Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-180

>Í2 június 19-én, hétfőn. 447 180. országos ülés 19 ság nevelésében úgyis nagy a hiba a mi szerencsétlen politikai helyzetünknél fogva. Ez a nemzet nem tud jutalmazni és nem tud büntetni, (Ugy van!) miután kicsavarják kezéből hatalommal a nemzeti jogokat megsértőkre lesújtó botot vagy fegyvert. Magyarországon tudják, hogy büntetlenül élhetnek vissza a nemzet jogaival, és minden kormány bátran konfiskálhatja a nemzet jogait, mert ez a nemzet nem tud lesújtani az árulókra, nem tud büntetni ! A másik baj, hogy ez a nemzet jutalmazni sem tud, mert a ki feláldozta magát érte, a ki egész életével szolgált a nemzeti jogoknak és az ezekért vivott küzdelmekben elvérzett, jutalomra sem számithat. Mindenki tudja, hogy minél jobban akar használni a nemzetnek és küzdeni érte, annál inkább le fogják sújtani, de minél inkább árulója lesz nemzetének és támogatója a hatalomnak ennek rovására, annál biztosabb lesz neki a jutalom is. Ezért nem tudunk jellemeket kifejleszteni Magyarországon, mert ilyen szerencsétlen politikai viszonyaink vannak. A legtöbb ember gyenge, önös, az önzés szemüvegével nézi a dolgokat. Csak az erős hord egy egész nemzetet a szivében, míg a gyenge alkura lép, és még meggyőződését, politikai eszményeit is feláldozza a maga önző érdekeiért. T. ház ! Az ifjúságnak tehát segélyére kell sietnünk testedző játékoknál, a testi nevelésnek, tornának, atlétikának — mindent egybefoglalok — gyakorlásánál. T. ház ! Ha a dolog így áll, akkor nekünk már a tantervben is kell gondoskodni arról, hogy biztosítva legyenek e testedző játékok. Azt hiszem Ilosvay képviselő ur szólalt fel és egy nagyon okos dolgot vetett fel, t. i. az orvosi felügyeletet az iskolában. (Helyeslés.) Ez mindenesetre szükséges, de nem elég. Az orvosi felügyelet az iskolában a testi érdekeit óvja a gyermeknek és lehetőleg arról gondoskodik, hogy betegségek, járványok a gyermekek sorait meg ne tizedeljék. De nem ezt az orvosi felügyeletet kell az iskolába bevinni, hanem a higiénikus orvosi megállapodásokat, tapasztalatokat kell belevinni már az iskola tantervébe. Mintaszerű tanterv majd csak az lesz, mikor a társadalom megérti, hogy egy igazi tantervet egy pedagógus és orvos csak együtt csinálhat meg, de egyik sem külön-külön. Mindegyik beleadja az ő tapasztalatainak, tudományának leszűrt eredményét és igazságait és ebből lesz majd egy mintaszerű tanterv. Sőt hozzá venném a pedagógiai és biológiai eredményeknek egyesítése mellett még a szépművészeti téren elért nevelő hatású elveket is, és azt a tantervet, melyet a középiskolák részére a minister ur össze fog állítani, méltóztassék olyan embereknek az együttmunkálkodásából megcsinálni, kik fejlesztik a gyermekben a testet, nevelik a lelket, de nevelik a jellemet és ízlést is, a szép iránt való fogékonyságot, mert csak ezzel lesz az ifjú tökéletes emberré. A tételt elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Az előttem szólt igen t. képviselő ur sok nagy igazságot mondott el és hogy ezeknek az igazságoknak olykor-olykor paradox formát is adott, az nem von le azoknak az igazságoknak értékéből semmit. (Halljuk! Halljtik!) A mennyiben beszédére néhány észrevételt teszek, ezt csak abból a szempontból teszem, nehogy egyoldalú lászinezés által ezt az igazságbeli értékét és jellegét elveszítse vagy legalább gyengítse. Altalános jelenség, hogy ha valamely téren — történjék ez bárhol — egy túlzás elharapózik, az az elleni visszahatás rendszerint az ellenkező irányú túlzás alakjában jelentkezik. A helyes kormányzásnak és politikai irányitásnak épen az a feladata, hogyne oszczilláljon az egymást követő túlzások közt, hanem találja meg a helyes középutat, vonja le mindegyik irányból azt, a mivel szemben reakczió támad, de ha reakczió támad, azért ne vesse el tökéletesen, hanem csak azt nyesse le belőle, a mi túlzás volt, és az uj irányból is csak annyit fogadjon el, a mennyi a leszűrt tapasztalati igazság. Ezt erre a testnevelési tételre is lehet alkalmazni. Igen örvendetes és igen helyes modern mozgalom az, a mely a nevelés egész komplexumában a testnevelésnek nagyobb teret akar biztosítani. Igen helyes az az egész felfogás, a melyről bizony a világ még nemrég igen keveset tudott, hogy a tantervnek megállapításánál, a nevelés irányzatában, igen nagy befolyása van a testi szervezet ismeretének, a testi szervezet igényei méltánylásának, a mint azt Hock János igen t. képviselőtársam mondotta és hogy a tanterv tulaj donképen a pedagógia és az orvosi tudomány együttműködésének lehet csak leszűrt eredménye. Hiszen kérem, nézzük csak meg régi iskolaépületeinket. Milyen odúkba szorították be a tanuló ifjúságot, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) ugy, hogy közoktatásügyünknek az azokból való kihámozása máris nagy fmancziális terhet ró az államra. Én nagy súlyt vetettem arra minden uj középiskola létesítésénél, hogy mindig legyen meg a kellő játszótér, a kellő levegő, a kellő mozgási lehetőség. Ezen a téren még rengeteg sok teendő vár az államra, a mit egyszerre meg sem lehet oldani. De én azt a megjegyzést, a melyet az előbb tettem, hogy óvakodjunk attól, nehogy az egyik túlzás elleni küzdelemben a másik túlzásba essünk,erre az egész kérdéskomplexumra is alkalmazom. En nagy bámulója vagyok az angol nevelési rendszer igen sok kiváló jellegzetes vonásának és annak a súlynak, a melyet ők az egyéniség fejlesztésére fektetnek. Hisz a testnevelés fontosságát először az angolok látták be és érvényesítették a maguk nevelési rendszerükben. De feltétlenül mintául elfogadni az angol nevelési rendszert mégsem merném, mert az bizonyos, hogy ott a