Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-180

180. országos ülés 1911 június 19-én, hétfőn. 451 hogy a netalán szükségesssé vált módosítások megállapíthatók legyenek. Ez az egyik észrevételem. Másik észrevételem az, hogy ama törvények hatása tekintetében az adatoknak egy részét, igenis a vidéki közegek, a tanfelügyelők beszolgáltathatják ; de az adatoknak egy részét, nagy részét, sőt túlnyomó részét magában a ministeriumban, saját tevékenységében kell hogy találja a minister tir. Mert hiszen ezeknek a törvényeknek egész technikája abban áll, hogy elsősorban a nem állami iskolákat reákényszeritik, hogy hazafias irányban működjenek és a magyar nyelv oktatása tekintetében is megfeleljenek a követelményeknek, a hol pedig ez nem sikerül, a törvény módot ad a ministemek arra, hogy ott azt az iskolát megszüntesse és állami iskolát állithasson a helyébe. Ezeknek a törvényeknek eredményessége tehát csak ennek a két dolognak kombinácziój ából tűnik elő. Nem éltem én abban az illúzióban, hogy azok a stringens intézkedések, a melyek abban a törvényben fenforogtak, minden iskolát, különösen nemzetiségi vidéken, korrigálni fognak, abba hazafias szellemet fognak bevinni. Epén nem. Ha ezen alapulna az az egész törvényhozási akczió, akkor nagyon félszeg volna. A másik része az, hogy teljesen biztos eszközt ad a minister ur kezébe, hogy a hol ez az első czél, t. i. az iskolának a nemzeti eszméhez való alkalmazkodása, nem éretett el, ott egyszerűen az által, hogy helyben állami iskolát állit és amattól az iskolától a segélyt megvonja, annak az iskolának megszűnését, bezárását éri el. Ezen akczió eredményéről még szó nem lehet, ehhez a közoktatásügyi kormány ezideig csak igen csekély kiterjedésben foghatott hozzá, ha egyáltalán hozzáfogott. Ennek folytán, a nélkül, hogy kifogásolnám, hogy a t. minister ur tájékoztató adatokat keres e tekintetben vidéki közegeitől, ezt a kettőt kell kiemelnem : először, hogy ma még ez adatok egyáltalában nem fognak teljes és kielégítő, kimerítő képet nyújtani, másfelől, hogy a törvények hatása nem csak a létező iskolákra gyakorolt kihatásukban, de azon hatalom gyakorlásában kell hogy megnyilvánuljon, a melyet a kormány kezébe adnak, hogy a hol az iskola nem felel meg hazafias nemzeti feladatának, ott elszáritható és annak megszüntetését idézzük elő és helyette állami iskolát állithatunk fel, a nélkül, hogy valami erőszakos lépést kellene tenni és ebből a szempontból szintén, a többi törvények betőzéseül, e szempontból is életbevágó fontossággal bír az ingyenes népoktatásról szóló törvény. (Helyeslés balról.) Már most ezzel kapcsolatosan e törvény végrehajtásáról is kell néhány szót mondanom. Felhozta ezt Ostffy t. képviselőtársam is az általános vitában, de nem tudom, kikerülte-e figyelmemet, sajnos, csak olvasás utján ismerhettem meg a t. minister ur záró beszédét, de nem vettem észre, hogy erre reflektált volna. Az ingyenes népoktatásról szóló törvény végrehajtásánál ugyanis többrendbeli inkonvenienczia merült fel és többrendbeli panasz van, hogy t. i. a kárpótlás, a melyet az iskolafentartónak juttatnak, nem teljes, különösen abban a tekintetben nem az, hogy bizonyos szolgáltatásokat, a melyeket hazánkban megszokott, patriarchális formában adtak, hogy pl. minden gyermek hozott egy nyaláb fát, hogy ezeket nem tekintették megváltandóknak. Bocsánatot kérek, én a törvénynek ily alkalmazását, végrehajtását nem tartom helyesnek, és a törvény intencziójának, szellemének megfelelőnek. Igaz, hogy azt az értesülést nyertem, hogy a törvény ily irányú végrehajtása már abban az időben is kezdődött, a mikor én voltam szerencsés a közoktatásügyi tárcza élén állani, de ebből nem következik semmi. En nem tartom magamat csalhatatlannak, és sohasem követtem azt az irányt, hogy ha valamit nem helyes módon kezdeményeztem, hogy azért is ragaszkodtam volna hozzá, hanem egyszerűen módositottam. Hiszen sok uj törvény végrehajtásánál merültek fel kezdetben inkonveniencziák. Én azt hiszem, nem helyes az a betürágó alkalmazása a törvénynek hogy csak a szülők által készpénzben teljesített, tandijak megváltására szorítkoznak. Azok a szolgáltatások, a melyeket az egyes iskolásgyermekek hoznak az iskolába, szintén tandíj természettel bírnak. Mert mi a tandíj és a tanító egyéb jövedelme, az iskola egyéb jövedelme közt a különbség ? Az egyéb jövedelmet a köz adja, a község, a hitközség vagy az állam. Az egésznek filozófiája az, hogy az elemi műveltség megszerzése nemcsak az illető gyermeknek és családnak a privát érdeke, mert ha csak az volna, akkor nem volna értelme az iskolakényszer kimondásának ; hanem az az egész társadalom érdeke, társadalmi szükség, és ezért tétetik kötelességgé a népiskolai oktatás, a népiskolába való járás, és ha kötelességgé teszi ezt a törvény, ne az egyén, a család viselje a terhet, hanem az egész társadalom, akár állami organizáczióban, akár azon önkormányzati organizmusok utján, a melyek nálunk mint iskolafentartók szerepelnek ; szóval, a ratio legis az, hogy a köz tartsa fenn az iskolát, és viseli annak minden terhét, és az egyén, a család, a melynek gyermeke iskolába jár, az ne terheltessék, szóval, hogy ingyenes legyen reá nézve a népoktatás. Akkor azután világos, hogy akárminő alakban történjenek azok a prestácziók, melyeket az egyén, a növendék, a család visel, ezeknek megváltása nem ellenkezik a ratio legis-szel, a törvény czélzatával és tartalmával. Ha az ilyen módon tett teljesítések meg nem váltatnak, kimaradnak a tanító jövedelméből, mert az illető szülők annak szolgáltatására nem köteleztetnek. Ez, bocsánatot kérek, csak átvitele a bajnak az egyik oldalról a másikra és az államra nézve végeredményben semmi megtakaritással sem jár, mert a tanitó jövedelme ez által csökken, és ez által nagyobbá válik az a hézag a tanítónak helyi fizetésében, melyet az. államnak ki kell tölteni, ugy hogy végeredményben ez az igen apró57*