Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-179

432 179. országos ülés 1911 június 17-én, szombaton. nyék kereteibe, a melyekbe azért nem foglal­hatók, mert azokon belül primitív életük leg­elemibb feltételeit sem találhatják fel, akkor ezek a keretek erőszakkal szétrobbantatnak, be­következik a törvény nélküli állapot, a forrada­lom, az anarchia. Azt hiszem, hogy külkormányzatunk a tö­rököket a beszédem első részében emiitettekre és az imént felsoroltakra figyelmeztette, midőn Konstantinápolyban eljárt. Ezen eljárás, nem­csak, hogy nem volt illetéktelen, hanem kül­kormányzatunk ezzel oly kötelességet teljesített, melynek elmulasztása politikai bűn lett volna. Ha a török és a német sajtónak jó része e fö­lött eleinte felháborodott, a külügyminister nr eljárásának már eddig regisztrálható eredménye nemcsak a törököket, hanem mindazokat teljes elismerésre és hálára kötelezi, a kik a békét őszintén óhajtják. T. ház! Ellenzéki padokról beszélek én ilyen értelemben, mert az én felfogásom szerint az a körülmény, hogy erről az oldalról beszélek, nem jogosított fel arra, hogy e mindenki által helyeslendő politikai akcziót igazságtalanul Ítél­jek meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarom a jövőt sötét színekben fes­teni, de felsorolandóknak tartottam mindazokat a .körülményeket, a melyeknek összegéből a t. ház meg fogja alkotni a maga véleményét, ha rálép a logikai következtetések útjára. A mi szerény magamat illeti, úgy látom, hogy a fekete felhők még mindig ott lebegnek a Balkán-félsziget fe­lett, és hogy nagy események küszöbéhez köze­ledünk. Nem szabad, hogy minket ezek készü­letlenül, meglepetésszerűleg érjenek. Monarchiánk kell hogy e készülőben levő eseményekkel szemben teljes erejével léjmessen fel, hogy azok­nak fejlődését abba a mederbe terelhesse, a mely érdekünknek, tekintélyünknek és nagyhatalmi állásunk biztosítására a legalkalmasabb. (Álta­lános helyeslés.) Tudom, hogy vannak a t. háznak olyan tagjai, a kik nagy előszeretettel beszélnek monarhiánk nagyhatalmi hóbortjáról. Én nem azon csodálkozom, hogy ez igy van, de sajná­lom, hogy a háznak vannak tagjai, a kik még igy is gondolkozhatnak. Hóbortból egyesek, vagy akár egyes körök akaratából egy államból sem lett nagyhatalom. A nagyhatalmi állás a multakban történtekből és a jelennek viszonyai­ból folyik ki. A fejlődési proczesszus folyamában kisebb hatalomból lehet ugyan nagyhatalom, de megfordítva, egy nagyhatalomból mely élni akar, kisebb hatalom ép ugy nem lehet, valamint fel­nőtt emberből kisded többé nem lesz. És a kik azt akarják, hogy szűnjünk meg nagyhatalom lenni, azokat malom alatti politikusoknak kell hogy tekintsem, és pedig azért, mert hazafisá­gukban kételkedni nem akarok. Bakonyi Samu: Nincs itt olyan! Rakovszky Béla : Annak nagyon örülök. Mi a nagyhatalmi állást örököltük és becsületbeli kötelességünk a dinasztiával, a nemzettel és a jövő nemzedékkel szemben, hogy ebből az át­örökölt nagyhatalmi állásból senkinek, de még pártérdekek kedvéért sem, egy hajszálnyit se áldozzunk fel. És hogy hozzuk meg mindazokat a bármily terhes áldozatokat, a melyek a nagy­hatalmi állás biztosítására szükségesek. Múzsa Gyula: Ez nagy misszió! Rakovszky Béla: T. ház ! Ezekben igyekez­tem az albán-kérdés nagy jelentőségére, vala­mint azon körülményekre rámutatni, a melyek­nél fogva az ily nagy jelentőséggel bír. Igye­keztem kimutatni azokat a jogczimeket, a me­lyek alapján külkormányzatunk barátságos lépé­seit Konstantinápolyban megtette. De Különösen igyekeztem vázlatszerű, általános körvonalakkal jellemezni azon veszélyeket, a melyek minket és a békét a Balkán-félsziget felől fenyegetni meg nem szűntek. A külügyminister ur eddigi akcziőja ered­ménynyel járt, de ismerve a törökországi viszo­nyokat, ismerve azokat az ambicziókat, a melyek ott igyekeznek érvényesülni, attól tartok, hogy a törökök és albánok közt remélhetőleg létesülő egyetértés tartama nem lesz hosszú, ezért tartom kívánatosnak, hogy külkormányzatunk nemcsak a törököknél, hanem különösen Oettinjében is érvényesítse jóindulatú befolyását a béke bizto­sítása érdekében. Interpelláczióm következőleg hangzik: 1. Felvilágosithat-e minket a ministerelnök a felől, vájjon külkormányzatunk hajlandó-e Konstantinápolyban barátságos utón odahatni, hogy a béke biztosítása érdekében a török kor­mány az albánok jogos kívánságaival szemben, a legnagyobb méltányossággal járjon el és hogy azon legyen, hogy ezek mentől hamarább telje­síttessenek? 2. Hajlandó-e külkormányzatunk Cettinjé­ben barátságos utón odahatni, hogy Montenegró tartózkodjék minden oly lépéstől, a mely a törökök és albánok közt létesítendő kibékülést megnehezíteni vagy meghiúsítani alkalmas? 3. Hajlandó-e a minister ur minket a Bal­kán-félsziget általános jjolitikai helyzetéről fel­világosítani? (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a minister­elnök urnak. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hi­szem, az interpelláczió tartalma kötelességemmé teszi, hogy arra mielőbb választ adjak. (Általá­nos helyeslés.) Ezt a lehető rövidséggel akarom elvégezni. (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy Rakovszky Béla igen t. képviselőtársán interpellácziójának indokolása nemcsak igen érdekes, de értékes is, mert a nemzetközi helyzetnek, a Balkán-félszigetnek, de különösen a Török birodalomnak kultúrai, etnográfiai és históriai bő ismeretén alapszik.

Next

/
Thumbnails
Contents