, itt fekszik előttünk a csak ujabban, nem tudom hány perczent erejéig, hozzánk csatolt Bosznia és Herczegovina, és mindezek, különösen Románia épen arra használja fel a